Mit tehet és mit kell tennie egy szakszervezetnek, ha keresztény elvek mentén próbál jogokat érvényesíteni? Gian Luigi Ferretti, a 2 millió tagot számláló olasz keresztény szakszervezet, az UGL nemzetközi kapcsolatokért felelős vezetője erről a budapesti IV. EuCET (Európai Civil Együttműködési Tanács) konferencián mondott véleményt.

A szakszervezetek elméletileg a munkavállalók érdekeiért harcolnak, ám ha a magyarországi helyzetet vizsgáljuk, sok esetben kétségeink támadnak. Elég, ha csak a Pedagógusok Demokratikus(nak nevezett) Szakszervezetére gondolunk, akik egyértelműen politikai célokat szolgálva uszítottak a kormány ellen, miközben támogatták azokat az ellenzéki pártokat, amelyek képviselői Brüsszelben akadályozták a béremelésre fordítható, nekünk járó pénzek kifizetését. Majd amikor ez mégis megtörtént, tovább folytatták a hergelést. Igaz, ez (és a hasonló) szakszervezet vitathatatlanul a pártállami idők maradványa.

Egy keresztény alapokon álló szakszervezet ilyet biztosan nem tehet – és az olasz példa mutatja, hogy nem is tesz.

– Nekem, mint konzervatív szakszervezeti embernek a legfontosabb a munkavállalók jóléte, de ezt nem csak anyagi értelemben tesszük, sokkal átfogóbban értelmezzük a kérdést. Mondjuk úgy, hogy a családra kiterjesztve. Szeptemberben volt szerencsém itt Budapesten részt venni egy családkonferencián. Csak megemlítem, hogy szívesen jövök mindig ide, mert Budapestre jönni egy konzervatív embernek olyan, mint egy zsidónak Jeruzsálembe zarándokolni, egy muzulmánnak mekkába menni, vagy egy katolikusnak elmenni végre Rómába. A családkonferencián egy nagyon fontos alapelvet hangsúlyoztak: a család mindennek az alapja. Ezt szolgálja a magyar kormány családpolitikája is.

Nem tudom, hogy önök, magyarok fel tudják-e fogni, hogy milyen politikai és kulturális forradalmat indított el az önök vezetője, Orbán Viktor? Ennek a politikának köszönhető aztán, hogy a patrióta európai pártok kezdtek megerősödni, választási sikereket elérni, mint például nálunk Georgia Meloni. Ezek a sikerek mind vízióból fakadnak, amit az önök valóban csodálatos vezetője képvisel.

Érthető, amit persze a liberális Európa nem ért, hogy miért támogatják ennyire Magyarországon, sőt külföldön is. Volt szerencsém részt venni két nagyszerű Békemeneten, először 30, majd 135 olasz szakszervezeti tagunkkal együtt, de legközelebb már ötszázan jövünk – magyarázta Ferretti.

– Visszatérve a családkonferenciára, nagyon fontos dolgokról beszéltünk. A család szerepéről, a munka és a magánélet egyensúlyáról. Angolul ezt „work life balance”-nak mondják, ami magában foglalja a családot, az egészséget és a szabadidőt.

Tudomásul kellene venniük a munkaadóknak, hogy a munkavállaló akkor teljesít jól, ha képes jól működtetni a családot is, amely a nemzet alapsejtje, a haza legalapvetőbb szervezete, és ez az, ami létrehozhatja morális szempontból is az úgynevezett jólétet, ami esetünkben az erkölcsi jólétet jelenti. Mi, mint szakszervezet, megpróbáljuk ezt elérni, előssegíteni.

Sokféleképpen vezethet az út a kívánt célhoz, része lehet benne a nagyobb rugalmasságnak, az otthoni munkavégzésnek, különböző engedményeknek, személyre szabott munkaidőnek, mi ezekkel a lépésekkel próbálunk haladni ezen az úton – sorolta a szakszervezeti vezető.

– Az olasz helyzet egy kicsit különleges. Miközben itt önök és a környező országok itt Közép-Kelet Európában elszenvedték a kommunista diktatúrát, Olaszországban a háború utáni időszakban a kommunista párt – amely sokáig 30 százalékos szavazati arányt ért el a választásokon – marxista, osztályharcos ideológiája átitatta a társadalmat. Létrejött egy hatalmas szakszervezeti konföderáció, amely máig is lézetik.

1953-ban, vagyis 70 évvel ezelőtt egy maroknyi emberben megvolt a bátorság, hogy elutasítsa a marxista, osztályharcos alapállást, helyette az együttműködés gondolatát vallotta a munkavállalók és a munkaadók között.

Ezt képviselték a haza javára, a társadalom javára. Óriási bátorság kellett ehhez, néhányan az életükkel fizettek érte, a mozgalomnak több mint 10 halottja volt, akiket a kommunisták gyilkoltak meg a nézeteik miatt. Bizonyára emlékeznek a rossz emlékű Vörös Brigádok terrorista csoportra, amely kommunista szemlélettel működött és az volt az első akciójuk, hogy elrabolták és megkínozták az UGL torinói területi vezetőjét, aztán meztelenül a FIAT gyár kapujára akasztották.

A kommunistákat az dühítette a legjobban, hogy egy olyan szakszervezet működik, amely nem kommunista.

– A támadások és megfélemlítési kísérletek ellenére ma azt látjuk, hogy a dinoszauruszok kezdenek kihalni, taglétszámuk drámaian csökken, a miénk meg lassan növekszik. Egy olyan szakszervezet javára, amely valóban a dolgozók igazi érdekeit képviseli. Mi például azt a programot fogalmaztuk meg, amelyet a részvétel programjának nevezhetünk. Ez azt jelenti,

azt szorgalmazzuk, hogy a munkavállalók részt vegyenek a vállalat üzemeltetésében és részesedjenek a haszonból is.

Úgy gondoljuk, hogy a dolgozó, miután egy tisztességes alapfizetéssel rendelkezik, amely kielégítő megélhetést kell biztosson számára, gyakorlatilag részvényessé kell válnia. Ez egyfajta kulturális forradalom, hogy a dolgozó ne úgy érezze magát, mint egy kiszolgáltatott tárgy, hanem mint egy olyan alanynak, aki társtulajdonosa a vállalkozásnak. Ez óriási dolog, amely már elkezdődött Olaszországban és Európa más részein is – mondta az eseményen Gian Luigi Ferretti.

Címlapkép: civilek.info