Az Európai Számvevőszék (a továbbiakban: Számvevőszék) legfrissebb jelentése szerint hiába van egy központi nyilvántartás, amelyet elvben az Európai Bizottságnak (a továbbiakban: EB), az Európai Parlamentnek (a továbbiakban: EP) és a Tanácsnak is használnia kéne, ezzel az EU szervezetei lazán bánnak. Még nagyobb gond, hogy a lobbisták szándékosan kikerülik, így gyakorlatilag szabadon garázdálkodnak, ami korrupcióhoz vezethet. Az EB, az EP és a Tanács is csatlakozott az átláthatósági nyilvántartáshoz, ám ezt a lobbisták elkerülik.

A jelentésben megállapítják, rendszeresen megkerülik a nyilvántartást az Európai Unió különböző intézményeiben tevékenykedő lobbisták, ami jogtalan befolyásoláshoz, tisztességtelen versenyhez és akár korrupcióhoz is vezethet.

Ugyan „hasznos információkat tartalmaz a lobbizással kapcsolatban, de nem éri el a kívánt hatást” – nyilatkozta Jorg Kristijan Petrovic, a Számvevőszék könyvvizsgálója a jelentés nyilvánossá tételekor.

A három intézmény 2021-ben megállapodottabban, hogy a nyilvántartásba vétel szükséges előfeltétele annak, hogy a lobbisták bizonyos tevékenységeket végezhessenek. Azonban ez a megállapodás nem határoz meg minimumkövetelményeket a végrehajtásra, hanem lehetővé teszi az intézményeknek, hogy eltérően alkalmazzák, például lazán határozzák meg, hogy mely lobbitevékenységek esetében van szükség erre a nyilvántartásba vételre, vagy hogy a lobbisták miként léphetnek kapcsolatba az intézmények tagjaival és személyzetével.

Erre a kiskapura, illetve annak kihasználására jó példa a Katargate, amikor nem vettek nyilvántartásba egy azonosított nem kormányzati szervezetet, ráadásul ez a szervezet 2022 júniusában egyik házigazdája volt egy konferenciának az Európai Parlamentben.

A kritikák szerint, jelenleg a lobbisták tevékenysége nem átlátható, így a hiányos szabályozás teret enged a korrupciós bűncselekmények könnyebb elkövetésének.

Számos más jogi aggály is felvetődik, ugyanis sérül az átláthatóság és a nyilvánosság, ezáltal pedig a jogállamiságelve is. Emellett az átláthatóság az EU egyik legfontosabb alapelve, melynél fogva az EU, köteles közzétenni a szakpolitikai döntéshozatallal és a közpénzek felhasználásával kapcsolatos nyilvános jellegű információkat, és érvényesíteni az információszabadság elvét.

Az Európai Unióról szóló szerződés (a továbbiakban: EUSZ) 10. cikke szerint, a döntéseket a lehető legnyilvánosabban és a polgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten kell meghozni. Az EUSZ 11. cikk alapján, az uniós intézményeknek biztosítania kell, hogy a polgárok és az érdekképviseleti szervezetek az Unió bármely tevékenységéről véleményt nyilváníthassanak, és azokat nyilvánosan megvitathassák.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés(a továbbiakban: EUMSZ) 15. cikke értelmében, az uniós intézményeknek a nyitottság elvével összhangban kell eljárniuk, és biztosítaniuk kell, hogy bármely természetes vagy jogi személy, aki/amely valamelyik tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkezik, hozzáférhessen az EU dokumentumaihoz.

A jogállamiság az EU egyik alapértéke, ami elengedhetetlen annak működéséhez, ennek fogalma magában foglalja az átláthatóságot, elszámoltathatóságot, a demokratikus és pluralista törvényhozási eljárást, a független és pártatlan bíróságok által biztosított hatékony bírói jogvédelmet, az igazságszolgáltatáshoz való jogot, valamint a hatalmi ágak szétválasztását.

Az, hogy a lobbisták szabadon „garázdálkodnak” az Unióban, sérti a jogállamiság elvét. A Számvevőszék kritizálta, hogy a lobbistákat csak a legmagasabb beosztású személyzettel való találkozás céljából kell nyilvántartásba venni, illetve csak az előre ütemezett találkozókról kell beszámolni. Nem kell hivatalos nyilvántartást vezetni a következőkről:

  • spontán találkozókról,
  • e-mail-váltásokról,
  • nem tervezett telefonhívásokról,
  • a lobbistáknak nem kell regisztrálniuk a főigazgatói szint alatti munkatársakkal való találkozáskor sem.

A Számvevőszék szerint, fennáll annak a kockázata, hogy a harmadik fél által finanszírozott nem kormányzati szervezetek nem fedik fel finanszírozási forrásaikat azt állítva, hogy csak saját érdekeiket vagy tagjaik kollektív érdekeit képviselik – a nyilvántartásba vett nem kormányzati szervezetek egyharmada esetében ez így történik.

Az EU-s átláthatósági nyilvántartásban szereplő lobbisták száma a 2012-es létrehozása óta 5.500-ról 2024-re mintegy 12.500-ra nőtt.

Lobbizással kapcsolatos ismertebb uniós botrányok között említhető, hogy 2023 februárjában került nyilvánosságra az EB Mobilitási és Közlekedési Főigazgatóságának főigazgatója, Henrik Hololei korrupciós ügye. Hololei éveken át a katari állam pénzén utazott a Qatar Airways járatain, miközben főigazgatósága a katari légitársaság európai piacra való belépésének feltételeit tárgyalta le. Az Európai Unió versenyellenőreinek utazásait rendszeresen fizették uniós versenyjogi eljárás alatt álló globális nagyvállalatok lobbistái. Mióta az EB a versenyellenőrző egység utazási költségvetését a 2019-es 880 ezer euróról (338 millió forint) 560 ezer euróra (215 millió forint) vágta vissza, könnyebb beszállniuk a lobbicégeknek a terhek viselésébe, akik örömmel szállítják konferenciáikra a brüsszeli versenyellenőröket.

A chicagói székhelyű Compass Lexecon lobbicég például, amely a Google-nek és a Microsoftnak dolgozott a két gigavállalat európai versenyjogi ügyei, a Fitbit- és az Activision-akvizíciók alatt, Lőrincz Szabolcs bizottsági közgazdászt vitte ki Oxfordba 2022 szeptemberében az Oxfordi Egyetem Saïd Üzleti Iskolájának konferenciájára, Hans Zenger osztályvezetőt pedig egy éjszakánként 900 euróba kerülő ötcsillagos hotelben szállásolta tavaly októberben el egy comói konferencia alatt.

2011-ben azért robbant ki skandalum az EU-ban, mert a The Sunday Times brit sajtóorgánum három újságírója hatvan EP-képviselővel lépett kapcsolatba oly módon, hogy lobbistának adták ki magukat, és fejenként évi 100 ezer eurót ajánlottak fel nekik uniós pénzügyi jogi normák módosításáért cserébe. A felajánlást három EP-képviselő fogadta el, egyikük e-mailt is küldött a „lobbistáknak”, melyben arról tájékoztatta őket, hogy „a szükséges módosításokat időben megfontolásra benyújtották”, majd egy 12 ezer eurós csekket küldött „tanácsadói szolgáltatások” nyújtásáról.

A „Katargate”-ügy következményeként, 2023 decemberében az EB előterjesztett elő egy jogalkotási kezdeményezést, amely minden tagállamot kötelezővé tesz átláthatósági nyilvántartások bevezetésére, amelyekben a lobbistáknak tájékoztatást kell adniuk az Európai Unión kívüli kormányok nevében végzett tevékenységükről.

Az EUSZ 11. cikk (1) és (2) bekezdésének végrehajtása e szerint a horizontális és vertikális civil párbeszéd folyatását biztosítja az EU-ban:

  • Az EUSZ 11. cikk (1) bekezdése szerint, az intézmények a megfelelő eszközökkel biztosítják, hogy a polgárok és az érdekképviseleti szervezetek az Unió bármely tevékenységéről véleményt nyilváníthassanak, és azokat nyilvánosan megvitathassák.
  • Az EUSZ 11.cikk (2) bekezdése kimondja, hogy az intézmények az érdekképviseleti szervezetekkel és a civil társadalommal nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet tartanak fenn. Fontos, azonban, hogy ezt a párbeszédet kellő szabályozottság és transzparencia övezze.

Az EB-ben a döntéshozatal az úgynevezett tanácsadó bizottságban folyó vitával kezdődik, és már ebben a szakaszban külső szakértőket vonnak be; ezenkívül az EB egyes bizottságaiban zajló munkában lobbisták is részt vesznek. Az EP-ben a lobbitevékenység némileg eltérően zajlik, itt a lobbisták, tudván, hogy egy-egy kérdésben melyik EP-képviselő fog felszólalni, tájékoztatják a képviselőt, és igyekeznek az adott álláspont mellé vonni a témával foglalkozó EP-bizottság minél több tagját.

Az igazi probléma az egész folyamat nehéz átláthatósága, illetve az, hogy a „meggyőzésben” az értékeszközök kiemelt szerepet játszhatnak. Azt, hogy a képviselők maguk milyen jelentős mértékben összefonódnak lobbistákkal, jól mutatja, hogy pl. 2006-ban 4435 db éves bérletet kértek az akkreditált lobbisták számára az EP-képviselői (és ez csak az akkreditált lobbisták száma volt). Ami a Tanács üléseit illeti, ezeket zárt ajtók mögött szokták tartani, az előrehaladásról szóló dokumentumok közzététele nélkül, ami igencsak megnehezíti a lobbistákkal való kapcsolatuk transzparenciájának kérdését.

Az uniós intézményekben a lobbisták tevékenységét szabályozó speciális jogszabályok ma gyerekcipőben járnak, és a lobbizás szabályozása az Európai Unióban gyakorlatilag a soft law körébe tartozik.

Forrás: Alaptörvényblog

Fotó: Pixabay