Életünk számtalan jelensége érthetetlenül és szinte megmagyarázhatatlanul inkább komédiába, na jó, tragikomédiába illő, ahelyett hogy egy normális emberhez méltó (a Fennvaló szerint a maga képére teremtett emberhez méltó) élet képét mutatná.
Igen, a régi-régi slágert idézem, ami tényleg nagyon régi, ám Zerkovitz Béla szerzeménye ma is szíven üti az embert. A dal s a szöveg, tudjuk, a maga idejében nagy sikert aratott. Hogy miért érzik sokan ma is magukénak a szöveget? Nos azért, mert egy tehetséges ember eltalálta a kor hangulatát. Imigyen, ha valaki nem ismerné: „Tanulj meg fiacskám komédiázni! / Tanulj meg kacagni, sírni, ha kell! / Tanulj a rosszhoz is jó képet vágni! / Magaddal törődj csak, más senkivel! / Ne higgy a barátnak, hű szeretőnek! / Ne higgy az eskünek, ne higgy soha! / Tanulj meg fiacskám komédiázni, / mert minden, csak minden komédia!”
Nos, így szól tehát a dal refrénje, s ki tudja, hogy ha véletlenül előbukkan a hajdani sláger valamelyik zenés adó műsorán, hányan érzik úgy, hogy a dal nekik is szól. Holott szerzője csaknem kilencven esztendeje nincs már köztünk. Ilyen egy igazi sláger.
S hogy miért jut el az ember oda, hogy igazat ad a hajdani sláger szövegírójának? (Szilágyi Lászlónak hívják-hívták, hiszen ő sem él már.)
Nos, ezt nehéz lenne megmagyarázni.
Vagy tán nem is olyan nehéz? Ha ez idő tájt körülnézünk a világban, cáfolhatatlanul azt kell látnunk, hogy életünk számtalan jelensége érthetetlenül és szinte megmagyarázhatatlanul inkább komédiába, na jó, tragikomédiába illő, ahelyett hogy egy normális emberhez méltó (a Fennvaló szerint a maga képére teremtett emberhez méltó) élet képét mutatná.
Ki tagadná, hogy életünket rendre elönti a hazugságáradat, a hatalomvágyból fakadó gyilkolási ösztön, a másik embertárs feletti uralkodás csillapíthatatlan vágya, s ezen tulajdonságok mindegyike egyszer csak tragédiába, ritkábban tragikomédiába torkollik.
Így élünk ma, avagy talán így élt mindig is a Föld nevű bolygón született ember.
Ám a kérdés mindig egy volt; miért is nem teremtett magának a mindenkori emberiség olyan életet, amely a Teremtőjéhez méltó élet lenne?
Megvizsgálhatnánk ezt a kérdést, pontosabban az erre adott választ számos aspektusból – sokan meg is teszik – például a különböző vallások nézőpontjából, ám a hiteles válasz nem nagyon akar megérkezni. Bujkál az emberben a kisördög, csak nem igaz a slágerszöveg, miszerint minden csak komédia?
A válasz leginkább akkor hiteles, ha bevalljuk, hogy bizony, így van. Mindenből megkísérelnek komédiát csinálni.
Vajon nem komédia-e az a proxy háború elnevezésű kínlódás, amely most is folyik Ukrajnában, s amelyhez úgy vág jó képet a pénzéhes, háborúpárti háttér-siserahad, hogy nagy-nagy igyekezetében saját alattvalóit sarcolja meg? Miközben egy komédiást rak a „sereg” élére, akit barlangjában pénzadománnyal, fegyverekkel támogat, csak ne neki kelljen a meccset a pályán lejátszania.
Közben közönyösen nézi, hogy a kiválasztott komédiás családja őrületes pénzekért nyaralókat vásárol fel szerte a világ legdrágább államainak területén. Na ez az igazi komédia.
(Elgondolkodtam, vajon a hajdani háborúkban egy Zrínyi, egy Hunyadi, egy Rákóczi miféle odúból kiabált ki, hogy rajta, katonáim, csak rohamra! Én addig otthon leszek, vagy a világban rohangálok, netán új várat építek magamnak, ti csak küzdjetek! Ugye, elképzelhetetlen volt ez hajdanán?) Tudom, hogy más már egy mai háború. Nagyon más. Ám komédiává zülleszteni a véres és elfogadhatatlan cselekedeteket nem volna szabad. Mint ahogy számos más jelenséget sem.
Itt van például a klímakomédia is.
Régen zajlik már, s hiába minden igyekezet, tudományos tény, a világ urai komédiává züllesztették ezt a jelenséget is, mármint az úgynevezett klímaváltozás fogalmát.
Művileg legyártott Gréták, csodálatos szobrokat, festményeket rongáló sihederek ontják az ostobaságot arról, mily hatalmas veszély fenyegeti az emberiséget például a globális felmelegedés miatt, meg a szarvasmarhák miatt, akik – irgalom atyja ne hagyj el – lélegezni mernek. Ez ránk nézve ugyanis szerintük káros.
A világhírű festmények szintén nagyon károsak, hogy miért, az nem érthető pontosan. Eddig nem voltak senkinek útjában, ám a sajtó egy részének köszönhetően tökéletesen sikerült zsákutcába vinni a józan észt és a tudomány bizonyítékait.
Annak ellenére, hogy immár számos tudós állítja, hogy a megjósolt globális felmelegedéssel történő riogatás nevetséges, miképp a szarvasmarhák lélegzése sem jelent veszélyt a Földünkre. A komédiagyártókat ez persze nem befolyásolja, továbbra is buzgón aggódnak a klímaváltozás miatt, s cseppet sem zavarja őket, hogy az általuk felvázolt „veszélyek”, sőt, katasztrófák eddig valahogy sosem úgy következtek be, ahogy ők állítják.
Olvasom azt is, hogy cirka 25 év múlva 2, azaz kettő Celsius-fokkal emelkedhet az átlaghőmérséklet a Földön, s ez rendkívüli veszélyt jelent.
Hogy milyen veszélyt, arról egyelőre nem szól a fáma. Nyilván fogalmuk sincs a róla a rémhírek terjesztőinek, nekik elég a riogatás.
Én azért már éltem az ötvenes években, méghozzá a Hortobágyhoz közel, s ott bizony sok-sok olyan nyár volt, amikor negyven fokot is mutattak a hőmérők. Tartósan. S megmaradtunk. Pedig végigjátszottuk a nyarat. Nem luxusstrandokon, hanem az udvaron.
Szóval nem vagyok hajlandó a komédiagyártókat megerősíteni abbéli igyekezetükben, hogy rettegnünk kell egy-két fokos átlaghőmérséklet-emelkedés miatt. Az emlegetett riogató cikkeket cáfolók le is írták, hogy a 2 Celsius-fokos emelkedés azt jelentené, hogy mostantól évente nem egészen 0,1 fokkal emelkedne a hőmérséklet. Ami – s ezt is ők írták – teljesen értelmezhetetlen mértékű növekedés a Földünk klímája szempontjából. A riogató áltudományos cikkek tehát komédiát csinálnak a tudományból, mi meg hagyjuk, mert egyelőre igencsak úgy tűnik, hogy a komédiagyártók vannak előnyösebb helyzetben.
S akkor most odáig „vetemedek”, hogy kijelentem, igenis lehet befolyásolni a klímát, no meg mindent, ha van elegendő aljas ember, aki a teremtés rendjébe akar beleszólni, s éppen a tudomány segítségével képes embereket ölni, háborúkat kirobbantani haszonszerzés céljából, embert, állatot megbetegíteni, magyarán mindent a tisztességes ember ellen fordítani.
Ilyen a háború, s ilyen az egyszer már kipróbált atombomba is.
„Tanulj a rosszhoz is jó képet vágni”, hogy ismét idézzem a hajdani slágert. Ugyebár eddig bizony sikerült jó képet vágni minden gonoszsághoz, ostobasághoz és riogatáshoz. Nem volt következménye az aljasságoknak, nincs a mesterségesen keltett klímahisztériának, az értelmetlen háborúknak, a mindennapos provokációknak.
Az emberi gonoszság az tehát, ami képes a teremtés művét s benne az embert is elpusztítani.
Képes az éghajlatot rossz irányba befolyásolni, képes lehazudni a csillagot az égről, képes embertömegeket megfélemlíteni, törvénytelenségekre rábírni, az igazat szólókat, az aljasságokat leleplezőket elhallgattatni, és így tovább. S képes dörzsölni a tenyerét, hogy ez „jó mulatság, férfimunka volt.” Itt tartunk most.
Márpedig ragaszkodni kell ahhoz, hogy igazat szólhassunk, s ne hagyjuk, hogy elhallgattassák az igazat szólókat.
Az ismert magyar jogtudós, Tanka Endre, aki egyebek közt agrárjoggal és környezetvédelmi joggal is foglalkozik, nemrégiben az úgynevezett chemtrails terjesztette nehézfémek élettani hatásait is megvizsgálta. Ezek ugyebár azok a már évek óta feltűnő repülőgépek, amelyek bodros-fodros fehér felhőcskéket kibocsátva köröznek a légtérben és kieresztenek valamit, amiről eddig nem sok fogalmunk volt, hogy mit is tartalmaznak.
Nos, Tanka professzor úr megállapította, hogy ezek az anyagok nanometrikus nagyságrendűek, s könnyen átjutnak a vér-agy gáton. Az agyban megnövekedett fémkoncentráció pedig olyan betegségek kockázatát jelenti, mint az Alzheimer-kór, a Parkinson-kór, az autizmus, a demencia stb.
A magas fémkoncentráció gyengíti és/vagy leépíti az immunrendszerünket. A természetben pedig a magas alumíniumkoncentráció savanyítja a talajt. Így a növény nehezebben jut a szükséges tápanyagokhoz és vízhez. Így áll elő a beteg erdők jelensége, a deformálódott ágak, levelek.
Mindez egyik döntő eleme az időjárás-alakítással járó életpusztításnak.
S hogy mi van mindennek a hátterében? Nos, a tudós szerint az „időjárás-csinálás” és a klímaalakítás diktátuma.
Igen, minden csak komédia, immár inkább tragikomédia. Mit tehetünk? Bárcsak tudnánk! Nehéz tanácsot adni. A régi mondás mindig ó: bízzunk Istenben és tartsuk szárazon a puskaport, valamint ne hagyjuk, hogy idiótának nézzenek bennünket. Okosabb most nem jut eszembe. Viszont azt megígérhetem, hogy a komédiagyártók mesterkedéseit megpróbáljuk felfedni. Folytatás következik.
