A világbolsevizmus ma nyugat felől fenyeget – véli a zenészlegenda. Merre tovább, Európa? Mit gondol az elhúzódó háborúról? Oroszbarátok vagyunk-e? Ezekről beszélt Szörényi Levente, és természetesen Novák Katalin kegyelmi ügyéről is. Interjú.
Már megbeszéltük az interjút, amikor kirobbant a kegyelmi ügy – ön kilépett az államfő tanácsadói testületéből, majd Novák Katalin lemondott.
Nemrég szedtem le a csoportképet a falról, ami tavaly májusban készült. Bekeretezve kapta mindenki a Várban a tanácsadói testület első összejövetele után. A mai napig büszke vagyok rá, hogy ott lehettem, nem tehetek róla, hogy sajnos okafogyottá vált. Amíg tudtam, segítettem.
Hogy a választásra készülő ellenfeleim hogyan értékelik a történteket, nem érdekel, de megnyugvással vettem tudomásul az államfő példamutató döntését, ahogy a miniszterelnök úr évértékelő beszédét is, amelyben kimondta: a pedofíliával kapcsolatosan nincs kegyelem.
Miközben kicsit elszorult a torkom, hiszen Katalin komoly minőséget képviselt. Most viszont tovább kell lépni, az ország sorsán túl a sajátom is foglalkoztat – jövőre betöltöm a nyolcvanat, az Illés zenekar pedig hatvanéves lesz. Szeretném egészségben megünnepelni mindkettőt!
Így legyen! Előzetesen abban maradtunk, a nemzethez tartozás kihívásairól beszélünk. Mit gondol, mit jelent ma magyarnak lenni?
Egy tudatos, lelki és szellemi értelemben is érzelemmé nemesülő döntést. Sorsközösséget és vállalást. Nem hiszem, hogy létezik erre pontos kifejezés, az ember valahogy hozza magával az elkötelezettséget a nemzet jövője iránt.
Sokszor megkaptam, hogy „magyarkodom”. Ezt sosem értettem. Ezek szerint akkor egy osztrák „osztrákkodik”, egy svéd meg „svédkedik”?
Ezt a szitokszót alighanem azok ellen találták ki, akik útban vannak a nemzeteket felszámoló, globalista ideológiákban gondolkodóknak. A bomlasztási folyamat nem tegnap kezdődött, s Európában láthatjuk, sajnos lassan mintha be is teljesülne. A „magyarkodók” megbélyegzése a világuralmi törekvéseket tápláló erők egyik technikai megoldása.
Súlyos szavak, Európára pedig még visszatérünk. Hasonlítaná ezt a folyamatot a huszadik századi despotikus törekvésekhez?
A bolsevikok és a nácik is le akarták uralni az emberiséget, erőszakkal átalakítani a társadalmakat, nyilván a maguk ördögi ideológiája mentén. Még a szimbólumaikat is ősi, kozmikus eredetű jelképekből vették. Már korábban is felhívtam azonban a figyelmet: kommunista bárki lehet, aki valami tévedésnél fogva így akarná jobbítani a világot. A valódi veszélyt a „kisebbségi” bolsevizmus jelenti.
Ha már „magyarnak lenni”: önnek is vannak német és szláv felmenői, és valahol azt mondta, a magyarság nem származás vagy vérség kérdése.
Pontosan. Nemrég megleptem a Bilbaóban élő unokahúgomat egy Kárpát-medence-térképpel, amin bejelöltem, honnan származik a családunk, és azt is, hol éltek-élnek rokonaink a második világháború óta. Spanyolország, Svájc, Franciaország, Kanada – sorolhatnám. Vagy ott van egyik nagyapám, a német származású Paul Iván bácsi, aki a Horthy-korban a pénzügyminisztérium államtitkára volt, majd a nyilasok elől menekült. A Szörényi nevet azonban már a fater vette fel, aki még Grodaként Oravicabányán, az egykori Szörényi bánságban született; mivel fontos volt neki a magyarsága, ezt így is ki akarta fejezni.
„Magyarabb akart lenni az ősmagyarnál.”
Ez látszik. Így lettem én is Szörényi. Egyébként az osztrák anyakönyvi kivonatomon a Bálint, pontosabban a Valentin szerepel, mert a Csuka nagymama – a Zeneakadémia egykori zongoratanára – ragaszkodott a keresztény névhez. Oda is került a gót betűs, német nyelvű dokumentumra. A családfánkat egészen Anonymus említette korokig tudtuk visszafejteni, mélyek a gyökereink. Ezek után valóban felmerülhet, mitől is érzi magát magyarnak az ember. Mondom, talán nincs rá pontos definíció. Sok mindenről nem beszéltek nekünk a szüleink, különösen az ötvenes években. Kemény idők voltak, nagy volt a félelem, miután visszajöttünk Ausztriából, ahol születtem. A legfontosabb szikra talán az volt számomra, amikor felnőtt fejjel felfogtam, mekkora vállalás is volt a hazatérésük. A muter később azt mondta: itthon, Magyarországon magyarnak akart nevelni bennünket. Ennyi.
Európának ideje lenne végre felébrednie, sajnos azonban az emberek el vannak altatva”
A teljes interjú a Mandineren olvasható!
Kiemelt kép: MTI/Koszticsák Szilárd
