Hatvan éve gyilkolták meg Kennedy elnököt, 1963-ban, november 22-én.
„Az a kis Kennedy azt hitte magáról, hogy Isten” – fogalmazott sokatmondóan Allen Dulles, a CIA egykori igazgatója, akit az elnök menesztett korábban a Disznó-öbölbeli invázió kudarca miatt. Az Egyesült Államok mindmáig legnépszerűbb elnöke, John F. Kennedy meggyilkolása bizonyos értelemben megváltoztatta Amerikát, mert a II. világháborút követő optimizmust hirtelen felváltotta egy mély depresszió és a kormány elleni bizalmatlanság, amely a mai napig érezteti a hatását.
Hatvan évvel ezelőtt, 1963. november 22-én John Fitzgerald Kennedyt, az Egyesült Államok első katolikus elnökét a texasi Dallasban fényes nappal, közel háromszáz ember jelenlétében orvlövészek két vagy három csoportja kereszttűzbe fogta és agyonlőtte.
Röviden így foglalható össze az a dráma, amely nemcsak az USA társadalmát rázta meg, de mondhatjuk, hogy az egész világon megdöbbenést okozott. Másnap reggel Budapesten is kígyózó sorok álltak az újságosbódék előtt. Van, aki az akkor átélt traumát 9/11-hez hasonlítja. A korai felmérések kimutatták, hogy az amerikai társadalom 62 százaléka nem hitte el, hogy egyetlen merénylő végzett a jó megjelenésű, karizmatikus Kennedyvel, amit a később nyilvánossá tett Zapruder-film egyértelműen be is bizonyított.
Fittyet hányt a veszélyre
Texas alapvetően republikánus fészeknek számított – és erősen jobboldalinak. A demokrata Kennedy politikailag tartotta indokolnak az itteni megjelenést, pedig itt nagyon komoly ellenérzések éltek vele szemben. A texasi keménynyakúak úgy látták, hogy Kennedy egy jóképű férfi, aki elhatározta, hogy átadja az országot a liberálisoknak és a feketéknek. A helyi újságban és röplapokon olyan hirdetés jelent meg ,,ÁRULÁS” címszóval, amelyben Kennedyt a kommunizmussal kapcsolatban gyengeséggel, engedékenységgel, vagyis hazaárulással vádolták. Az utcákon őt ünneplő tömeg látszólag eloszlatta az előzetes negatív véleményeket, de amikor az elnöki limuzin motoros felvezetéssel befordult az Elm utcára, és elhaladtak a texasi iskolai könyvraktár előtt, akkor minden megváltozott.
A limuzinban legelöl a titkosszolgálat két embere ült, a kormánynál William Greer, mellette pedig Roy Kellerman, a védelemért felelős csoportvezető. Középen John Connally, Texas kormányzója és felesége, leghátul pedig az elnöki pár. Az, hogy nyitott limuzinban hajtottak végig a városon, azért is érthetetlen, mert a korábbi hetekben a rendvédelmi szervek több riasztást is kaptak, hogy merénylet készül az elnök ellen. Emiatt halasztották el a floridai Tampa városában való szereplését és hagyták ki Chicagót. Kennedy maga is arról beszélt a megérkezése előtt, hogy egy épület tetejéről könnyen végezhetnek vele, ennek ellenére annyi elővigyázatosság sem történt, hogy a limuzinra felrakták volna a tetőt. Az elnök a politikai ellenfeleinek akart üzenni, hogy meri vállalni a kockázatot vagy a személyiségének varázsában bízott? Nem lehet tudni, de hiba volt.
Ma már határozottan ki lehet jelenteni, hogy Kennedy elnököt három életveszélyes lövés érte november 22-én 12.30-kor, amelyek közül a harmadik feltétlenül a halálát okozta.
Az első lövés a nyakát érte szemből, egy második a háta jobb oldalába fúródott, a harmadik lövés robbanólövedék volt, amely szemből, jobbról érkezett a füves domb irányából. Ez a végzetes lövés pedig szétroncsolta az elnök agyát, ami jól látszik az Abraham Zapruder által készített film 313–314-es képkockáján.
Két konspiráció
Az első és a harmadik lövedék ugyanabból az irányból kellett, hogy érkezzen, és tulajdonképpen ez volt a két legnehezebb lövés, mert ezeknek feltétlenül pontosnak kellett lenniük, különben könnyen az elnöki limuzin mögött lévő autókba, motorokba vagy emberekbe csapódhattak volna. Összesen talán 10-11 lövést adtak le a limuzinban ülőkre. H. R. Freeman motoros rendőr és Stavis Ellis dallasi rendőrtiszt, aki a dallasi motoros kíséretért volt felelős, később újságíróknak adott interjúkban és rádióműsorokban határozottan állították, hogy egy akkora lyuk volt a szélvédőn a vezető oldali visszapillantó tükörnél, amin egy ceruza is átfért volna. A lyukat a Parkland kórháznál több rendőr is látta, de odajött egy titkosszolgálati ügynök, aki arról győzködte őket, hogy az egy repedés, nem lyuk. Ez azért lényeges, mert később a Warren-bizottság mindenáron azt akarta bebizonyítani, hogy összesen csak három lövés dördült el, mert a könyvraktár hatodik emeletén a helyszínelők három lövedéket találtak. Itt is volt egy apró hiba, mert a helyszínelők fotóján jól látszott, hogy az egyik lövedék nincs is kilőve, de sebaj, végül is az számított, ami a jelentésekbe került. A limuzint pedig nagyon gyorsan kitakarították és eltüntették.
A legtöbb ,,hibaszázalékkal” a hátulról lövő merénylő dolgozott, talán azért, mert vélhetően távcsöves puskát használt, amivel gyors tüzelésnél a célzás nehezebb.
Elég egyértelmű, hogy két lövész támadott a könyvraktár irányából. Ugyanis a hátulról leadott lövések közül több célt tévesztett, eltalálták Connally kormányzót, aki összesen négy helyen sebesült meg, kétszer a felsőtestén, majd a jobb csuklóján és a bal combján. Az egyik félrement lövedék repesze a felüljáró tövében álló fiatal férfit, James Tague-t sebesítette meg, és ott volt még a szélvédőt ért lyuk. Ez legalább négy lövés csak hátulról. A Warren-bizottság szerint az elnököt és Connallyt ért összesen hét sebesülést egyetlen ,,mágikus golyó” érte el, ami valóban a csodával határos lenne, mert a golyót később sértetlenül találták meg a kórházban. Az ilyen nyilvánvaló képtelenségek okkal keltettek kétségeket a bizottság hitelességével kapcsolatban. Viszont aki jobbról, a füves dombról lőtt, az nem hibázott vagy nem került elő ezzel kapcsolatos lövésnyom. A ,,golyózápor”, ahogy a limuzinban ülő Kellerman parancsnok fogalmazott, mindössze 5,6 másodperc alatt lezajlott.
Ezért halt meg Kennedy
Később legalább negyven, a közelben álló tanú állította, hogy az első lövés az Elm úttól jobbra lévő füves domb felől érkezett, és mivel az utolsó is onnan jött, sokan ebbe az irányba kezdtek szaladni. Még több tanú viszont azt állította, hogy a könyvraktár felől hallotta a lövéseket. A nyilvánvaló anomáliát a Warren-bizottság nem akarta feloldani azzal, hogy kimondja, két irányból lőttek az elnökre, mert ezzel tanúsították volna, hogy összeesküvés történt, amihez legalább két ember kell. A bizottság nem akarta ilyen irányba elvinni a vizsgálatot, és minden felelősséget egyetlen merénylőre, Lee Harvey Oswaldra igyekezett terelni, amiben a fősodratú média nagy segítségükre volt. Mert két összeesküvés történt, az egyik a merénylet létrehozásáért, a másik pedig az eltussolásra, amely azonban az USA állami struktúrájának legfelsőbb szintjén szerveződött, és átfogta az állami bürokráciát. A merényletet ma már név szerint ismert kubai száműzöttek hajtották végre, de ennél sokkal fontosabb kérdés a miért.
Amikor az elnököt a közeli Parkland kórházba vitték, még vert a szíve, lélegzett, de a pulzusa már nem volt tapintható. Az orvosok mindent elkövettek, de mivel a jobb agyfélteke nagy része hiányzott, tehetetlenek voltak. Itt dr. Malcolm Perry sebész a 22-i sajtótájékoztatón még azt mondta, hogy bemeneti seb volt a nyakon, amit még egyszer hangsúlyozott. Sajnos ezt a nyaki sebet kitágították a gégemetszés érdekében, hogy a légzőcsövet behelyezhessék. Azonban Perryt már az este folyamán nyomás alá helyezték a titkosszolgálat és mások részéről, mire módosította az állítását, és a nyaki sebet kimeneti sebnek mondta. Ez megint egy perdöntő fontosságú mozzanat volt az eltussolásban, hiszen a nyaki bemeneti seb azt jelentette, hogy a lövés nem jöhetett a könyvraktár felől.
Miután JFK halálát bejelentették, a holttestét sietve és erőszakosan, a törvényi előírást megkerülve az elnöki különgépre vitték.
Az ekkor 46 éves Kennedy elnök teste még ki sem hűlt, amikor a gép fedélzetén az alelnök, Lyndon B. Johnson letette az elnöki esküt a frissen özveggyé vált, véres ruhában, a döbbenet hatása alatt álló Jacqueline Kennedy jelenlétében. Amikor az erről készült fotó bejárta a világot, kevesen gondolták, hogy egy klasszikus államcsíny záró aktusát látják.
Milyen tényezők vezettek oda, hogy összeesküvők elszánták magukat arra, hogy végezzenek a szabad világ legerősebb államának vezetőjével? Egyének, csoportok indulatai folytak össze nagyon komoly hatalmi és pénzügyi megfontolásokkal, amelyeknek mind Kennedy elnök állt az útjában. Az egyik ilyen ok volt a kubai száműzöttek ügye, akik a CIA-val karöltve Kennedyt hibáztatták a Disznó-öböl kudarcáért. A haragjukat csak fokozta, hogy Kennedy 1963 tavaszától egyértelműen, habár titokban kereste a megbékélést Castróval. Kuba ügye annyira ,,forró” volt, hogy néhány órával a merényletet követően a floridai McDill légibázisról vadászrepülőgépek emelkedtek a magasba teljes fegyverzetben, és megindultak a szigetország felé, amikor az utolsó pillanatban visszahívták őket. Sokan meglepődtek, hogy elmaradt Kuba inváziója. A háttérben álló hadsereg–hadiipar–CIA triumvirátus legfelső körei ugyanis ejtették Kubát, és egy sokkal nagyobb üzletre utaztak, amit később úgy hívtak, hogy a vietnámi háború. Kennedy ugyanis 1965-ben teljesen ki akart vonulni onnan, és vélhetően ez volt a legsúlyosabb érv, amely a meggyilkolásához vezetett.
Kiemelt kép: John F. Kennedy, Jackie Kennedy és John Connally texasi kormányzó a végzetes út előtt, 1963. november 22-én, a dallasi repülőtéren. Forrás: Getty Images
