Ha ez a jogállam, akkor milyen lehet a diktatúra?
A Tisza-kormány által benyújtott, lex Orbán néven elhíresült javaslat nem egyszerű törvényalkotás. Ez egy nyíltan személyre szabott, visszaható hatályú beavatkozás a magyar alkotmányos rendbe, amely egy korábbi miniszterelnök politikai kizárását célozza. A javaslat súlyosan sérti az alaptörvény alapelveit, különösen a választhatóság alkotmányos jogát mint alapvető politikai jogot.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata egyértelműen elutasítja a személyre szabott törvényalkotás gyakorlatát. A jogállamiság követelményéből fakadóan a törvényeknek általánosnak és absztraktnak kell lenniük, nem pedig konkrét személyek elleni fegyvernek.
Már a rendszerváltás utáni döntésekben is világosan megfogalmazódott, hogy a hatalom nem írhatja át utólag a játékszabályokat kizárólag politikai ellenfelei hátrányára. Ez nem jogalkotás, hanem kivételezés, amely aláássa a törvény előtti egyenlőség alapelvét.
A lex Orbán legsúlyosabb alkotmányellenessége abban áll, hogy lényegében korlátozza a választhatóság jogát, amely az alaptörvényben biztosított alapvető politikai jog. Az Alkotmánybíróság következetesen hangsúlyozza, hogy az alapjogok lényeges tartalma törvényi korlátozással sem érinthető.
A 13/2004. (IV. 20.) AB-határozat és a kapcsolódó gyakorlat egyértelműen kimondja, hogy minden választópolgárnak joga van a választhatóságra a jogszabályi feltételek teljesülése esetén, és ezt az alapjogot csak a lényeges tartalom sérelme nélkül lehet korlátozni. Az alaptörvény I. cikk (3) bekezdése pedig egyértelműen tiltja, hogy alapvető jog lényeges tartalmát törvény korlátozza. A választhatóság joga nem pusztán formális lehetőség, hanem a demokrácia és a politikai verseny alapja. Ezt nem lehet egy személyre szabott törvénnyel kiüresíteni.
Az AB gyakorlata szerint a passzív választójog (a választhatóság) korlátozása csak szigorú alkotmányos keretek között lehetséges, és soha nem irányulhat egy konkrét személy politikai ellehetetlenítésére. Ha egy törvény ezt teszi, akkor sérti mind a jogbiztonságot, mind a szabad politikai részvételhez való jogot.
Az Alkotmánybíróság évtizedes gyakorlata szerint a politikusok döntéseiért elsősorban politikai felelősséggel tartoznak a választóknak, nem pedig különleges, utólagos törvényi büntetésekkel. A büntetőjog és a különleges korlátozó rendelkezések nem szolgálhatnak politikai leszámolás eszközéül. A választók a szavazófülkében számoltatnak el – nem egy parlamenti többség által kreált, célzott törvényekkel.
A javaslat, amely a „demokrácia védelmét” hirdeti, valójában éppen azt rombolja le: a szabad politikai verseny lehetőségét és a mandátum egyenlőségét. Ha egy kormány elkezd személyre szabott kizárásokat bevezetni, akkor megszűnik a demokrácia lényege.
A lex Orbán visszaható jellege szintén súlyos alkotmányos hibát rejt. Az Alkotmánybíróság már korai döntéseiben (például a jogbiztonságot és a visszaható jogalkotás tilalmát védő határozatokban) leszögezte: nem lehet utólag megváltoztatni a szabályokat csak azért, hogy egy korábbi politikai szereplőt kizárjanak. Ez sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, a jogállamiság alapját.
Ez a javaslat nem egy egyedi eset. Ha elfogadják, precedenst teremt: a következő kormányváltásnál jöhet egy „lex Magyar”, „lex Tisza” vagy bármely más politikai irányzat elleni célzott törvény. A jogállam nem arról szól, hogy a győztes átírja a szabályokat a vesztes kizárására. Hanem arról, hogy a szabályok mindenkire egyformán vonatkoznak. Még a legnépszerűtlenebb ellenzékire is.
Az Alkotmánybíróságnak éppen az a feladata, hogy ezt a spirált megakadályozza.
A jogállamiság nem divatcikk, amit csak a saját oldalunk kényelme szerint használunk.
A lex Orbán nem a rendszerváltás szellemiségét folytatja, hanem annak durva karikatúrája. A rendszerváltás arról szólt, hogy vége a politikai kizárásoknak és a törvény előtti egyenlőtlenségnek. Ez a javaslat éppen az ellenkező irányba visz: a bosszú és a joggal való visszaélés világába.
Akik most tapsolnak, olvassák el az Alkotmánybíróság döntéseit. A történelem kegyetlen: a ma épített csapda holnap a csapdaállítókat fogja elnyelni. És amikor legközelebb a „jogállam” szót emlegetik e törvény mellé, tegyük fel a kérdést:
Ha ez a jogállam, akkor milyen lehet a diktatúra?
Fotó: Facebook / Orbán Viktor