Egy nemzet ereje abban áll, ha hű marad szellemi, lelki és tárgyi örökségéhez és mivel a magyar államiság egyidős a magyar kereszténységgel, ezért értékeink a nemzeti és keresztény gondolat egymásra hatásában értelmezhetők – mondta Magyaroszág köztársasági elnöke a közelmúltban. S valóban, a történelem során már oly sokszor beigazolódott, hogy a kereszténység jelenti azt az igazodási pontot, amely menedéket jelentett, reményt és jövőt nyújtott a legnehezebb időszakban is az európai nemzetek számára. Mégis, ma sok helyen a világban közömbösség és elutasítás tapasztalható a keresztény kultúrával és értékekkel szemben, miközben újra és újra megkérdőjelezik az egyházak több évezredes tapasztalatát, tudását. Ezzel párhuzamosan pedig a mainstream média hathatós támogatásával felerősödtek a progresszív hangok is, amelyek a nemzeti értékek, egyenesen a nemzetállamok létjogosultságát vonják kétségbe.
Erkölcsi kötelessége-e a konzervatív gondolkodású embereknek ez ellen fellépni?
Van-e felelőssége az egyházaknak a progresszív ideológiák terjedésért?
Mi történt velünk az elmúlt 50-60 évben, mi vezetett odáig, hogy már a természeti törvényeket is megkérdőjelezzük?
Hogyan tudnánk a fiatalokat a hagyományos értékközpontúság felé terelni? Mik lehetnek a kitörési pontok?
Dióhéjban erről szól a következő, a IV. EuCET konferencián elhangzott panelbeszélgetés, melyet itt nézhet meg:
A panelbeszélgetés moderátora Ferkó Dániel, történész, újságíró.
A panelbeszélgetés résztvevői:
• Dr. Ilmari Rostila, a finn Suomalaisuuden Liitto (Finn Szövetség) elnöke
• Mike Calamus, az észt Konservatiivne Eesti (Konzervatív Észtország) elnökségi tagja
• Bartosz Lewandowski, a lengyel Collegium Intermarianum rektora
• Dr. habil. Papp Miklós, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanszékvezetője, morálteológus, görögkeleti pap
• Dr. Osztie Zoltán, a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia plébánosa
Fotó: civilek.info
