„Megbeszélést folytatott a szélsőjobboldali nézeteket valló, populista, konzervatív, leváltott államfővel” – írta nemrég egy hazai magántelevízió hírportálja, a Dél-Amerikában járt magyar kormányfő argentínai tárgyalásával kapcsolatban. Interjú.

Bánó Attila publicistának tett föl kérdéseket a Gondola képviseletében Molnár Pál, a Présház főszerkesztője.

Szerkesztő úr, az 1990-es évek elején, az akkor nagy parlamenti részvételt nyert SZDSZ propagandájában, melyet az akkori sajtó nagy többsége terjesztett, szinte mindenki szélsőséges vagy szélsőjobboldali volt, aki nem tartozott a párthoz. Ettől a stílustól ma, 2023-ban miért fordul fel a gyomrunk?

A szabaddemokraták egykori retorikája, stílusa és szóhasználata ma is visszaköszön egyes szélsőséges, balliberális irányultságú fórumokon. Ez valóban ízléstelen és felháborító. Orbán Viktor és a brazil Jair Bolsonaro argentínai találkozójáról a bevezetőben idézett szövegnél cifrább fogalmazást is megengedett magának egyik-másik portál. Olvashattuk például, hogy

„A tömeggyilkossággal is vádolt volt bukott elnök láthatóan örült annak, hogy van még, aki komolyan veszi, de így lehetett ezzel Orbán is. A két diktátort üdvrivalgás fogadta a rájuk fogékony közönség körében”.

Nos, a volt brazil elnököt azért vádolták tömeggyilkossággal a politikai ellenfelei, mert szerintük rosszul kezelte a covid járványt, s miatta halt meg a betegségben 700 ezer ember. Bolsonaro jobboldali politikus, ennélfogva − az ilyen portálok szóhasználatában − elnökként csakis diktátor lehet, miként Orbán Viktor miniszterelnök is.

Innen már csak egy lépés kell ahhoz, hogy Orbánt egy tömeggyilkos barátjaként jellemezzék.

Ezzel az erővel a szélsőséges tollforgatók írhatnák, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is diktátor és tömeggyilkos, mert százezrek halála árán is görcsösen ragaszkodik a hatalomhoz, a háború folytatásához, az USA katonapolitikai és gazdasági érdekeinek kiszolgálásához. Róla azonban a nyugati demokrácia védelmezőjeként beszélnek, elhallgatva, hogy elnémította az ellenzéket, kisebbségellenes nyelvtörvényeket vezetett be, betiltotta az orosz kultúrát és a moszkvai pátriárkához kötődő egyház tevékenységét, továbbá feloldotta a földvásárlási moratóriumot, s ezzel külföldi, főként amerikai befektetők kezére juttatott két Magyarországnyi, jó minőségű ukrán termőföldet.

Mindezek ellenére Zelenszkij nem diktátor, hanem példaértékű demokrata, és Ursula von der Leyen asszony, az Európai Bizottság befolyásos elnöke sem egy tömeggyilkos barátja. Ennyit a globalista sajtó tárgyilagosságáról.

Az elvadult gyűlölködést, címkézést annak idején, a kommunizmus végvonaglásakor Hofi Géza is kigúnyolta, még akkor is, ha az a pártállam részéről jött: „Az a Horthy-fasiszta, imprrrrrista, kapitalista” – mondta a párttitkárok szóhasználatát kifigurázva, nagy derültséget keltve a színpadon. Ezt a gyakorlatot az SZDSZ hozta vissza, de ez a szervezet, legalábbis pártként, eltűnt. Valaha megtisztulhat-e a demokrácia, vagy ez a szennyeződés benne marad?

Ezek a tünetek makacsul tartják magukat. A civilizált társadalomhoz és közélethez méltatlan, színvonaltalan stílus alkalmazása érdekében áll azoknak a nyugati megbízóknak, akik jelentős összegekkel támogatják a magyarországi ellenzéket. A jelenség összefügg azzal, hogy Nyugat-Európában régóta uralkodik az a balliberális önkény, amely elnyomja a keresztény-konzervatív tábor hangját, hazug érvekre hivatkozva hoz rossz döntéseket, s ezekről még véletlenül sem kéri ki a nemzeti közösségek véleményét.

A kiváló Bogár László és jeles közgazdász társa, Boros Imre szerint az EU szétesése reális veszély. Úgy vélik, hogy a globális hatalmi rendszer a korrupció segítségével uralkodik.

Fegyvere a mézes madzag és a korbács, vagyis a pénz és a fenyegetés. A megvásárolt politikusok nem táncolhatnak ki a sorból, hiszen a törvénytelen kifizetések bizonylatai ott lapulnak a megfelelő dossziékban. A két politikai gondolkodó nemrég egy tévéműsorban mutatott rá, hogy az Európai Uniót a mostani vezetés nyílt diktatúrává akarja alakítani, és már a látszatra sem ad. Ezt a társaságot nem érdekli, hogy belátható időn belül bekövetkezhet a robbanás. Reményt adhat számunkra, hogy a közösségi hálókon terjedő, több száz millió, Orbán Viktor és a magyar kormány által képviselt normalitást támogató magánvélemény a nem túl távoli jövőben olyan közösségi állásfoglalássá válik, amely Európában képes a balliberális erők helyébe nemzetpárti politikai vezetőket állítani.

Azt gondolom, hogy a folyamat békés formában is végbemehetne, de valószínűbb, hogy a kívülről irányított, diktátumokhoz szokott brüsszeli „elit” nem fogja tűrni ezt a váltást.

Joggal tarthatunk attól, hogy bekövetkezik egy olyan robbanás, amelynek a következményei beláthatatlanok. Vajon mi lehet a kiút? Bogár László úgy véli, hogy a nagy bajok elhárítására koalíciókötésekkel lehet felkészülni. Olyan országokkal kell összefogni, amelyek fontosnak tartják a szuverenitást, bátrak, és hajlandók cselekedni. A magyar kormány a külkapcsolataival ezt a folyamatot erősíti.

Kontraproduktív lehet-e az itthoni magántelevízió hírportáljának erőlködése, ha tisztázzuk, hogy az általa címkézett „szélsőjobboldali populista konzervatív” brazil politikus kifejezetten jó kapcsolatot ápol Izraellel?

Ma már nem ritka, hogy a jobboldalinak nevezett konzervatív politikusok szimpatizálnak a jelenlegi, nemzetpárti izraeli kormányzattal. A jelenség azért is figyelemre méltó, mert olyan balliberális, globalista tekintélyek, mint Soros György, a nemzetközi spekuláns például nem barátja a nemzetállam Izraelnek, miként más nemzetállamoknak sem. Jól fizetett szervezetei segítségével ezek felszámolásán munkálkodik.

Magyarország sokat tesz az Izraellel kiépített kapcsolatok erősítéséért, a hazai zsidóság biztonságáért, jó közérzetéért. Ez helyes irány.

A nyitott társadalom hangadói ebben a közegben nyugodtan „erőlködhetnek”. Ennyit elbír a mai magyar társadalom, amelynek nemzetpárti meggyőződését nem tudják megrendíteni.

Kiemelt kép: Bánó Attila – archív