Most dől el Magyarország XXI. századi történelmének iránya – írta le egy cikkében Horváth József nyugállományú vezérőrnagy, az Alapjogokért központ biztonságpolitikai tanácsadója, aki most a Civil Akadémia vendége volt. Nehéz lenne az állítással vitatkozni, mert ez az esztendő az uniós választások és az amerikai elnökválasztás fényében valóban sorsfordító lehet. De ki gondolta volna még egy évtizeddel ezelőtt is, hogy ennyire felbolydul, eszét veszti a világ egy része? Az átlagpolgár biztosan nem. És a szakértő?

– Valóban hihettük azt, hogy beköszöntött a világbéke kora, velünk már semmi olyan tragédia nem történhet, ami a szüleinkkel, nagyszüleinkkel történt. Aztán bebizonyosodott, hogy ez nem igaz. Számomra ez azért nem volt meglepetés,  mert a rendszerváltozás után a magyar titkosszolgálat világban dolgozhattam, láttam, tapasztalhattam, hogy a felszín alatt a szolgálatok közötti küzdelem nem szűnt meg. Sőt nehezebbé vált, mert ha egy szolgálat elkötelezett az országa iránt, akkor csak nemzeti érdek létezik, amiből az is következik, hogy ha valamilyen területen két titkosszolgálat együttműködik, például a terrorizmus vagy a szervezett bűnözés ellen, addig más területeken ellenérdekeltek lehetnek.

Tudathasadásos helyzet, hogy tegnap egy kérdésben együtt dolgoztunk, de holnap lehet, hogy már ellenfelek vagyunk.

Ezt láttuk, érzékeltük, azt, hogy ha a nemzeti érdekeket, mondjuk gazdasági érdekeket kell érvényesíteni, ott nincs pardon.

– Ennek tudatában kicsit másként fest az orosz-ukrán háború is. Gyakorlatilag 2014-15 óta zajlik ez a konfliktus, a Donbaszban folyamatosan ölték egymást az emberek, mi mégis csak 2022-ben kaptuk fel a fejünket, hogy úristen, mi történik itt? Az oroszok megtámadták Ukrajnát! Viszont 10-12 évig homokba dugtuk a fejünket. Mármost egy szolgálat akkor működik jól, és ezt példázza az orosz-ukrán meg az izraeli-palesztin konfliktus is, ha nem utólag okosak, hanem előre látnak bizonyos folyamatokat. Ez persze rettenetesen nehéz. Ha jól dolgoznak az állami és civil szervezetek – mert ezt a munkát is egyre inkább civil vállalkozások végzik -, akkor a nyílt információk elemzésével, értékeléssel felfigyelhetnek bizonyos, mélyben zajló folyamatokra. Nem kell nagy dolgokra gondolni, mondok egy példát: Kína.

– Volt idő, még akár 5-10 évvel ezelőtt is, ha azt mondtuk, hogy kínai, akkor az egyet jelentett a gagyival. Józsefvárosi piac, ismerjük. Ám ezelőtt 10 évvel a kínaiak például úgy döntöttek, hogy elkezdik fejleszteni hajózási iparukat. Jelenleg ott tartanak, hogy a kínai kapacitás tízszer akkora, mint az Egyesült Államoké. Persze nem csak a hadihajókról, hanem valamennyi úszó alkalmatosságről van szó, beleértve az olajszállító tankereket, gabonaszállító teherhajókat, repülőgéphordozó anyahajókat is. Vagy gondoljunk az elektromos autók gyártására. A BYD kínai cég túlnőtte a Teslát, de hogyan? Sok éve már, hogy Kína sorra felvásárólta a világon mindenütt a litium bányákat. Erre nem nagyon figyelt oda senki, márpedig a litium az akkumulátorgyártás fontos alapanyaga.

Az ilyen „apróságoknak” köszönhető Kína erősödése, amire nem figyeltek fel időben a szolgálatok.

– Még látványosabb kérdés a titkosszolgálatok felelőssége az orosz-ukrán háborúban, de még inkább az Izrael és a Hamasz közötti konfliktus tragikus kezdetében. Mondhatnánk azt is, hogy az izraeli szolgálat hibázott, de a helyzet nem ilyen egyszerű. Hajlamosak vagyunk csak a MOSZAD-ra gondolni, de nem egyetlen ilyen szolgálat működik a zsidó államban sem, van katonai és polgári hírszerzés is, tehát csak a MOSZAD-ra tolni a felelősséget nem lehet. Ahhoz, hogy a történteket megértsük, vissza kell mennünk a támadást megelőző szűk egy évvel. A Netanjahu kormány megalakulása után mintegy varázsütésre tömegtüntetések indultak az izraeli nagyvárosokban. Az új kormány még nem hozott érdemi intézkedést, de már a demokráciát féltették és a diktatúra kiépülése ellen tiltakoztak. Ugye mi jól ismerjük ezeket a szlogeneket, amivel Európában, Amerikában és Izraelben is kimennek az utcára. Az izraeli tüntetéseken a hadsereg volt tábornokai és a titkosszolgálat volt vezetői is felszólaltak a regnáló kormány ellen.

– Ezzel az a probléma, hogy mind a hadsereg, mind a titkosszolgálatok felé ezek üzenetek, amik megosztják a szolgálatokat. Márpedig ha a szolgálat emberei elbizonytalanodnak, ha úgy fordítanak egymásnak hátat, hogy azon gondolkodnak, a kollégájuk melyik oldalra focizik és kinek az elkötelezettje, ha ők jutnak hatalomra, elvágják-e a torkomat, na ez blokkolja a szolgálatok munkáját, adott esetben az információk áramlását is. Ezért azt gondolom, hogy

döntő részében ennek a megosztottságának volt az eredménye, hogy bekövetkezett a brutális Hamasz terrorakció.

Meggyőződésem, hogy a meglévő információk nem érkeztek el időben a megfelelő döntéshozói szintre, mert nekem azt senki ne mondja, hogy az izraeli titkosszolgálatok csak technikai információgyűjtés folytattak, közben a hamaszosok hihetetlenül ravaszak voltak. Itt nem három terrorista hajolt össze, hanem több ezer ember támadását kellett előkészíteni, külföldről fegyvereket beutaztatni, kiépíteni ezeket az alagútrendszereket, megtervezni, összehangolni a támadást. Kizárt, hogy a izraeli szolgálatoknak ne lett volna ügynöke ezekben a csoportokban. Egyszerűen elsikkadt az információ és nem ért oda, ahová kellett volna. Ha nem vagyok megengedő, akkor a Netanjahu kormány ellenérdekeltjei úgy voltak vele, hogy lesz ami lesz, ha megengedőbb vagyok, akkor azt gondolom, nem hitték azt, hogy ilyen szörnyű vége lesz a történetnek.

A Civil Akadémia estjét teljes terjedelemben itt nézhetik végig:

https://www.youtube.com/watch?v=0A2-47e8UsU

Fotó: Görgényi Levente / Civilek.info