Nemrégiben a Professzorok Batthyány Köre szimpoziumot rendezett, melynek témája a gender-ideológia kérdésköre volt.

A rendezvény bevezetőjét Tényi Tamás pécsi pszichiáter, a Magyar Pszichiátriai Társaság lapjának, a Psychiatria Hungarica volt főszerkesztője tartotta, vázolva, miért köszönt le a folyóirat vezetéséről és lépett ki a Társaságból. Az ok az a cenzúra volt, amelyet a Pszichiátriai Társaság akkori vezetése gyakorolt, megtiltva Szilvay Gergely tanulmányának, „A genderelmélet kritikája” című munkájának közzé tételét. (Erről részletesebben a szerzővel készült beszélgetésünkben olvashatnak.)

Rihmer Zoltán pszichiáter a szocializációnak a pszichoszexuális fejlődésben betöltött szerepéről beszélt, bizonyítva, hogy a Magyar Pszichiátriai Társaság és a Magyar Pszichológiai Társaság elnökségeinek  2022 elején kiadott, a gyermekvédelmi törvényt bármiféle tudományos hivatkozás nélkül kritizáló állásfoglalásának két állítása, hogy a nemi identitás kizárólag biológiailag meghatározott, illetve hogy a melegpárok által nevelt gyermekek közt nem több a meleg, nem igaz. Kijelentette, hogy az utóbbi években olyan mértékben nőtt a „transznemű” és a meleg emberek aránya Amerikában, amelyet lehetetlen biológiailag megmagyarázni.

Ezt követően Szilvay Gergely politológus, a Mandiner munkatársa foglalta össze a betiltott, de végül mégis megjelent tanulmány megállapításait. A szimpozion után beszélgettünk a szerzővel.

Kevesen mondhatják el, hogy írásuk, tanulmányuk még közzététele előtt vihart kavar, Szilvay Gergely ügye azonban éppen ilyen. Pontosabban nem maga a tanulmány kavart vihart – az csak később, amikor valóban megjelent -, hanem az a tény, hogy a Magyar Pszichiátriai Társaság betiltotta megjelentetését.

– Kapott valamilyen hivatalos magyarázatot azzal kapcsolatban, hogy miért nem engedik közölni lapjukban a tanulmányt?

– Dehogy kaptam. A történet lényege, hogy a Magyar Pszichiátriai Társaságon belül létezik egy liberális kör, az ehhez tartozók akarták megakadályozni a genderelmélet kritikájáról szóló anyag közzétételét. Méghozzá két dolog miatt. Az egyik, hogy ők gyökeresen ellenkező állásponton vannak. Másrészt én voltam az, aki a Mandineren megírta, hogy a 2022 elején a gyermekvédelmi törvénnyel szembeni állásfoglalás, amelyet a Társaság is jegyzett, nem fedte a Társaság tagságának, de még teljes vezetésének álláspontját sem. Az a nyilatkozat az akkori elnök, Balázs Judit és szűk köre nézeteit tükrözte, és az elnök asszony alig néhány nappal a mandátuma lejárta előtt tetette közzé, ezzel az utódjára hagyva egy hatalmas problémahalmazt. Mivel a Mandiner megírta ezt, iszonyatosan megharagudtak rám.

– Matematikai ismereteim igencsak hézagosak, tehát lehet, hogy csak én nem értem, hogyan lesz 9+7-ből 28? Az írás betiltásáról ugyanis 9:7 arányban döntött a szerkesztőbizottság, amelyik 28 tagból áll.

– Akkoriban a Társaság lapjának főszerkesztője Tényi Tamás volt, őt értesítették arról, hogy 9:7 arányban döntöttek a letiltás mellett. Viszont nem valóságos szavazásról volt szó, hanem különféle, e-mailben tett kijelentéseket „konvertáltak” szavazatokká, másrészt valóban egy 28 tagú testület helyett döntöttek az ellenzők, harmadszor nem volt még arra példa, hogy ilyen szavazást tartottak volna egy olyan tanulmányról, amelyik már átment a tudományos lektoráláson. Az is hozzá tartozik a dologhoz, hogy az elnök megüzente Tényi Tamásnak, hogy ha figyelmen kívül hagyná a „határozatot”, fegyelmi eljárást indítanak ellene.

– Nem játszhatott szerepet a támadásban az, hogy nem egy pszichiáter, hanem egy újságíró volt a szerző? Az ilyen alapállás nem ritka az egyes tudományos körökön belül, elég, ha csak Béres József és cseppjei történetére gondolunk…

– Hivatkoztak erre, de nem újságírói, hanem kutatói minőségemben írtam a tanulmányt. Igaz, sem pszichiáter, sem pszichológus nem vagyok, viszont politikaelméletből doktorátusom van és a doktori disszertációm témája a melegházasság kritikája volt, tehát már korábban is sokat foglalkoztam ezekkel a kérdésekkel. Persze voltak, akik azzal támadtak, hogy nem vagyok pszichiáter, de ez csak ürügyül szolgált ellenem. Egyébként rengeteget kutattam, ráadásul a gender kérdésnek nem pusztán pszichés, de ideológiai, politikai, eszmetörténeti vetületei is vannak, teljesen legitim, hogy nem csak pszichológiai vagy pszichiátriai szempontból írnak erről a kérdésről.

– A gender-lobbit támogatók tudományos megállapításokra hivatkoznak, ami egy laikus számára is abszurd. Nem kell hozzá doktorátus, hogy belássuk, nem létezik öt-hatezer nem, csak kettő, nevezetesen nők és férfiak. A pszichiáterek között terjed az elmebaj?  

– Mi hétköznapi emberek azt hisszük, hogy a tudományban csak egy dolog fontos, hogy valami igaz vagy sem, viszont arról, hogy valami igaz vagy sem, arról rengeteget vitatkoznak egymás között a tudósok is. Ön a természettudományra hivatkozik, a biológiára, viszont van számos más tudományág is, például társadalomtudományok, bölcsészettudományok, amelyek máshogy működnek, nem úgy, mint a természettudomány.  Ezeken belül sok kérdésről több álláspont van forgalomban, ezek képviselői pedig egymással ellentétes álláspontokat is tudományos szinten tudnak képviselni. Az LMBTQ és gender mozgalmat támogató tudósok jobbára társadalomtudósok, ezért főleg nem természettudományos érveik vannak. Persze próbálkoznak biológiai érvekkel is, például emlegetik az interszex emberek létezését. A lényeg tehát az, hogy a tudomány ez esetben gyakran formális kérdéseken lovagol, nem pedig az igazságtartalom a fontos.

– Vagyis a hermafroditák létezésével érvelnek?

– Az interszexek kategóriájába ma már nem csak a hermafroditák tartoznak, hanem nagyjából 15 különféle rendellenesség, betegség vagy szindróma. Minél több ilyen dolgot beletesznek az interszex kategóriába, minél inkább növelik az ide tartozók számát, annál nagyobb politikai súlyt adhatnak a saját álláspontjuknak. Ezzel több baj van. Az interszexizmust a transzmozgalom használja fel politikai céljai érdekében, de a transzneműek jellemzően nem interszexek, esetükben általában egyértelműen megállapítható, hogy férfiról vagy nőről van szó. Másrészt az interszexek többségénél is megállapítható, hogy mi a születési nemük, csak az esetek elenyésző részében nem lehet eldönteni.

– Engedje meg, hogy laikusként nagyon egyszerűen fogalmazzak: egyes tudósok a hülyeséget köbre emelték, mert még egyszer hangsúlyozom, valaki vagy férfi, vagy nő. Én akkor sem leszek képes menstruálni és szülni, ha a „tudósok” szerint megtehetem és erről még uniós határozatot is hoznak. A baj az, hogy a normalitás csendes, az abnormitás viszont üvölt és így az a képzet alakulhat ki sokakban, hogy az utóbbiak jelentik a többséget.

– Nincsenek többen és külön kell választanunk, hányan vannak az LMBTQ mozgalom tagjai, illetve mennyien a velük egyetértők, őket támogatók. Pontos számok erről nincsenek, általában a népesség 1,6-5,6 százaléka sorolható az LMBTQ körébe. Az USA-ban  a fiatalok között ez a szám 15 százalék körül van egyes felmérések szerint, de nem az egész népességben, ott 5,6 százalék. Ennek a fele biszexuális, és a másik felébe tartozik minden más irányultság. Más kérdés, hogy mennyien támogatják őket. Magyarországon kevesebben, mint tőlünk nyugatra. Ott például a melegházasságot a társadalom közel kétharmada fogadja már el, ez a helyzet az utóbbi 20 évben alakult így.

– Közép Európában és a nem nyugati világban sokkal kisebb ennek a támogatottsága és sokkal nagyobb az elutasítottsága, de bizonyos körök dolgoznak rajta, hogy ez ne maradjon így.

– Természetesen igen, hosszú távra kitalált, átgondolt kampányokat folytatnak ennek érdekében. Létezik egy könyv is, az After the Ball. A 80-as években adták ki és tartalmazza, milyen taktikát kell folytatniuk az LMBTQ mozgalmaknak. Ha valaki ezt ma elolvassa, összevetheti a leírtakat a valósággal. Kimondják például, hogy ellenfeleiket Ku Klux Klanosnak, szélsőjobboldalinak, fasisztának kell beállítani.

– Látjuk, hogy valóban ezt teszik, eközben alkalmazzák a rejtett hipnózis technikáját. Ma már alig van olyan film, sorozat, ahol ne jelenne meg, méghozzá pozitív beállításban a deviancia. Így fogadtatnák el szép lassan természetesként azt, ami végső soron természetellenes. Ráadásul már nem is titkoltan gyermekeinket, unokáinkat akarják megszerezni, átnevelni.

– Az elfogadásért folytatott tevékenység bizonyos mértékig legitim, a probléma az, hogy ez nem pusztán az elfogadásra irányul, hanem gyakorlatilag a nevelésnek egyfajta elég agresszív formáját szeretnék bevezetni. Azzal érvelnek, hogy minden irányultság, orientáció és identitás biológiai gyökerű, vagy  biológiai meghatározottságú. Csakhogy a tudomány például a homoszexualitás esetében nem tud biztosat mondani, legfeljebb annyit, hogy talán létezhet valamekkora biológiai faktor, de kialakulásában nagyon nagy szerepe van a környezetnek is. A transzneműség esetében pedig semmiféle biológiai okot nem sikerült eddig felfedezni. Egyes tanulmányok azt sugallják, mintha agyi okai lehetnének, azért érzi magát lánynak egy fiú, mert nőiesebb agya van, de ezek a tanulmányok könnyen kikezdhetőek, és más tanulmányok mást mutatnak. Ráadásul a mozgalom más irányzatai, például a feminizmus előszeretettel próbálja bebizonyítani, hogy férfiaknak és nőknek ugyanolyan agya van, ami nem igaz, mert egy agyról a tudósok 75 százalékos pontossággal meg tudják mondani, hogy női vagy férfi agy. A meleg mozgalmak kedvenc állítása, hogy beállítottságuknak vele született biológiai oka van, miközben azt is hangoztatják, hogy a nemiség, a nemi szerepek és a szexualitás társadalmi konstrukció. A kettő ebben a formában kizárja egymást.

– Milyen visszhangot váltott ki a már idézett tanulmánya? Végül ugyanis megjelent, méghozzá a Magyar Bioetikai Szemle szakfolyóiratban.

– A tanulmány körüli kisebb fajta botránynak az lett a hatása,  hogy nagyon sokan kíváncsiak lettek rá. Úgyhogy a Pszichiátriai Társaság liberális köreinek akciója visszafelé sült el.

– Szerencsére nálunk még akadnak fórumok, ahol az ilyen vélemények is megjelenhetnek, bizonyos országokban, például Kanadában akár börtönbe is kerülhetne miatta. Róluk és sok más nyugati országról kijelenthető, hogy elment az eszük.

– Nem kétséges, hogy az említett Kanada, az Egyesült Államok és a többiek rossz irányba tartanak. A nyugati országok némelyikében odáig mentek, hogy azokat a pszichológiai terápiákat, amelyek az ember saját biológiai testével való megbékéléshez próbálnák segíteni azokat, akik ezt szeretnék, betiltották, börtön jár azoknak, akik ilyen terápiát kínálnak gyerekeknek, felnőtteknek. Ugyanez igaz arra az esetre is, ha valaki terápiájának az eredménye az lesz, hogy mondjuk egy meleg heteroszexuálissá válik, még ha ez a változás csak az adott terápia mellékhatásaként jelentkezik is. Sok esetben ez történik, hogy egy traumát kezelnek, és mellesleg megváltozik valakinek a szexualitása. A kutatások azt mutatják, sok melegből lesz spontán heteró 17-25 éves kora között, és ahogy idősödik, sok meleg „tolódik el” heteroszexuális irányba, mindenféle terápia nélkül. A nemet „váltók” esetében, főleg a kamasz lányok körében sokan megbánják ezt, csakhogy a hormonterápiát nem lehet visszacsinálni, ezért veszélyes a műtéti nemváltás, ráadásul valójában lehetetlen nemet váltani, hiszen sejtünk női vagy férfi sejt. A skandináv országokban és Nagy-Britanniában már érezhető, hogy elkezdtek visszakozni a törvényhozók és a szakemberek is, ezért talán ha várunk még pár évet és kibírjuk anélkül, hogy importálnánk ezeket az eszméket, talán megússzuk, és talán ők is visszakoznak ebből az LMBTQ mozgalmon belül is szélsőségesnek tekinthető irányzatból.

Szilvay Gergely teljes tanulmányát itt (http://bioetikai-tarsasag.hu/docs/szemle/MBSZ_2023_1.pdf) olvashatják el.

Szerző: Ifj. Tóth György

Címlapkép: Szilvay Gergely, Fotó: Bach Máté/Magyar Nemzet