Kiderült, van-e kiemelt felelőse a Nemzeti Színházban történt balesetnek.
November 10-én Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó balesetet szenvedett a Rómeó és Júlia című előadás közben. Vállalva a felelősséget Vidnyánszky Attila rögtön benyújtotta lemondását, amit azonban Csák János kulturális és innovációs miniszter nem fogadott el. Kijelentését azzal indokolta, meg kell várni a hivatalos vizsgálat eredményét, döntés csak ezután születhet. A baleset körülményeit feltáró vizsgálat lezárult, a Nemzeti Színház igazgatója pedig exkluzív interjúban ismertette annak eredményét, jelezve: lemondását visszavonta. Időközben a tárca közleményéből az is kiderült, hogy Csák János a lemondás visszavonását elfogadta.
A Nemzeti Színházban a baleset kapcsán folyó vizsgálat eredménye egy mondatban foglalható össze: egyszemélyi felelősség nem állapítható meg – jelentette ki Vidnyánszky, hozzátéve: a körülmények alakulásának szerencsétlen volta eredményezte a sajnálatos eseményeket.
„Örülök, hogy ez lett a vizsgálat eredménye, mert nagyon fájt volna, ha valamelyik munkatársamra rá lett volna égetve a közvetlen felelősség”.
„A színház veszélyes üzem. Nyilván az igazgató és a rendező felelőssége, hogy minimalizálja a kockázatok lehetőségét, számát, de ezeket teljesen kiiktatni nem lehet, a színészeknek pedig meg kell tanulnia egy-egy díszletet használni” – mondta a direktor.
A vizsgálat kitér a süllyedő színpadi elemek jelentette kockázatra, amelyeket egyébként a Rómeó és Júliában keveset használunk.
Ezek önmagukban is sokkal veszélyesebbek, mint maga az előadás díszlete. Sok kérdés merül fel – nemcsak a Nemzeti Színházban, hanem más intézményekben is – azzal kapcsolatban, hogyan lehetne ezt jobban csinálni, jogilag is megfelelően keretezni a helyzetet, kitalálni, milyen szabályok szerint működjünk. Mindenki hangsúlyozta viszont azt, ami a színházi dolgozóknak is egyértelmű, hogy ez tényleg egy veszélyes üzem, mondta el Vidnyánszky.
A színházigazgató elmondta, hogy a vizsgálatot végző bizottság a színház nyolc alkalmazottjából tevődött össze a bizottság.
„Tudomásom szerint nagy alapossággal dolgoztak. Schnell Ádám és Berettyán Nándor személyében két olyan színész is benne volt a bizottságban, akik a részesei voltak a Rómeó és Júlia előadásának, és a baleset idején is jelen voltak. Úgy gondolom, hogy ennél objektívebb, a tényfeltárásra alkalmasabb bizottságot nehéz lett volna összeállítani. Ezzel párhuzamosan a rendőrségi nyomozás is tovább zajlik. Ennek eredményeiről is tudni fog a közvélemény” – tette hozzá, pontosítva, hogy őt magát is meghallgatta a testület.
„Érzem még a társulatban a feszültséget. Már játszunk, és egy kifejezetten nehéz hónap van mögöttünk, mert a színházat működtetni kell. A balesetet szenvedő két színészünk, Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó alapemberei a színháznak és nagyon várjuk őket vissza. Örülünk, amikor a felépülésükről hallunk. A színház repertoárjának majd felében érintettek. Ahhoz, hogy létezzünk, beugrópróbákat kell csinálni: nagyrészt erről szólnak a hétköznapjaink. Az előadásainkat próbáljuk életben tartani, és ez így lesz január végéig” – összegezte a helyzetet Vidnyánszky.
A direktor kitért korábbi lemondására, illetve annak visszavonására is.
„Egyrészt a vizsgálat eredménye is, másrészt az elmúlt hónap tapasztalatai is azt mondatják ki velem, hogy akkor járok el felelősséggel, ha visszavonom a felmondásomat. Mert a színháznak működnie kell. Az előadások többségét én rendeztem, tehát nélkülem nehezen felújíthatóak. Kell, hogy segítsek. Egy rendkívül felelősségteljes időszak következik: zárjuk az évet, a Színházi Olimpia lezárásával is rengeteg dolgunk van még, évadot tervezünk, költségvetést készítünk, hamarosan kezdődnek a szerződéskötési tárgyalások. Tehát ebből a történetből kilépni nagyon-nagyon nehéz. Azt korábban mondtam is, hogy amíg szükségeltetik, addig itt vagyok. Közben pedig van egy másik oldala is a dolognak” – mondta el.
Vidnyánszky „álmában sem merte gondolni, hogy ennyi támogató üzenetet, biztató segítséget kap” részint a színházi szakma felől, részint a magyar kulturális élet jeles képviselőitől, de talán, ami a legmeghatóbb, a nézőiktől, a hétköznapi emberektől is.
„Egy kicsikét igazolva érzem az elmúlt évtizedek munkáját és harcait, amelyeken itt végigmentünk, végigmentem, amelyeket végigcsináltunk, és amelyek folyamatában benne vagyunk. Szóval ez mérhetetlenül jólesett, és ez az érzés messze-messze felülírta a fogást kereső, áskálódó próbálkozások hatását, mert azok is voltak természetesen. Ez nagyon-nagyon sok erőt adott és ad most is. Ráadásul szembesülnöm kellett azzal is, hogy a Nemzeti Színház rendkívül összetett működése mennyire nehezen teszi lehetővé azt, hogy kiváljak az életéből. Tekintve, hogy hány helyen kapcsolódunk össze a szakmával, a jövő generáció képzésével, a nemzetközi színházi élettel” – mondta el tapasztalatait.
A lemondás visszavonását hivatalosan is jelezte Csák János miniszternek.
„Ő már eleve a folytatásra buzdított, az, hogy a felmondásomat nem kívánta tudomásul venni, megint csak nagyon megtisztelő volt. Utólag is nagyon köszönöm neki ezt a megelőlegezett bizalmat” – összegezte a direktor.
A színház él, zsong, dolgozik, ugyanakkor a vezetője szerint az egész teátrum életében ott van a baleset és hosszú ideig ott is marad. „A Nemzeti Színház ügye túlmutat rajta. Egész életemben erre készültem. Tíz éve becsülettel csinálom. A színház irányítását nemcsak feladatként, de Istentől kapott ajándékként is élem meg. Úgy érzem, csinálnom kell tovább, mert ez az én dolgom” – mondta el, hozzátéve: a színházat újra kell gondolni, „egészen az alapokig vissza kell menni, és az elkövetkező két-három hónapban dolgoznunk kell azon, hogy egy új rendszer álljon fel. Ilyen például a napi próbamennyiség vagy az előadás és a próba viszonya”.
„Hangsúlyozom viszont, hogy bármilyen változást hajtunk végre, teljességgel nem zárhatjuk ki a balesetek lehetőségét. És nincs ez másként a világban sem. Sajnos a nálunk történtek óta féltucatnyi komoly sérülés történt a magyar színházi szakmában. A külföldi partnereink, amikor fölhívtak, amikor levelet írtak, mind mondtak példát náluk történt balesetekre. Mindenesetre most többet kell kommunikálnom a társulattal, és a színház alkalmazottaival. Közösen sikerülhet feldolgoznunk a történteket” – zárta az interjút Vidnyánszky Attila.
Borítókép: Vidnyánszky Attila
Forrás: vg/Teknős Miklós
