Ha nincsenek is a spájzban, de ott vannak az életünkben azok, akik a keresztény-konzervatív  gondolat ellenségei. Nem is elsősorban a külföldi és hazai  átlagpolgárok körében, de a balliberális politikusok és szolgaszervezeteik között jól láthatóan, érezhetően.

– Akadnak olyan erők itthon és külföldön is, amelyekkel szemben fel kell lépni, de olyanok is – például a CÖF-CÖKA ellen rendszeresen hazug vádakkal támadó Átlátszó is ilyen -, amelyek szinte szóra sem érdemesek. A civil szervezet mégis reagál ezekre a nemtelen támadásokra. Miért? Hiszen jelentéktelenek, tehát nem érdemes velük foglalkozni. 

– Valóban legyinthetnénk is – mondja Csizmadia László a CÖF-CÖKA alapító elnöke -, hogy mégsem ezt tesszük, ez azért van, mert ha megfeledkezünk a szükséges ellencsapásokról, azzal saját magunk és családjaink ellen vétünk. Persze a legkeményebb ellencsapás a választás, ahol megmutathatjuk, hol a többség. Ha valahol él a demokrácia, ha van jogállamiság – és Európában nagyjából létezik, más kérdés, hogy hogyan lehet ezt manipulálni -, de ha ez működik, akkor azokban az időpontokban, amikor a nép az identitását gyakorolhatja, amikor egyenként is megszólalhat a szavazatával, akkor ezt az alkalmat nem szabad elmulasztani.  És különösképpen akkor nem szabad elmulasztani, ha a közelmúlt, sőt a távolabbi múlt is visszaigazolja, nem szabad olyan képviselőket küldeni akár az Európai Unióba, akár a magyar önkormányzatokba, akik csak azért indulnak a választásokon, hogy jó életet teremtsenek maguknak. Az uniós képviselők egy részénél ezt látjuk, a havi ötmilliós fizetésével és a saját egójukat kiélve hátat fordítanak azoknak a választóknak, akik bizalmat adtak nekik, azt várták el tőlük, hogy képviseljék őket ott kint.

– Meg bent, azaz Magyarországon is.

– Persze. De mit látunk? Vegyük csak Budapest példáját. Amikor a baloldal volt hatalmon, csődbe ment Magyarország, most csődbe ment a főváros és tulajdonképpen az Európai Unió is csődhelyzet van, gazdasági csődben, mert nem arra költik adóforintjainkat, amire kellene, ráadásul óriási hitelek felvételével bizonyos eszmeiséget próbálnak támogatni anélkül, hogy ebben a kérdésben egy olyan konszenzus alakulhatna ki, ami közvetlen a nép ajkáról hangzik. Hogy engem képviseljenek, a családomat, a hazámat képviseljék és tudjanak konszenzusra jutni, ha szükséges. Csakhogy a magyar balliberális képviselők nem ilyenek. Nekünk, civileknek és a CÖF-nek ebben óriási szerepe van, fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ilyen helyzetek négy- vagy ötévenként lehetnek, amikor a többségi nép meg tudja határozni a saját sorsát. El kell menni voksolni, be kell dobni a szavazatot, értékelni kell saját szemünkkel, saját lelkünkkel, családunk helyzetével, hogy mi a jó és mi a rossz. A pártokat el is lehet felejteni, csak az a kérdés, mi a jó és mi a rossz? Ezt most nem nagyon kell fontolgatni, mert egyszerű a válasz. A háború rossz, a béke jó. Az igazi probléma az, hogy a kormányok nagy többsége elfelejti megkérdezni az emberek sorskérdéseiről azokat, akik őket bizalmukkal ruházták fel. Ezek a kormányok, vezetők és pártérdekű képviselők jönnek aztán elő különböző beteges eszmékkel. Talán kilóra megvették őket, vagy pedig egész egyszerűen úgy gondolják, hogy ők már jól élnek, az csak problémás lenne, ha a hazájukat képviselnék, a saját népüket megkérdezzék, és amit a többség mond, azt próbálják közvetíteni is.

– Nem elég, hogy önmagukon kívül senki mást nem képviselnek, ráadásul befolyásolni akarják az emberi tudatot.

– Ez még nem lenne baj, de az a kérdés, hogy milyen irányba és kik befolyásolják? Ha arról van szó, hogy hazaszeretet, a család szeretete, Európa szeretete, a világ szeretete, a világbéke szeretete, akkor ez a befolyásolás helyes. De ha úgy közelítjük meg a helyzetet, hogy meghallgatjuk mondjuk az Átlátszót, vagy más Soros és egyéb külföldről finanszírozott szervezeteket,  NGO-kat, akik éppen ellenkező igét hirdetnek, akkor nyugodtan kimondhatjuk, hogy az ország szuverenitása veszélyben van. Ügyes manőverezéssel, akciókkal le lehet váltani egy többség által megválasztott kormányt, lehet lejárató akciókat kreálni, oknyomozásnak beállított, de egyirányú politikai indíttatású „magánnyomozást” folytatni. Rászállni egyes személyekre, lázítani ellenük, például azzal, hogy „a nép pénzén” nyaralnak, holott csak a családjukkal pihennek a tengerparton, éppúgy, mint bárki más. Beépülnek egy-egy csoportba, aztán megpróbálják azt a látszatot kelteni, mintha azok valami bűnös, titkos dolgot művelnének, amiről „oknyomozójuk lerántja a leplet”. Mindezt persze külső megbízás alapján, külföldi pénzből – mert erre itthon nem kapnak támogatást -, és tudja mindenki: aki fizet, az rendel. Ez az oknyomozás? Semmiképpen sem, kifejezetten egyfajta eszme mellett próbálnak erőt mutatni, lebuktatni, szerencsére nagyon kevés sikerrel. Ezért is  nagyon fontos például a Szuverenitásvédelmi Hivatal létrehozása, mert sokszor nemzetbiztonsági kérdéseket is felvethet a külföldi pénzekből, megbízásból teljesítő NGO-k vagy egyes emberek ténykedése. Amikor pedig egy szervezet még azt is leírja, hogy a megszerzett információkat nemzetközi alapon is megosztja, ezzel büszkélkedik a honlapján, akkor bizony el kell gondolkodni, hogy kivel osztod meg, miért osztod meg, sőt most csúnyát fogok mondani, mennyiért osztod meg?

– Az olyan NGO-kkal, amelyek nem hatalomszerzés érdekében tevékenykednek, hanem valamilyen területen segíteni akarják embertársaikat, minden további nélkül el kell fogadjuk és el is fogadjuk. Kritikákat viszont nem fogadunk el olyanoktól, akik látványosan nem ezt teszik. Ha majd úgy állnak föl, mint a CÖF, hogy van egy 15 éves meghatározott eszmeiségünk, saját identitásunk, és amikor ellenzékben voltunk, akkor is ugyanezt követtük amit ma követünk, akkor megszólalhatnak. Mi nem a Fidesznek adunk támogatást, hanem annak az eszmeiségnek, amit úgy hívunk: kereszténység, nemzet, család.

A videointerjút itt nézheti meg:

Fotó: civilek.info