Idén mintegy 900 fogvatartott karácsonyát varázsolta meghittebbé a Mécses Szeretetszolgálat, amely 1991 óta végez börtönpasztorációs szolgálatot. A karácsonyi csomagküldő akcióról és a levelezőszolgálatról a Szeretetszolgálat vezetője, Tarján Gabriella, egy önkéntes és egy egykori börtönlelkész beszélt.

A Mécses Szeretetszolgálat Magyar Börtönpasztorációs Társaság 1991-ben alakult non-profit támogató szakmai szervezet, amely a hazai börtönökben fogvatartottak lelki gondozását, valamint utógondozását vállalja fel. A társaságuk képviseli az úgynevezett Mécses-lelkiséget: szervezi, összefogja, valamint koordinálja a tagok önkéntes munkáját, amelyhez olyan személyek csatlakozását várják, akik valamely szolgálatukban szívesen tevékenykednének.

***

Tarján Gabriella, a Mécses Szeretetszolgálat vezetője hét éve csöppent bele a börtönpasztoráció világába, miközben önkéntes szolgálatot keresett. Felidézte, hogy egyszer csak szembejött vele egy karácsonyi csomagküldési akció, amelyben fogvatartottaknak lehetett csomagot küldeni. Mint fogalmazott,  „érdekesnek találta a lehetőséget, amelyben az volt igazán különleges, hogy egy személyes üzenetet is írni kellett egy fogvatartottnak, akinek egyébként senki nem kívánt boldog karácsonyt abban az évben”.

„Azt hittem könnyű lesz, de amikor nekiültem, kiderült, hogy egyáltalán nem az.

 Ki kellett lépnem a komfortzónámból, hogy valami szépet tudjak írni egy idegen embernek.

Később a szolgálattól megkérdezték, hogy van-e kedvem folytatni a levelezést. Belevágtam, és beszippantott ez az egész. Teljesen más az, amit elképzelünk erről és más, amikor kialakítasz egy személyes kapcsolatot valakivel, aki a társadalom peremén van. Később, amikor látszott, hogy nincs, aki továbbvigye ezt a küldetést vezetőként, akkor – sok gondolkodás után – végül elvállaltam. Így több, mint három éve már én vagyok a szeretetszolgálat vezetője” – mondta el a Mandinernek.

Tarján Gabriella azt is megjegyezte, hogy

általában hosszúítéletes, akár életfogytiglanos rabokkal leveleznek az önkénteseik.

„Ők azok, akiket általában már senki nem látogat, minden kapcsolatukat elvesztették a külvilággal. Emellett arra is van példa, hogy valaki csak pár évig van börtönben, mégis szeretne levelezni és felkészülni a szabadulás utáni újrakezdésre. Minden kapcsolat más, eltérő kihívásokkal. A legrégebbi levelezőnk 23 éve tartja a kapcsolatot ugyanazzal az emberrel” – sorolta.

A levelezés mély lelki munkává válhat

A Szeretetszolgálat vezetője arról is szólt, hogy

ezek a kapcsolatok mind az önkéntesek, mind a fogvatartottak életét megváltoztatják.

„Mindemellett segítséget nyújtanak abban, hogy az elítélt ne szakadjon el a szabadulásáig teljesen a külvilágtól, és egy kicsit könnyebben tudjon beilleszkedni majd, ha szabadul” – húzta alá.

„A levelezések alatt a szolgálatot vállalók belelátnak egy olyan életbe, amiről korábban talán elképzelésük sem volt. Mindez a mi értékítéletünkben és világszemléletünkben is megjelenik. Természetesen a fogvatartottak oldaláról is hallani megható változásokról” – ismertette.

Több mint 70 rab vár levelezőtársra

Az önkéntes szolgálat vezetője azt is megosztotta lapunkkal, hogy jelenleg mintegy 130 rabbal leveleznek önkénteseik, de még így is több mint 70 olyan fogvatartott jelentkezőjük van, akik „szomjazzák a kapcsolódást”,

a várólista elején levő rabok bemutatkozó levelei már legalább fél éve várnak egy levelezőtárs válaszára.

„Egy emberi szó, egy odafordulás még ebben a formában is életet menthet. Nagy szükségünk van önkéntesekre, de ez egy nagyon felelősségteljes és elkötelezett szolgálat, és kevés embert érint meg. Sokakhoz pedig nem is tudunk eljutni. Ezért is ragadunk meg minden lehetőséget a toborzásra” – hangsúlyozta.

Tarján Gabriella az eddig elhangzottakhoz azt is hozzáfűzte, hogy

a börtönpasztorációs szolgálat alatt az emberségünkkel találkozunk.

Nem arra kell készülni, hogy egy bűnözővel fogunk levelezni. Azzal kell tisztában lennünk, hogy a bűnelkövetők sokszor végtelenül szerencsétlen emberek. Ha megismerjük az életútjukat, találkozunk a szeretetükkel, a felénk való nyitottságukkal, emberségükkel, az nagyon-nagyon mellbevágó tud lenni. Az esetek többségében nem azt kell feldolgozni, hogy milyen bűntényeket követtek el, amelyek miatt a legtöbbször őket is furdalja a lelkiismeretük. Ezen az úton kísérni őket egyszerre szép és embert próbáló feladat” – szögezte le.

A teljes cikk a Mandineren olvasható!

Kiemelt kép: Pixabay