Lássuk, hogyan is telnek arrafelé a mindennapok egy-egy környéken!

„Már a belga király is aggódik a brüsszeli drogbandák miatt”

olvashattuk itt a napokban; lapozzuk hát fel a konkrét híreket, és lássuk, hogyan is telnek arrafelé a mindennapok egy-egy környéken.

Kezdjük Etterbeekkel, az uniós intézmények közvetlen közelében fekvő és ezért az eurokraták körében kedvelt kerülettel: a számos iskolát is kiszolgáló Merode metróállomáson az utóbbi hetekben egyre többen lőtték be magukat (és végezték szükségleteiket) az utasok (köztük diákok százainak) szeme láttára,

ezért mostantól a hajléktalanok és a drogfüggők kísérleti jelleggel csak két kijelölt területen, a sínektől távolabb tartózkodhatnak.

„A filozófia nem az, hogy eltávolítsuk az állomásról az ott lévő drogosokat. Ez nem is lenne lehetséges, sem emberileg, sem operatív szempontból” – mutatott rá az intézkedést elrendelő liberális polgármester, hozzátéve, hogy ezzel együtt neki kötelessége szavatolni valamiképpen a polgárok biztonságát.

A brüsszeli metróállomásokon a becslések szerint 700 drogfüggő él. Az Európai Bizottság székhelye melletti Schuman állomáson heroin, kokain és crack egyaránt kapható; a belvárosi botanikus kert megállójánál a De Standaard újságírója tucatnyi drogfüggőbe botlott, akik a mozgólépcsőn osztottak szét egymás között egy zacskó kokaint, vadul ordítozva. Egy megkérdezett utas elmondta:

„Egy kis spanyolországi faluból érkeztem pár hónappal ezelőtt Brüsszelbe gyakornokként, és mentálisan felkészültem arra, hogy mi mindennel fogok találkozni, de azt nem gondoltam, hogy ennyire sokkoló lesz”.

A fiatal lány ugyanakkor hozzátette:

azért továbbra is mer metróra szállni; a stratégiája az, hogy a lehető legfeltűnésmentesebben öltözködik és a lehető leggyorsabban elhagyja az állomások területét.

Ugyanott gyanútlan turisták a bőröndjükkel a liftet gondolták volna használni, a liftajtóban azonban épp egy férfi és egy nő feküdt, cracket szívva. A nőről később az újságíró megtudta: Marokkóból érkezett, hét éve él Brüsszelben, és a testével fizet a kábítószerért – aznap délután például 15 eurót kapott a járdán nyújtott szolgáltatásáért, amiből egy szelet pizza és egy adag crack telt ki. A crack hatása pontosan addig tartott, amíg ezeket elmesélte; utána hirtelen agresszívvé vált. A Vöröskereszt munkatársa el is mondja:

a járókelők időnként próbálnak ételt nyújtani a szerencsétleneknek, az efféle interakció azonban a drogfüggők kiszámíthatatlansága miatt nem biztonságos.

Ennek megfelelően egy valamivel kijjebb eső állomáson a díler simán biciklizve halad a peronon az egyik ügyféltől a másikig – a közlekedési vállalat munkatársai csöndesen szemlélik az eseményeket.

Mindeközben Anderlecht Peterbos nevű szociális lakónegyedébe ma már a G4S biztonságtechnikai cég alkalmazottai sem lépnek be, mondván, „túl veszélyes”: a négyezres lakosságú negyedbe vezető utakon maszkos dílerek és olykor 10-11 éves felbérelt gyerekek ellenőrzik a belépőket, megvizsgálva akár telefonjukat vagy személyi igazolványukat is, emellett ellátva őket instrukciókkal, úgymint: „ha köpsz a zsaruknak, meghalsz”.

A főleg kamaszokból és huszonévesekből álló rivális bandák fényes nappal is lődöznek; a bandavezér állítólag a börtönből igazgatja a szálakat, együttműködve marseille-i kollégáival.

A szociális lakásokat üzemeltető vállalat (Lotfi Mostefa nevű) vezetője elpanaszolta: épp felújítják az egyik lakóépületet 14,5 millió euróért, de a munkásoknak naponta tárgyalniuk kell a drogkereskedőkkel, hogy engedélyt kapjanak tőlük a folytatásra –

pedig jól viselkednek: valahányszor kábítószer-rejtekhelyre bukkannak, kizárólag a dílereknek szólnak. Most egyelőre sikerült találni egy biztonsági céget, amely havi bő 70 ezer euróért (azaz 27,5 millió forintnak megfelelő összegért) vállalja, hogy éjjel-nappal állomásoztat valakit az épületben, védve a melósokat, ez azonban anyagilag nem tűnik fenntartható megoldásnak.

Februárban Brüsszel területén két hét alatt hétszer került sor droggal összefüggő lövöldözésekre, ami Brüsszel régió szocialista miniszterelnöke szerint a rivális bandák közötti, területfoglalási célú összetűzésekről szól, és „a világ minden pontján” előfordul. Egy vonatkozó stratégiát mindenesetre most elfogadtak; ennek része a legproblematikusabb környékek közbiztonságának és infrastruktúrájának fejlesztése, valamint a magas kockázatú csoportok, köztük az okmányok nélküli és/vagy kiskorú (a bandák által sokszor ágyútölteléknek használt) migránsok körében folytatott prevenció.

Mandiner

Kiemelt kép: Shutterstock