Úgy van ez, mint a háborúkban; túlfeszítettek az ingerküszöbök, és a megemészthetetlen médiazaj elsőként épp az igazságot emészti fel.
Bár manapság úgy tűnik, a kendőzetlen igazság senkit sem érdekel. Vagy ha mégis, az sem számít: úgysem tudod meg. Eddig se tudtad, bocs, ha elkeserítelek. Sajnálatos módon épp azt a platformot nem érdekli az igazság, amely arra lenne hivatott, hogy közvetítse.
Napjainkban a történetmesélés dívik, és a sajtó – világnézettől függetlenül – mást se tesz, csak narratívákat gyárt.
Nincs hírközlés, csak narratíva, elvégre nem bízható az egyszeri emberre, hogy maga döntsön saját gondolatairól: ez a 21. század posztmodern valósága. A kontroll. Kényelmetlen, de igaz. És lássuk be: egy értelemmel bíró ember számára tényleg felfoghatatlan, mégis, hogy a francba képes túlélni egy átlagos hülye – a nyugati embertípus nyolcvanöt százaléka – a hétköznapjait? Hogyan képes életben maradni napi 24 órában?
A negyedik hatalmi ág dőzsöl, példátlan befolyása pedig több mint rémisztő.
A szubjektumokból él, a korszellem által kreált hamis individuumokból és azok egójából. Belőled. Meg belőlem is, igen.
A bicskei gyermekotthonban elkezdődött, majd egy fideszes csúcspolitikus és a köztársasági elnök lemondásával végződött történetet sokan sokféleképpen interpretálták már az elmúlt napokban, leginkább világnézetre szabott szempontok mentén. Pedig a legnagyobb bizonyossággal fogadhatjuk el tényként, hogy a gyerekek, fiatalkorúak megrontása nem világnézet kérdése. Nem azon múlik, ki merre szavaz. Szomorú tény viszont, hogy a korszellem nem kedvez az áldozatoknak.
#hellobitezsolt#mesországmindenkié#maszturbálószobamindenoviba#lmbtqstb#pridehónap#kőszegferenc#bauertamás#révészsándor
Ha egy női ruhába bújt szakállas bácsi a játszótéri homokozóba csücsül a gyereked mellé, majd ölbe veszi, és együtt építik a várat, te legjobb esetben rendőrt fogsz hívni. Legjobb esetben. Ellenben ha a szakállas bácsi intézményesen teszi ugyanezt, és az óvodában öleli kebelére a gyerekedet, mert így jobban átmegy a mesében csókolózó királyfik üzenete, az gyönyörű, a progresszió fénypontja, mert a büdös kölköt érzékenyíteni kell. Hát nem tudtad, hogy a gyerekedet nem érinti meg eléggé az üldözött transzik sanyarú sorsa?
Az LMBT-lobbi semmiféle kifogást nem talál abban, ha 15-16 éves fiúk homoszexuális kapcsolatot létesítenek, akár a nevelőjükkel is. Akár a jogszabályokkal szemben is. Kivéve, ha felhasználható az ügy és politikai csapás mérhető vele. A bicskei gyermekotthon ügye pedig felhasználható volt.
Az igazgatóhelyettes
Őszinte volt-e K. Endre, amikor következetesen azt állította, hogy nem tudott arról, mit művelt az igazgató?
A posztja majdnem meggyőzött arról, hogy igen. Az összes szubjektumával együtt tényleg meggyőző volt. Két lényegi elem azonban feltűnően hiányzott belőle:
egy gyerek mégiscsak meghalt. Szabolcsnak hívták és öngyilkos lett. 2016-ban. Ez az egyik. A másik pedig az, hogy már 2011-ben is volt egy hasonló kezdeményezés – ezt Gál András ügyvédtől tudjuk –, amely során éppen K. Endre maga kísérte el az akkori áldozatokat – teljességgel szabálytalanul – a rendőrségre.
Akkor abból nem lett ügy, vélhetően hibáztak az eljáró szervek. Tegyük hozzá, nem könnyű egy-egy groomingolás felderítése, és az igazgató mindvégig ezt alkalmazta: módszeresen, érzelmi és bizalmi kapcsolatot kialakítva hálózta be a legsérülékenyebb gyerekeket, fiatalokat szexuális kizsákmányolás és visszaélés céljából.
Na most, ha K. Endre következetesen vallja azt, hogy nem tudott főnöke tevékenységéről, akkor felmerül a kérdés, hogy K. Endre normális-e?
Egy normális ember ugyanis, akármennyire tiszteli, kedveli is a főnökét, minimum gyanút fog, ha öt év eltéréssel, javarészt más áldozatok szájából hallja ugyanazt a vádat: a pedofíliát. K. Endre normálisnak tűnik, levelében többek között hosszasan tárgyalja példás előmenetelét, ez pedig annyit tesz, hogy K. Endre talán nem akarta tudomásul venni a vádakat. De attól még tudta. Elsőfokon és másodfokon is így látták, ez pedig minimum 10-15 ember egybehangzó véleményét jelenti, amíg a feljelentéstől eljut egy ügy az ítéletig. (A Kúria tényállásokkal már nem foglalkozik, az eljárási szabálytalanságokkal igen, de nem talált ilyet, tehát harmadfokon is megállt az ítélet.)
Nem kétlem, hogy K. Endre a mai napig szentül hisz saját ártatlanságában, ahogy azt sem, hogy sokat veszített. Nagyon sokat. Azt is hangsúlyozzuk, hogy a kegyelem nem felmentést jelent. Felmenteni ártatlanokat szokás; mint minden területen, ahol emberek dolgoznak, az igazságszolgáltatásban is történhetnek hibák, ezért lehet jogorvoslattal élni. Amikor tehát a köztársasági elnök kegyelmet adott K. Endrének, azzal nem mosdatta tisztára, nem varázsolta ártatlanná.
Egyház és állam
Nem ez az első eset, amikor az egyház a kelleténél jobban kerül előtérbe bűncselekményt elkövetők ügyében, hasonló volt a lúgos orvos esete is. Nyilvánvalóan jóhiszeműen járnak el, de a tanulság mégiscsak az, hogy hiába ül ott a mi kutyánk kölyke a vasárnapi misén, az még nem garantálja az ártatlanságát. K. Endre megmalmozta a reformátusokat, Balog Zoltán pedig hitt neki. Nem ő volt az egyetlen.
A tavalyi pápalátogatás alkalmával a Sándor-palota nyilván a szokásosnál is leterheltebb volt, és az sem meglepő, hogy „rekordszámú” kegyelmet időzítettek erre az alkalomra, köztük K. Endre ügyét is. Mint utóbb kiderült, ez végzetes hibának bizonyult.
A helyzet viszont az, hogy mindegy, ki mit mondott, javasolt, tanácsolt, a nap végén a felelősség azé az egyetlen emberé, aki aláírt.
Most egy ország siratja Novák Katalint, minden jóérzésű ember – bizony, még az ellenzék soraiból is – tudja, hogy méltatlan befejezés ez, különösen annak fényében, amit eddigi pályafutása során tett.
Varga Judit esetében ez szintén igaz.
Mit akar Magyar Péter?
Az ex-férj reakciója, a Partizánban történt megszólalása sokak biztosítékát verte ki a nemzeti oldalon. Bevallom, az enyémet nem. Legalábbis akkor nem. Akkor még érdeklődéssel és megértéssel hallgattam. Aki átélte már valaha a „nincs hová hátrálni” érzését, az megértette a partizánakciót is. Megjegyzem, az ellenzéki örömtüzek közepette arról mélyen hallgat a Telex-444-HVG Bermuda-háromszöge, hogy Magyar
kíméletlen bírálatot fogalmazott meg az ellenzékkel kapcsolatban, kiemelte a kormány helyes irányait, és rávilágított arra, hogy nem a Fidesz feladata saját ellenzékének megalkotása. Ezt a munkát maguknak kell(ene) elvégezniük – egy ország várja ugyanis.
Itt érdemes felidézni Kövér László egyik Magyar Nemzetben megjelent interjújából azt a részt, amikor megkérdezték tőle, hogy szerinte jót tenne-e a Fidesznek, ha négy évig ellenzékbe volna kénytelen vonulni? A házelnök azt válaszolta, hogy igen, a Fidesznek jót tenne. Az országnak nem tenne jót.
Ez a kvintesszenciája az egész történetnek, K. Endrétől kezdve Magyar Péterig.
Utóbbi a Partizánban mondta el véleményét, a vélemény pedig szabad. Biztos vagyok benne, hogy a megfelelő emberek levonják belőle a megfelelő következtetéseket.
No de mi történik azóta?
Minden nap ír egy-két bulvárba illő posztot, lebegtet komolytalanul, konkrétumok nélkül, egyszóval devalválja önmagát. Vajon feltűnik neki? Akkor őrizhette volna meg a hitelességét, ha a Partizán után megpihen. Akkor ütött volna csak igazán az, ami ott elhangzott.
Vajon ha maga is azt állítja, hogy nincs alternatíva, hogy nincs kormányképes ellenzék, akkor miért tolja Gyurcsány szekerét?
Mondhat ő bármit a megtisztulásról, meg a saját jobboldaliságáról, de amit a Partizán óta tesz, végső soron nem más, mint hergelés Gyurcsány javára. Mert az ellenzék – ne legyenek illúzióink – maga Gyurcsány. Mindegy, ki lesz az arc, kit tolnak ki a színpadra, a lényeg a színfalak mögött zajlik. Vagy elfelejtettük, miképpen szerezte meg a DK-vezér a Fővárosi Közgyűlés többségét? Hát nem választás útján.
Jómagam nem vagyok az Omertà híve, ahogy nem tudok azonosulni a Camorrával vagy a Cosa Nostrával sem.
Ezért csak javasolhatom Magyar Péternek: ha tud valamilyen bűncselekményről, tegyen feljelentést. Jobban járnánk. Jobban szolgálná a vágyott megtisztulást, mint a személyes sértettségből fakadó, faék egyszerűségű hergelése.
