Pintácsi Alexandrával, azaz Szandival, A Dal 2024 zsűritagjával beszélgetett a hirado.hu a házasság hete kapcsán, mi pedig ebből szemezgettünk. Mesélt a láthatatlan szálról, ami közte és a férje között van, egy 32 éven át őrzött szerelmi vallomásról egy szalvétán, de megtudtuk azt is, hogy ki szereli meg a házban a dolgokat, ha tönkremennek, és hogy mit csinálnak a házassági évfordulójukon.

– Miért és hogyan szeretett bele a férjébe, és mi az, ami 32 év elteltével is összetarja Önöket?

– Tizenhat éves voltam, amikor a férjemmel, Csabival (Bogdán Csaba – a szerk.) találkoztunk. Az 1992-es nyári turnémra készültünk, amelyen Csabi – az Első Emelet alapító tagja – kísért gitáron.

Amikor először beléptem a próbaterembe és megláttam, onnantól kezdve egy láthatatlan szál kötött össze minket. Nem szerelem volt ez, annál sokkal több, valami megmagyarázhatatlan kapocs, ami azóta is összetart.

Közös volt bennünk a szakma iránti alázat és a világlátásunk. Vonzott a tehetsége, a precizitása, és rendkívüli módon imponált az intelligenciája, no meg az Istenhite.

– Ön hogyan talált rá Istenre?

– Tizenkét éves voltam, amikor önszántamból megkeresztelkedtem egy olyan családban, ahol soha nem beszéltek nekem Istenről. Szuper gyermekkorom volt egy nagy, temperamentumos, olaszos családban, de karácsonykor nem beszélgettünk Jézus születéséről, és húsvétkor sem a feltámadásáról.

Hiszem, hogy engem megtalált a Jóisten, és az sem véletlen, hogy hozzám vezérelte Csabit.

Őt egyébként hitben nevelték a szülei, majd a piaristákhoz járt gimnáziumba. A megismerkedésünk első pillanatától kezdve nagyon sokat beszélünk hitbeli kérdésekről. A hit szerintem azért jó dolog az életben, mert ad egy igazodási pontot, ad egy értékrendet, ami az embernek önkéntelenül is ott van vezérelvként.

– Van olyan emlékezetes történet az életükből, amit sosem felejtenek el?

– A kapcsolatunk nehezen indult, mert apukám a 16 év korkülönbség miatt tiltott minket egymástól. A ’92-es nyári turné alkalmával épp a Felvidéken jártunk, amikor egy este, a koncert után egy étteremben kötött ki az egész csapat. Emlékszem, titokban leveleztünk egy szalvétán, amin szerelmet vallott nekem Csabi. A mai napig őrzöm azt a bizonyos szalvétát, eltettem emlékbe. Aznap este pedig a hotelben, ahol megszállt a zenekar, stílszerűen az első emeleten, el is csattant az első csókunk.

– Ez a tiltás az édesapja részéről később alábbhagyott?

– Évekig nem volt hajlandó szóba állni Csabival, és a jég jóval később tört meg. Már öt éve együtt voltunk, mire végre elfogadta a helyzetet, így két év jutott nekünk békességben. Sajnos az esküvőnk után egy hónappal örökre lehunyta a szemét, de még ő kísért az oltár elé. Életem egyik legmeghatóbb pillanata volt, amit akkor mondott: „Örülök, hogy nem nekem lett igazam!” – és megölelt bennünket.

– A korkülönbség sosem okozott problémát?

– A 32 év alatt tökéletesen összeértünk. Ő fiatalos maradt, én pedig nővé, feleséggé és anyává váltam mellette.

– A házasságukban a klasszikus női-férfi szerepek dominálnak?

– Igen, mindenben támaszkodhatok rá.

Ha bármilyen nehézségbe ütközünk, a mi családunkban elsődleges a humor. Mindenen átsegít minket a jókedv. Még a legnehezebb helyzetben is képesek vagyunk kacagni.

Egyébként Csabi nagyon gyakorlatias ember, ha bármi elromlik, akkor ő szereli meg.

– Háromgyerekes édesanyaként hogyan lehetséges egyensúlyt tartani a család és a karrier között?

– Minden szülő küzd ezzel a problémával, de én azt gondolom, hogy amikor édesanyák leszünk, akkor nem szűnünk meg létezni mint individuum. Számomra nagyon fontos, hogy szakmailag is ki tudjak teljesedni, és helyt tudjak állni minden területen. Mert ha sikeres vagyok, akkor édesanyaként is sokkal lelkesebb és boldogabb tudok lenni.

– A házasság hete mottója idén az, hogy állandó megújulásban. De hogyan újuljunk meg?

– Ha bármilyen probléma merül fel egy kapcsolatban, akkor vissza kell menni azokba az időkbe, amikor megismertük egymást. Átgondolni, hogy miért szerettünk egymásba. Felidézni, hogy milyen volt, amikor nagyon szerelmesek voltunk. Majd rájönni, hogy vajon ez mitől változott meg.

Manapság a fiatalok nagyon sok energiát fektetnek magába az esküvőbe, a külsőségekre, a ruhára, a díszítésre, a helyszínre. Hacsak tizedennyi energiát fordítanának a házasságukra, akkor talán nem lenne ennyi válás.

– Miért működik ilyen harmonikusan a kapcsolatuk, mi a recept?

– Hiszek a kommunikáció erejében, mind a párkapcsolatok, mind a szülő-gyermek kapcsolat terén. Vallom, hogy mindent meg lehet beszélni a másikkal. Épp az a baj a legtöbb házasságnál, hogy az emberek elfelejtenek beszélgetni egymással.

Mi sose fekszünk úgy le aludni, hogy átvisszük másnapra a problémát. Szerintem egy párkapcsolatban felejtsük el az önzést, az egoizmust, és szeressük egymást, akár önmagunknál is jobban.

A teljes interjú ITT olvasható.

Fotó: Pintácsi Alexandra