Az ellenzék és holdudvara féltudású, beszűkült szemléletű elitcsoportokból áll – írja Péter Tamás politikai tanácsadó az Indexen.

„A 2022-es, de már a 2018-as választásokat követően is számtalan közéleti, politikai vita zajlott le annak kapcsán, hogy az ellenzék sikertelensége vajon annak tudható be, hogy erősen lejt a pálya Orbánéknak, vagy az ellenzék alapból tehetségtelen.

A tehetségtelenségnél is nagyobb baj azonban az a restség, önhittség és felfuvalkodottság, ami az ellenzéket és szellemi holdudvarát jellemzi. Zéró politikai teljesítménnyel rendelkező ellenzéki politikusok, médiaszemélyiségek, elemzők és éceszgéberek a NER 13. évében továbbra is úgy bábozzák el szerepüket, mintha látnák a fényt az alagút végén, és a politikai hatalom potenciális várományosai lennének.

Különös ez az ellenzéki hübrisz, hiszen az ellenzék és holdudvara javarészt olyan féltudású, beszűkült szemléletű elitcsoportokból áll, akiknek az elmúlt években eszük ágában sem volt politikai tudás vagy hatalomtechnika szempontjából képezni magukat.

Mindeközben a Fideszhez köthető think tankek, politikai tanácsadók, háttéremberek az elmúlt évtizedben folyamatosan lekövették a politika nemzetközi trendjeit, a Századvég, az MCC és egyéb politikai műhelyek könyvek, kiadványok, rendezvények formájában permanens módon importálták a politikai tudást az Egyesült Államokból és más nyugati országokból.

Az ellenzék politikai gondolkodásában a politika még mindig a liberális demokrácia szabályai és mechanizmusai alapján működik, nem fogják fel, hogy a NER lényege a moralitástól mentes hatalompolitika. A rendszer olyan ideológusok és teoretikusok munkásságára épül, mint Carl Schmitt, Tilo Schabert, Max Weber, Antonio Gramsci vagy Niccolo Machiavelli. Ha ebben a világban valaki politikailag sikeres akar lenni, akkor többek között e szerzők műveit kellene tanulmányozni és implementálni, nem pedig holmi lejtős pálya vagy autoriter hatalomgyakorlás miatt zokogni (…).

Orbán Viktor és kormányzó elitje cseppet sem tart a magyar ellenzéktől, attól viszont igen, hogy előáll egy olyan világpolitikai szituáció, melynek következményeként valamelyik nagyhatalom komolyabban is beavatkozik a magyar belpolitikába.

Noha egyelőre nem egy távoli nagyhatalom részéről, de külső beavatkozásnak lehetünk a tanúi már most is, hiszen Brüsszel a helyreállítási alap forrásait, valamint a kohéziós pénzeket nyomásgyakorlás céljából tartja vissza.”

Kiemelt kép: MTI/Szigetváry Zsolt