Egy időben szinte nem volt magyar film nélküle, és olyan sokféle moziban játszott, hogy megismerhettük ezerféle arcát – a lázadó fiatal felnőttől a csetlő-botló félnótáson át a történelem viharaiban boldogulni próbáló férfiakig.

„Nem kell mindenáron színésznek lenni. Csak akkor, ha annak komoly értelme van, felemelő, ünnepi ereje” – mondta Eperjes Károly az Inforádiónak adott interjújában a 65. születésnapján arra a kérdésre, hogy gyakran mond-e nemet felkérésekre.

„Attól függ. Bizonyos lemondások miatt nem is nagyon próbálkoztak, mert lehet, hogy nagyképűnek tartják azt a hozzáállást, hogy nagyon megnézem, miben vállalok mit.”

Az interjúban szó esett a színészi pályáján előforduló kísértésekről is.

„Jó ideig nem tudtam feldolgozni jól a sikert, és sok színész nem biztos, hogy jól kezeli. A kényelem vagy az élvezet örömei elhatalmasodnak, és akkor az ember kisiklik. […]

Még azt is elhittem, nem lehet eljátszani drogost úgy, csak ha az ember kipróbálja. Kétszer voltam a pokol kapujában, meg is szólított, hogy ne lépjek tovább.

Valakik nagyon jól imádkoztak értem. Ha akkor nem tartok mély bűnbánatot, és nem találom meg az igazi orvosát ennek a túlhajszolt életállapotnak, akkor az ember nem tudja rendbe tenni magát.”

Nem kell mindent kipróbálni 

Annak ellenére, hogy egy időben úgy gondolta, hogy ha színészként drogost játszik, akkor ki kell próbálnia ezt is, az interjúban már azt mondta, a színésznek nem kell mindent megélnie.

„Nagy baj volna, mert akkor nem lehetne máshogy eljátszani nagy Shakespeare-királydrámákat, csak úgy, hogy az ember kipróbálja az ölést. Sok mindenből lehet építkezni, de a megtapasztaló élet nem bölcs élet, mert az jót, rosszat megtapasztal. A szemlélődő élet a magasabb rendű élet, mert jót, rosszat szemlél, de csak jót akar megtapasztalni. És ha történik vele valami rossz, azt próbálja rendbe tenni.”

A múló idő nyomában 

Arra a kérdésre, hogy foglalkoztatja-e a múló idő, azt mondta: „Már csak amiatt is, hogy már nem tudok olyan gyorsan futni. […] Az a döbbenetes, hogy az ember sokkal többet, sokkal bölcsebben lát, viszont már nem tud annyira sok energiát mögé tenni. Ezzel szembesülni kell, és akármit csinálunk, egyre közelebb van a végkifejlet.

Én még nem mentem szakmai nyugdíjba, sőt nem is szeretnék nyugdíjba menni. Ameddig színpadra tudok menni, meg filmet csinálni, meg előadóestem van, addig én nem szeretnék nyugdíjba menni.

De elkövetkezhet az a pillanat, hogy meg kell emelnem majd a kalapomat, és azt kell mondanom, hogy bizony, Szamóca, irány a nyugdíj. De még nem érzem.”

Eperjes Károly a pályáját a Pesti Magyar Színház művészeti vezetőjeként folytatja.

Index

Kiemelt kép: POLYÁK ATTILA – ORIGO