A CÖF-CÖKA 2022. évi egyik Szellemi Honvédő Díját Fricz Tamás politológus, a CÖF-CÖKA kurátora vehette át a január 19-én megtartott ünnepségen. Fricz Tamás laudációját Németh Miklós Attila tartotta, az alábbiakban ezt közöljük.

Aki azt állítja, nem tudja, ki ő, az vagy nem mond igazat, vagy egyáltalán nem ismeri hazája politikai és társadalmi életét. Fricz Tamás politológus, a CÖF-CÖKA társalapítója, a civil szervezet kuratóriumának tagja elkötelezett harcosa a keresztény-konzervatív eszméknek, szakavatott értékelője a magyar és nemzetközi politikai küzdelmeknek. A Szellemi Honvédő díjjal kitüntetett politológus tevékenységét Németh Miklós Attila laudációja méltatta, foglalta össze.

„Mindig is az volt a véleményem, hogy a magyar rendszerváltásnak volt egy „születési hibája”, mégpedig az, hogy a parlamentáris demokráciánk civil társadalmi alapok nélkül jött létre. A békés, tárgyalásos –időnként alkudozásos –átmenet eredményeként létrejött a demokratikus állam, viszont hiányoztak a „zoonpoliticon”-ok, a politizáló állampolgárok, akik ellenőrzik a mindenkori hatalmat, és felszólalnak, aktívan részt vesznek a közéletben, ha arra van szükség.” Ezt a véleményt Fricz Tamás fogalmazta meg a Civil Összefogás Fórum másfél évtizedét bemutató kötet számára. A szerző a CÖF alapítójaként hitet tesz amellett, hogy „a demokrácia lényege az erős civil társadalom” és ezért kellett létre hozni a Civil Összefogás Fórumot – teszi hozzá.

Fricz Tamás politológus, filozófus, közgazdász, a politika tudomány kandidátusa és a legcivilebb civil. Civil a gondolkodásában, a megnyilvánulásaiban, a véleményformálásában, a társadalomról alkotott jelen-, és jövőképé-ben, de civil a megjelenésében is. /…. / Olyan, mint aki éppen akkor állt fel a számítógépe mellől, amelyen soros írásában a szerinte elhanyagolt választópolgároknak fogalmazott meg érthető útmutatást, vagy a blogjában kifejtettekre válaszolókkal szállt vitába, estleg a legutóbbi könyvét korrektúrázta.

Nem lehet olyan hideg, hogy gombolatlan kabátja ne a márciusi ifjak lendületével lobogjon, alatta a hirtelen fölkapott zakóban, a nyaka köré csavarintott sállal érkezzen meg, vagy inkább robogjon be a rendezvényre. előadásra, stúdiófelvételre.

…. Ki ne tudná hazánkról, hogy ez „egy következmények nélküli ország,” illetve csak volt. Mert a polgári kormány 2002-es választási veresége fogalmaztatta ezt meg a publicistával, aki aztán a nyolc évig tartó balliberális országvezetés, avagy inkább országvesztés folyamatában ezt a szólássá vált mondatot először a „talán mégsem egy következmények nélküli ország” szlogenné, majd a „mégis következmények nélküli ország”– gá formálta. Ne feledjük, hogy ebben a szűk évtizedben alakultak meg a polgári körök, puccsolta meg Medgyessyt a sportminisztere, léptünk be az Európai Unióba, és nyertek választást az ország lakosságának a megtévesztésével és az Európai Unió félrevezetésével a posztkommunisták. Ezt ugye Gyurcsány kikotyogta, de a hazugság beismerése sem késztette a lemondásra. A Kossuth téren hónapokon át tüntető százezrek követelésének sem engedett Úgy kapaszkodott a kormányrúdba, mint az úszni nem tudó fuldokló a leeresztett gumimatracba. Fricz Tamás ezekben az időkben még azt remélte, hogy a kitartó „pesti srácok” kikövetelik az előrehozott választást! Még azt is megálmodta, hogy a szimbolikus dátum, az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója kínálja erre a soha vissza nem térő lehetőséget. Kínálta ugyan, de helyette ismét vér folyt a pesti utcán.

Fricz Tamás az új év első napjaibanígy összegezte a rendőrattakos 2006-esztendő tanulságait a Magyar Nemzetben: „Az embereket a Kádár-korszak három évtizede hozzászoktatta ahhoz, hogy a politika, a politizálás nem az ő dolguk, tőlük távoli és idegen valami, nem tudják formálni, befolyásolni, ezáltal jobb elzárkózni attól. A kádárizmus tehát szakadást hozott létre politika, politikai elit és társadalom között, a társadalom nem civil társadalom, hanem magántársadalom lett, amely semmilyen befolyást nem tudott gyakorolni az államra, a nagypolitikára.”

Eddig az idézet. Az alapprobléma ugyanis nem volt feltétlenül áthidalhatatlan: a szabadságot ki lehetett vívni, a demokratizálódást, a polgárosodást el lehet érni civil társadalom nélkül is. Azonban ennek véglegesítése, állandósítása szinte lehetetlen vállalkozás felülről, miután az állam ugyan sok mindenre képes, de mégsem tud mindent megoldani. Az állampolgárság, a civil társadalom hitelesen és tartósan csak alulról építkezve jöhet létre. A balliberális kormányzás második évében fogalmazza meg szerzőnk, hogy a rendszerváltás első másfél évtizede egyértelművé tette, hogy nem létezik „állami” civil társadalom – vagy, ha igen, akkor az bizonytalan és könnyen összeomlik.

Az első, a nemzeti civil társadalom létrejötte irányába mutató fordulatot a 2002-es választási kampány, pontosabban a választás első fordulója hozta el – emlékeztet Fricz Tamás az Összefogtunk című kötetben.Néhány nappal a második forduló előtt – folytatja a szerző – több százezres vagy milliós tömeg gyűlt össze a Kossuth téren, hogy hitet tegyen az Orbán Viktor vezette kormány mellett. A választási vereség mégis bekövetkezett, ám a két forduló közötti választópolgári aktivitásra építve hirdette meg a választások után Orbán Viktor az úgynevezett „polgári körök” mozgalmát, amelynek értelmében a nemzeti érzelmű választók kis köröket alakítottak az ország minden egyes részében. Ezek a körök a 2002–2006 közötti időszakban gomba módra szaporodtak, s nagy szerepük volt a civil aktivitás, az állampolgári lét alapjainak megteremtésében.

Valójában ettől az időponttól eredeztethető Fricz Tamás Szellemi Honvédővé válása. A valójában tudományos kutató publicisztikái egyre népszerűbbek, de legfőképp megkerülhetetlenek az ellenzéki és a kormánypárti sajtó számára is, de saját érdeklődése is egyre gyakrabban szólította egy-egy Polgári Kör közösségébe. Erről így vall: „Meggyőződésemmé vált, hogy személyesen is segítenem kell a magyar nemzeti civil társadalmat a keresztény szemléletű polgári öntudat kiépítésében, és a váratlan 2002-es vereség után szerény eszközeimmel igyekeztem a lelket tartani az emberekben.” Az ott szerzett tapasztalatai meggyőzik arról, hogy képes saját, önálló döntésre a magyar választópolgár, amennyiben érdemi tájékoztatást kap a politikai folyamatokról, az ország és a nemzet egyetemes érdekeiről. Tisztelni kell a választót. Tájékoztatni, hogy tájékozottan képes legyen érdemben cselekedni, felelősen dönteni.

Fricz Tamás a polgári erők 2002-es választási veresége óta folyamatosan szorgalmazta az előrehozott választást, amelynek gátját a Nemzeti Kerekasztalnál ideiglenesen kialkudott, foltozott pártállami alkotmányban látta. Folyamatosan azért küzdött, hogy amennyiben a hiteltelenné lett bal-liberális kormányt sikerül megbuktatni, akkor az előrehozott választások eredményeképpen megalakuló országgyűlés alkotmányozó nemzetgyűléssé alakuljon, és egy a nép által megerősített alaptörvényt fogalmazzon meg, amelybe a Köztársasági Elnök közvetlen megválasztása is benne foglaltatik. Legyen a közepesen gyenge államelnökből egy közepesen erős államfő, aki a törvény erejénél fogva képes a politikai válságok kezelésére. Abban is megmutatkozik Fricz Tamás őszinte civilsége, hogy ezen elképzelése mellett folyamatosan kitart, bár nincs az a hatalmon lévő, vagy hatalomért küzdő párt vagy pártkoalíció, amelyik ezt így együtt magáévá tette volna, vagy tenné. Nem is történt meg. Idézet Fricz Tamás egyik 2004-es írásából:

„…Gyurcsány sportminiszter oda jutott, hogy közölte, most már az Alkotmánybíróság is Fidesz-párti, hiszen a kórháztörvényt vissza merte dobni. Hát, kedves Gyurcsány sportminiszter úr, ezek után – szigorúan a saját logikája alapján – bátran mondja csak ki: ma már az Európai Unió is Fidesz-párti, hiszen több vezetőjük tiltakozott a lex Szász ellen. „Naná! Mi az hogy?!” (Nagyon is! – teszem hozzá a teljesség kedvéért)

A képtelen helyzetet, hogy a hatalmat bitorlók nem hajlandóak lemondani, az ellenzéki polgári erők meg mintha nem siettetnék a hatalomátvételt nem csak a Kossuth téri tüntetők százezres tömege, de maga az elemző is nehezen fogadta el. A 2008-as gazdasági válság előtti 24. órában egyszerűen csak „neokádárizmusnak”, formális többpártrendszernek, informális egyeduralomnak nevezte Magyarország politikai és társadalmi berendezkedését, amelyhez tehetetlenül asszisztál az ellenzék. Némi remény akkor csillant fel szerzőnk szemében, amikor az Országház előtti teret a tüntetők elől elkerítő kordon bontásába fogtak az ellenzéki képviselők Orbán Viktor vezetésével. Fricz Tamás ezt úgy értékelte, hogy talán végre kenyértörésre kerül sor az ellenzéki erők és a kormányon lévők között. Tettükben a szerzőnk a civil társadalom kibontakozásának lehetőségét is felfedezni vélte:

„Magyarországnak éppen arra van szüksége, hogy végre a civil társadalom vegye birtokába a demokráciát!”– tette egyértelművé és 2008-ban erősebb civil politikai tevékenységbe kezdett, miután úgy érezte, hogy a civil közélet nem tűrheti el a fennálló állapotokat. Ennek szellemében indította el a budakalászi civilek segítségével azt az országos aláírásgyűjtést, amelynek a célja a balliberális kormány távozásra bírása volt.

„Ha a jelenlegi válságot nem oldjuk fel merész, bátor és nagy ívű elképzelések megvalósításával, ha maradnak újra az évszázadok óta untig ismert, szokásos magyar mutyi-, urambátyámos és bratyizós, korrupciós, semmit nem akaró megoldások (mint például a nagykoalíció szörnyűséges gondolata), akkor hajtsuk le a fejünket, oldalogjunk el, és többé ne merjünk semmi miatt panaszkodni.”

Vagyis semmit rólunk, nélkülünk!

Fricz Tamás politológus, közgazdász, a politikatudomány kandidátusa közgazdászként kezdte pályafutását, hogy aztán mára a politikatudomány magasszintű művelője, másfél évtizeden át oktatója – Pécstől Budapesten, Egeren át Miskolcig -, magyar és külföldi folyóiratok szerkesztője, szerkesztőbizottsági tagja legyen.

17 kötet, könyv szerzője, több mint 150 tanulmányt publikált a magyaron kívül angolul, németül, valamint lengyelül is. Rendszeresen jelentet meg cikkeket napilapokban, a médiában elemzőműsorok rendszeres szereplője. 2013-tól a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum (RETÖRKI) tudományos főmunkatársa, majd 2022-től tudományos főtanácsadója. 2019-től az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója. 2005-ben a Magyar Média Műhely neki ítélte az Európa Érmet.

2012-ben öt, a Békemeneteket szervező társával együtt a Szövetség a Polgári Magyarországért Díjával tüntették ki. 2013-ban megkapta a Magyar Érdemrend tisztikeresztjének polgári tagozatát.

Fricz Tamás tehát nemcsak kiváló tudós, publicista és megkerülhetetlen közéleti személyiség, vagyis nagybetűs CIVIL, hanem mától hivatalosan kiemelt Szellemi Honvédő is!

Németh Miklós Attila

Címlapkép: MTI/Lakatos Péter