Szeszélyes? Hűséges? Igen, mindkettő egyszerre! De semmiképpen nem agresszív, azonban, ha családját védelmezi, a kuvasz előbb hal meg, mint hogy feladná a harcot.
Ez nem véletlen, ennek a szabad szellemű óriásnak a nyájak, a birtok és az emberek védelme volt a feladata már akkor is, amikor őseink megérkeztek a Kárpát-medencébe!
Az Árpád-korból és még korábbról is leletek bizonyítják, hogy ez az ősi fajta már akkor is velünk volt, és akkoriban még medve- és bölényvadászatra is alkalmazták! Ebből is jól látható rettenthetetlen jelleme; a nála nagyobb testű állatokkal is bátran szembeszáll, ha gazdájáról van szó.
Mátyás király idején a főurak gyakran kaptak ajándékba kuvasz kölyköt, mert remek tulajdonságai és képességei miatt akkoriban is nagyra tartották – ahogy a korábbi és későbbi évszázadokban is!
Akkoriban történt, hogy igencsak fellendült a marhakereskedelem, a kérődzőket pedig hosszú útjukon – lábon hajtották őket szerte Európába! – a kuvaszok kísérték el és védelmezték a ragadozóktól, na meg a haramiáktól! Igen, a szintén Hungaricumnak számító szürkemarhákat kísérték, a hajdúkat pedig mindenben segítették. Éjjel, nappal őrséget biztosítottak, és jaj volt annak, aki el akart hajtani akár csak egy marhát is! Ezek az igen nemes tartású állatok sok esetben már megjelenésükkel elriasztották a rossz szándékkal közeledőket.
Szabad szellemű, hűséges, de mégsem feltétlenül egygazdás, sokkal inkább családi kutyának tekinthető. Sok tévhit terjeng róla, agresszivitásáról, kiszámíthatatlanságáról, de ezek többsége a helytelen nevelés és/vagy tartás következménye, illetve az elő-előforduló beltenyészet következménye, a kuvasz alapvető jelleme alapján egyáltalán nem ilyen!
Sok mozgást igényel, nagy tereket, hiszen az évszázadok, sőt, évezredek során mindig olyan feladatai voltak, amelyek ilyen körülmények között végzett munkát jelentettek. Munkát? A kuvasz a feladatokat nem „tekinti” munkának, igen szívesen teljesíti feladatait. Ez sok más kutyára is igaz lehet, de a magyar védelmező kifejezetten örömét leli benne, ha feladatot kap.
És ez bizony nagyon fontos! Okos, ezért nem csak fizikálisan, hanem szellemileg is le kell fárasztani, hogy minden igényét kielégítse gazdája. Ez magától teljesül amikor tanyán, állatok közt van, és eredeti funkciójának megfelelő körülmények között ténykedik, de ha már családi házban van, bizony nehezebb megoldani a feladatot; sok sétát, és sok mozgást kell biztosítani számára. Ne feledjük, még egy nagyobb kert is előbb-utóbb igenszegény környezetet jelent egy olyan állat számára, ami több négyzetkilométeres terekhez szokott!
„Vala oly órában, mikor minden állat
Legcsendeszebben magának nyugodalmat
Vesz; juhász, szántó aluszik kedves álmat,
Juhok mellett nyugszik kuasz, mely megfáradt.”
Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című alkotásában kuasz alakban szerepel a magyar védelmező. Ez nem véletlen, mert bár a neve eredetéről vannak viták, abban mindenképpen egyezés van, hogy az Árpád-kor előttről származik!
Forrás: Petissimo
Egyes források szerint türk eredetű szó, és olyan verzió is van miszerint az ótörök küvez, vagyis “büszke” szóból ered, amelyhez közvetlenül kapcsolódik a kipcsák qubas (egy kutyafajta). Ezek viszont közvetlenül származtathatók a perzsa kuwāsa (= minőség, vagyon) szóból, ami a legrégebbi ismert szóalak, de mégis ez hasonlít leginkább a magyar névhez.
Zrínyi korában (17. század) tehát még mindig a juhászok segítője volt (a vadászat mellett), de a 19. századra csökkent a szilaj állattartás jelentősége, így változott a kuvasz feladata is; immár nem a nyájakat, csordákat kellett védenie, hanem a tanyákat, majorságokat – a farkasoktól és persze a tolvajoktól…
A 20. század elején felébredt az érdeklődés a magyar pásztorkutyák iránt, így született meg Buzzi Géza tollából az első fajtaleírás 1905-ben. Megindult a tervszerű tenyésztés.
Mivel az I. világháború után a kuvaszpopuláció legjava a határokon kívülre került, elsődleges cél akkor a mennyiségi szaporítás volt.
Raisits Elemér vezetésével kezdődött meg a minőségi szelekció, és 1935-ben Anghi Csaba, Abonyi Lajos és Müller Iván kidolgozták a fajta standardját. A hazai állományt Erdélyből hozott egyedekkel javították fel. Az első fajtakiállítást 1931-ben Abaúj-Torna vármegyében tartották. A második világháború iszonyatos pusztítást végzett a kuvaszok között. A fosztogató katonák géppuskáinak először a gazda portáját, tulajdonát védő kutyák estek áldozatul.
Ezért a világháború után szinte a semmiből kellett elindítani a színvonalas tenyésztést. Ebben vezető szerepet játszott a Gyapjúforgalmi Vállalat Kovács Antal által létrehozott Gyapjús nevű kennele, ahonnan hosszú ideig világhírű egyedek kerültek ki. A tenyésztést négy fajtatiszta kuvasszal az ötvenes évek elején kezdték, és szigorú szelekcióval érték el, hogy 1956-ban hódító útjukra indulhattak a Gyapjús kuvaszok.
A világ minden kennelében felhasználták az innen kikerülő kutyákat. A leghíresebb Gyapjús kuvasz Gyapjús Gézengúz volt, aki a Belle és Sebastien filmsorozat ihletője volt, az író Cecile Aubrey kisfiának hű védelmezője. Belle szerepében csak a sorozat első epizódjában volt látható. Bár ma a kuvasz a törzskönyves tenyész-szukák száma alapján veszélyeztetett fajtának számít, ismertsége, népszerűsége, egyre növekszik!
Érdekességként még itt a végén meg kell említeni, hogy korábban nem csak fehér, illetve enyhén elefántcsont színű egyedek voltak, hanem vörhenyes, sárgás, sőt, ordas színben is létezett, de sohasem volt tarka. Talán ennek öröke, hogy bőrük sötét pigmentű.
A magunk részéről mindenkit – aki meg tudja adni az igényeinek megfelelő körülményeket és gondoskodást – ajánljuk a kuvaszt, de mindig szem előtt kell tartani, hogy mivel önálló, határozott jellemű, csak erős, határozott gazdáknak való, akik ki tudják elégíteni munka- és térigényét. Kis területű portákra, lakásokba nem való!
Kiemelt kép: Wikipédia
