Több mint három hónapos betegség és lábadozás után, pünkösd ünnepén tért vissza a nyilvánosság elé Erdő Péter bíboros, prímás. Egyrészt, pünkösdi videóüzenetet küldött, másrészt az esztergomi bazilikában tartott szentmisén is részt vett, ahol a hívek és a papság tapssal fogadták a főpásztort, aki a Magyar Kurírnak adott exkluzív interjújában beszélt a gyógyulásáról, az imádság erejéről és a jövőbeli terveiről.
Erdő Péter utoljára február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén mutatott be szentmisét Esztergomban. Az elmúlt hónapok fizikai korlátai ellenére szoros lelki kapcsolatban maradt egyházmegyéjével.
„Az elmúlt időszakban jó volt megtapasztalnom, hogy a főegyházmegye papságával, híveivel, még ha a fizikai korlátok akadályoztak is, meg tudtuk élni az egységet. Jó volt érezni azt a nagyfokú szeretetet, ami felém irányult” – mondta a bíboros. Hozzátette, a felé áradó támogatás mértéke mélyen megrendítette: „Őszintén szólva kellemesen csalódtam az emberekben. Persze tudtam, hogy szeretve vagyok, de sosem gondoltam, hogy ennyien, ennyire fontosnak tartják a személyemet.”
A főpásztor háláját fejezte ki az egészségügyi dolgozóknak is, akiknek önzetlen munkáját kiemelkedő példaként élte meg.
„Mind az orvosok, mind a nővérek és más segítők példáját adták a szolgáló szeretetnek” – fogalmazott, utalva arra is, hogy a betegágyon még tisztábban látszik az emberi egyenlőség: „A betegágyon fekve azt is jó volt megtapasztalni, hogy amikor betegek vagyunk, még tisztábban láthatjuk: mindannyian egyenlőek és önmagunkban értékesek vagyunk. Mindannyiunk élete érték, és mindenki azért dolgozik, hogy meggyógyuljunk.”
Az intenzív gyógyulási időszakot a bíboros egyfajta lelki elmélyülésként élte meg.
„Ez az időszak igazi lelkigyakorlat volt számomra. Az életemet úgy éltem meg, hogy Isten kezében vagyok, ő visel gondot rám és mindannyiunkra. Mindenért hálát adott, és mindenre fel voltam készülve.”
Betegsége alatt is ellátta főpásztori feladatait munkatársai segítségével, miközben folyamatosan imádkozott a nemzetért, valamint „a Szentatya, XIV. Leó pápa szándékaiért is (…), kiemelten az igazságos békéért és az ennek hiányától szenvedő világunkért.”
A nehéz hetekben korábbi meghatározó emlékek is erőt adtak neki, köztük Salkaházi Sára boldoggá avatása, valamint a magyar–szlovák megbékélés esztergomi pillanatai. Felépülése utáni első útja is egy szimbolikus helyre vezetett: pünkösdvasárnap az esztergomi bazilikába belépve Meszlényi Zoltán vértanú püspök ereklyéjéhez járult, hogy hálát adjon.
Erdő Péter a jövőbeli terveiről is beszámolt. Részt vesz a püspöki konferencia ülése elején, hogy személyesen köszönje meg püspöktestvérei imáit, a hónap közepén ott lesz az esztergomi diakónus- és papszentelésen, június végén pedig ötezer szepesi zarándokot fogad az esztergomi bazilikában a Szepesi Egyházmegye alapításának 250. évfordulója alkalmából.
„Szeretném Isten kegyelméből ellátni a főpásztori teendőimet. Fontos számomra, hogy jelen lehessek egyházi, egyházmegyei, plébániai, közösségi helyeken, és közel vihessem Isten szeretetét az emberekhez. Különösen azokhoz, akik betegek, szenvednek” – hangsúlyozta a prímás.
A bíboros az Eucharisztia megtartó erejéről is vallott, kiemelve, hogy a szentáldozást a betegsége alatt sem hagyta el.
„Életünk útján az Eucharisztia, a szentmise ünneplése a csúcs és a forrás, ez segít, hogy élő kapcsolatban legyünk és maradhassunk Jézus Krisztussal. (…) Betegségem és gyógyulásom idején az Úr adott és ad erőt. Jó lenne, ha mindannyian, mindig ragaszkodnánk hozzá, nem csak betegség idején” – zárta gondolatait Erdő Péter.
Címlapkép: Erdő Péter bíboros, prímás – Fotó: Magyar Kurir