Újra az Isztambuli Egyezménytől hangos a közélet, a Momentum parlamenti beadványban követeli a ratifikálását.
„Aki nem támogatja, az nem áll ki az áldozatok mellett”, olvasom szinte mindenhol.
Pedig ez nincs így! Ellenkezőleg, az Isztambuli Egyezmény ratifikálása komoly veszélyeket rejt magában.
A radikális feminista csoportok, a liberális újságírók és politikusok most úgy állítják be, mintha az Isztambuli Egyezmény elutasítása a női áldozatok cserbenhagyását jelentené.
Mi azonban más nézőpontot képviselünk: hisszük, hogy a nők védelme és az áldozatsegítés alapvető fontosságú, de meggyőződésünk, hogy az Isztambuli Egyezmény nem a megfelelő eszköz erre a célra.
A salátaszabály ugyanis számos veszélyt hordoz magában!
Épp ezért, az Emberi Méltóság Központtal összefogva már 2017-ben hatékonyan felszólaltunk az Isztambuli Egyezmény kártékony pontjaival szemben.
A CitizenGO az Emberi Méltóság Központtal együtt ezért most újra felhívja a Kormányt és a Parlamentet, hogy tegyenek lépéseket a nővédelem és az áldozatvédelem megerősítésére Magyarországon, de tegyék ezt az Isztambuli Egyezmény ratifikálása nélkül.
5 érv az Isztambuli Egyezménnyel szemben:
A genderideológia trójai falovát jelentené Magyarország számára:
Az Isztambuli Egyezmény gender fogalma szerint a „nem” egy szociális konstrukció, amely akár változó is lehet, és amely lényegében független a biológiai valóságtól.
„Az Egyezmény célja változásokat elősegíteni a nők és a férfiak társadalmi és kulturális viselkedésmintáiban, és megszüntetni azokat az előítéleteket, szokásokat, hagyományt és más gyakorlatokat, amelyek a nők alsóbbrendűségének gondolatán vagy a sztereotip női és férfi szerepeken alapulnak.”
Az Isztambuli Egyezmény nem fejti ki, hogy mit ért „sztereotip női és férfi szerepeken”, amelyen egyes hagyományok és szokások alapulnak. Akár a néptáncoktatás is sztereotip lehet az Egyezmény alapján, mivel megjelennek benne a lányok és a fiúk hagyományos szerepeinek elemei.
Diszkriminálja a férfiakat és a fiúgyermekeket:
Az Egyezmény nemcsak a nők elleni erőszakról, hanem a kapcsolati erőszakról is szól, amely bárkit érhet, nőket és férfiakat, lányokat és fiúkat egyaránt.
Az Egyezmény nem védi egyenlően, és negatívan diszkriminálja a társadalom férfi és fiúgyermek tagjait. Aggályosnak tartjuk, hogy az Egyezmény alapján más megítélés alá esnek a bántalmazott férfiak és nők. Véleményünk szerint egy a nők és a férfiak közötti tényleges egyenjogúság elősegítését célul kitűző Egyezménynek hozzá kellene járulnia, hogy az erőszak elszenvedői, legyenek akár lánygyermekek, nők, fiúgyermekek vagy férfiak, egyenlő bánásmódban részesüljenek.
Aggasztó, hogy míg a nőkkel szembeni erőszak minden formájára alkalmazni kell az országoknak az Egyezményt, az csupán ösztönzi őket arra, hogy a kapcsolati erőszak minden áldozata tekintetében is alkalmazzák, tehát az érintett fiúkra és férfiakra. (Pl. Ha egy férfi bántalmaz egy lánygyermeket, az „nőkkel szembeni nemi alapú erőszak” az Egyezményben meghatározottak alapján, amellyel kapcsolatban az államnak kötelessége fellépni az Egyezmény értelmében. Ha viszont egy nő teszi ezt egy fiúgyermekkel, az „csupán” kapcsolati erőszak az Egyezmény szempontjából, amellyel összefüggésben nem ír elő kötelező lépéseket az Egyezmény az országok számára.)
Az Egyezmény potenciális erőszak-elkövetőknek állítja be a férfiakat és fiúkat, azt várva a tagállamoktól, hogy „arra ösztönözzék a társadalom minden tagját, különösen a férfiakat és a fiúkat, hogy aktívan járuljanak hozzá a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó erőszak minden formájának megelőzéséhez.”
Egy költséges ellenőrző rendszer létrehozására kötelezné Magyarországot. Ezt a pénzt a valódi segítségre kellene költeni.
„Az Egyezményben foglaltak alapján a részes feleknek megfelelő pénzügyi forrásokat kell biztosítaniuk az integrált politikák végrehajtásához és létre kell hozniuk egy koordinációs testületet a politikák és intézkedések összehangolása érdekében.”
Egy ilyen rendszer létrehozása hatalmas terheket ró az államháztartásra, melyet javaslatunk szerint inkább a szociális ellátórendszer javítására, a prevencióra, az áldozatokat segítő ellátórendszer fejlesztésére és a kapcsolati kultúra javítására, pl. a családi életre nevelésre, és szakemberek képzésére lenne szükséges költeni.
Veszélybe sodorja a szülői jogokat
A szülők a gyermekek elsődleges nevelői. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata egyértelművé teszi, hogy a szülőknek elsődleges joguk kiválasztani gyermekeik számára a megfelelő oktatást. Az Isztambuli Egyezmény sérti ezt a jogot, mivel korlátozhatja a szülők jogát, hogy visszautasítsanak olyan iskolai órákat, és tanterveket, melyben a genderről tanítják gyermekeiket.
Veszélyezteti a vallásszabadságot
Az Egyezmény megbélyegzi a keresztények meggyőződését a férfi-női különbségek, értékek, és a házasság (férfi és nő kapcsolata) mellett, mint egy olyan hagyományt, ami káros hagyományos nemi szerepeken, sztereotípiákon alapul, amiket cáfolni „kell” az iskolai tananyagokban.
Az Egyezmény alapján az egyházi iskolák sem vonhatják ki magukat a kötelező tananyagok oktatása és a gender kötelező érvényű definíciója alól. Így akár nálunk is előállhat egy olyan helyzet, hogy azért szankcionálnak egy lányiskolát, mert nem vesz föl hallgatói közé egy olyan fiút, aki lánynak érzi magát.
Köszönettel:
Schittl Eszter, az Emberi Méltóság Központ és a CitizenGO csapata nevében
