1956. október 23-án délután a Kossuth Rádióban félóránként hangzott el, hogy a Belügyminisztérium engedélyezi vagy sem a magyar fiatalok tüntetését. Az önkény azonban már nem működött. A fiatalok lendülete mindent elsöpört az útjából.

Most, közel 80 évesen büszkén emlékezem arra, hogy 20 éves édesbátyámmal együtt ott lehettem a vonuló tömegben az Országház előtt, a tiltakozók között. Később a Vas utcai lakásunk ablakából már azt láthattam, hogy a gyülekező tiltakozó tömeg a Rádió elfoglalását tűzte ki célul. A Kőfaragó utca és a Bródy Sándor utca sarkán gépfegyveres ÁVH-sok állták el a magyar ifjúság szabadsághoz vezető útját.

Pár óra múlva megindult az ostrom a Magyar Rádió elfoglalásáért. Szó szerint folyt a vér a pesti utcán. Pár napra győzött a forradalom és szabadságharcunk, majd jött a szovjet gyarmatosító és a kádári önkényuralom. Közel kétszázezer magyar ember menekült nyugatra, szülőföldjét hátrahagyva. Úgy tűnt, örökké vesztesek maradunk, de mégis 1989-90-ben volt egy magyar fiatalember, Orbán Viktor, aki Nagy Imre újratemetésén kiállt az agresszor és elnyomó ellen, nem kis merészséggel mondta: „Ruszkik, haza!”

Szavai most is csengjenek fülünkbe!

Október 23-án a magyar szabadságért elesett minden honfitársunkra emlékezünk. Segélykiáltás volt ez Európa felé, párhuzamos mementóként sorakozott fel az 1848-as forradalmunk mellé.

Az önkényuralmat egyszer már sikerült legyőznünk. Most is kiállunk Magyarország függetlenségéért és szellemi erőkkel küzdünk minden magyar polgár szabadságáért. A 70 éve történtek fejhajtásra köteleznek bennünket, és a fegyverek nélküli béketeremtés lehet polgári szeretetben az utunk.

Kétkedés nélkül, 1956-os mártírjaink emlékét őrizve bizonyítanunk kell, hogy társadalmunk egységét, a magyarságunkhoz való hűséget hagyományként őrizzük és visszük tovább. Erőnk polgárságunk összefogásában leledzik.

12 alkalommal Békemeneten mutattuk meg, hogy a történelem bármely időpontjában a magyarok nem hátrálnak. A haza és a családok védelme a józan emberek mindenkori isteni küldetése. Erről adtak bizonyságot a Békemenetek, amelyek a polgárok többségének akarata szerint törtek utat maguknak. Bizonyítottuk, hogy a népfelség nem átruházható. Azon dolgozunk, hogy ismét egymásra találjunk.

Gyertek velünk, találkozzunk október 23-án a Bem téren, 14 órakor!

Emeljük magasra nemzeti színű zászlónkat, üzenjük meg Európának, hogy a magyar emberek szabadságszeretete jövőbemutató, hiszen zálogunk azok a fiatalok, akik most és a jövőben is 1956 emlékét szülőföldünkön tovább őrzik és viszik.

Csizmadia László
a CÖF-CÖKA tiszteletbeli elnöke