Az Orbán Viktorhoz fűződő viszonyáról, a magyar állampolgárság felvételéről, és a válogatott számára kitűzött célokról is beszél Marco Rossi az interjúban.
Gratulálunk a magyar állampolgárság megszerzéséhez, több millió honfitársammal együtt mondhatom: Isten hozta köztünk! Milyen út vezetett az októberi eskütételig?
Egy évvel ezelőtt Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke megkérdezte, hogy szeretném-e felvenni a magyar állampolgárságot, én pedig igent mondtam. Büszkeséggel tölt el, hogy magyar állampolgár lehetek, részben a gyerekkori kötődésem miatt, részben pedig azért, mert tényleg otthon érzem magam Magyarországon. Ez főleg az emberek attitűdjének köszönhető, mindenki kifejezetten kedves velem, és nem csak az utóbbi években. Annak ellenére, hogy külföldi vagyok, a magyarok kezdettől fogva nagy szeretettel és tisztelettel fogadtak. Biztosan akad, aki nem így érez, de azt tapasztalom, hogy az emberek nagy többsége azért kedvel, és ez nagy-nagy büszkeséggel tölt el.
Miről beszélgettek a ceremónián a köztársasági elnökkel?
Nagyon kedves volt, elmondta, hogy nagyra értékeli a munkát, amit a nemzeti együttesért végzünk, hiszen ezt Magyarországért tesszük, és szurkol nekünk. A legjobbakat kívánta a hátralévő mérkőzésekhez, a soron következő, Szerbia elleni találkozóhoz pedig külön is sok sikert kívánt.
A miniszterelnök szintén gratulált önnek az állampolgárság felvételéhez. Beszélt vele mostanában?
Igen. Korábban is többször találkoztunk mérkőzéseken a stadionban vagy egyéb eseményeken. Orbán Viktor egyébként tényleg szakértője a labdarúgásnak, ezt azonnal érzi az ember, ha a fociról beszélget vele. Ez persze nem azt jelenti, hogy valaha is tanácsot adott volna azzal kapcsolatban, mit és hogyan tegyek. Mindig kedves volt, és értékelte a munkánkat. Úgy érzem, jó kapcsolatom van vele. Igaz, én sosem beszélek a politikáról – nem is értek hozzá. Mondjuk úgy, hogy a miniszterelnök sokkal jobban ért a focihoz, mint én a politikához.
Az állampolgárság felvétele lehet szimbolikus gesztus, de aki az eskü szavait kimondja, biztosan érzi, hogy ez sokkal több ennél: „Esküszöm, hogy Magyarországot hazámnak tekintem. Magyarországnak hű állampolgára leszek, az Alaptörvényt és a jogszabályokat tiszteletben tartom és megtartom. Hazámat erőmhöz mérten megvédem, képességeimnek megfelelően szolgálom.” Ez erős elköteleződést jelent.
Természetesen. De ezt – anélkül, hogy akkor kimondtam volna e szavakat – attól a pillanattól kezdve így érzem, hogy ezt a tisztséget viselem. Emlékszem, az egyik első interjúban, amit szövetségi kapitányként adtam, a céljaimról kérdeztek, és úgy válaszoltam, hogy szeretnék nyomot hagyni a válogatott vezetőjeként.
Sikerült.
Talán igen. (Nevet) Ma kimondhatjuk, hogy elértünk valamit, de még sok fontos cél lebeg előttünk. Szeretnénk letenni Magyarország jövőbeli válogatottjának alapjait. A következő két év nagyon fontos lesz. Konkrét céljaink vannak: először is egy jó szereplés az Európa-bajnokságon, majd a Nemzetek Ligájában, a legfontosabb pedig, hogy szeretnénk sikerrel zárni a vb-selejtezőt.
Én mint a nyolcvanas években született, „árván maradt” szurkológeneráció tagja nem az Eb-selejtezőn évtizedek óta nem látott sikertől vagyok a legboldogabb, hanem attól, hogy nem kell többé gyomorgörccsel néznem a meccseket, tudva, hogy ha kapunk egy vagy két gólt, az biztos vereséget jelent. A mentalitás változott meg látványosan, hiszen rendszeresen vesztes állásból fordít vagy ment döntetlenre meccseket a válogatott – idén négyet. Mi volt az ön szerepe ebben?
Az, hogy ez sikerült, annak köszönhető, hogy minden játékos tökéletesen megérti a stáb által elmondottakat és alkalmazza az utasításainkat. Mi is és ők is minden tőlünk telhetőt megteszünk a sikerért, az emberek pedig ezt szeretnék látni a válogatottól. Minden játékos és stábtag a szívét-lelkét beleteszi a meccsekbe, és a szurkolók díjazzák ezt a hozzáállást és az erőfeszítéseinket. Azt szeretnénk, hogy méltóképpen képviseljük őket és ezáltal Magyarországot, a játékosoknak ez a prioritás.
Kiemelt kép: Forrás: Mandiner / Ficsor Márton
