„Minden kontinensen ideológiai szakadék nyílt a fiatal férfiak és nők között” – számol be a Financial Times a nagy erőkkel folytatott nemi egyenlősítés egyre látványosabb mellékhatásáról, egy stanfordi kutatóra hivatkozva.

„A Z generációs fiúk és férfiak a boomerekhez képest nagyobb arányban tartják károsnak a feminizmust”

– referál a Guardian egy friss brit felmérésről.

Míg az elmúlt évtizedekben az egyes nemeken belül nagyjából egyformán oszlottak meg a liberális és a konzervatív világnézetűek, napjainkban az Egyesült Államokban a 18 és 30 év közötti nők 30 százalékponttal nagyobb arányban liberálisok, mint férfi kortársaik.

Ez a szakadék mindössze hat év alatt jött létre” – mutat rá a Financial Times.

Amire még legyinthetnénk, mondván, ez legyen az amerikaiak baja, csakhogy ott a folytatás is: Németországban szintén 30 százalékpont a különbség az egyre konzervatívabb férfiak és az egyre progresszívabb nők között, az Egyesült Királyságban 25 százalékpont.

Lengyelországban a 18–21 éves férfiak közel fele szavazott a radikális jobboldali Konföderációra, míg az ugyanilyen korú nőknek csupán egyhatoda.

Dél-Koreában egyenesen 50 százalékpont körülire nőtt az ideológiai különbség (ami nemigen kecsegtet a jelenleg 0,72-es termékenységi ráta javulásával), de állítólag hasonló mintázatot követ Kína és Tunézia is – és ez a tátongó szakadék következetesen kizárólag a 30 év alattiaknál jelentkezik, de legalábbis a körükben jóval szélesebb, mint a 30 felettieknél.

Szakemberek szerint a kiváltó ok a #MeToo mozgalom lehetett, a zaklatások konkrét témájával kapcsolatos megosztottság azonban mára átfogóbb, masszív szekértáborokká nőtte ki magát: a fiatal nők az USA-tól Németországig messze balosabb álláspontot foglalnak el a bevándorlással és a faji igazságossággal kapcsolatban is.

A tendencia valami olyasmi, hogy a lányok és a nők masíroznak egyre inkább balra, míg a férfiak jellemzően maradnak ott, ahol vannak –

bár Németországban esetükben jobbra tolódás is megfigyelhető, amit a Spiegel által megkérdezett demokráciakutató (a CEU professzora) azzal magyaráz, hogy az elbizonytalanodott férfiak számára a „hagyományos családmodellt kínáló” jobboldal valamiféle biztonságot és státuszt nyújt, miközben a fiatal nők, különösen a magasan képzettek „többé nem akarnak visszamenni abba a letűnő világba”.

A Spiegel újságírójának azon kérdésére, hogy „miként lehetne visszahúzni az elsodródó férfiakat a csónakba” (amely csónaknak ezek szerint muszáj balfelé haladnia), a szakember a képzést, a képzést és a képzést tekinti megoldásnak, rámutatva ugyanakkor „a balliberális tábor kozmopolitái részéről” megmutatkozó intolerancia veszélyére is:

ha az ember megveti a hagyományos világképet, akkor ezzel az arroganciával pont ellehetetleníti az eszmecserét

– márpedig a CEU professzora szerint jogos, hogy ha egyre több szó esik például a szexuális kisebbségekről, és ha folyton tízszázaléknyi értelmiségi pörög a saját témáin, akkor egyre többen érzik úgy, hogy ők semmibe vannak véve.

Ezzel összhangban a washingtoni székhelyű Carnegie Endowment for International Peace agytröszt jobboldali elfogultsággal nem vádolható szakértője nemrégiben

„Ha meg akarod védeni a demokráciát, segítsd a férfiakat” címmel mutatott rá annak veszélyére, ha a „demokratikus” erőknek nincs valamiféle pozitív víziójuk a maszkulinitásról.

Hogy ki fogják-e nőni a huszonévesek ezt a nemek közötti ideológiai szakadékot, azzal kapcsolatban megoszlanak a vélemények;

azt azonban többen gyanítják, hogy a közösségi média buborékképző hatása nem segíti elő a párválasztási korban lévő nők és férfiak egymáshoz való ideológiai közeledését.

Francesca Rivafinoli / Mandiner

Kiemelt kép forrása: Financial Times