Pedig a 2004-es uniós csatlakozás előtt (a 2003-as népszavazáson) még a résztvevők nagy többsége – 92,46 százaléka – Szlovákia uniós csatlakozása mellett szavazott.
A szkeptikusabbak most azt mondhatnák: jó, jó, de a léc igencsak remegett, 52,15%-kal éppen csak hogy átléptük az érvényesség határát. Persze, nekik is igazuk van, de mégiscsak tény, hogy Szlovákia történetében ez volt az egyedüli sikeres népszavazás, azóta egyetlen népszavazásnak sem sikerült átlépnie az érvényességet jelentő bűvös határt. Akkor még lényegesen eurooptimistább volt az ország, mint most. Az Európai Unió Szlovákia csatlakozása idején nagy népszerűségnek örvendett Szlovákia polgárai körében, és az európai intézmények jó ideig meg is őrizték a hitelességüket. Az ország színe-java, de a hétköznapi emberek is nagyra értékelték az unió segítségét a mečiarizmus bukása és az ország demokratizálódásának megindulása után. A Comenius Egyetem politológusa, Anita Világi egyik interjújában úgy nyilatkozott ennek kapcsán,
Szlovákia a demokratikus értékek és a jogállamiság őrzőjének pozíciójába került, amit pozitívan értékeltek”.
Honnan hová jutottunk
Az uniós tagság reményt is jelentett a jobb életre és a gazdasági fejlődésre. Azok a vélemények, miszerint Szlovákiának nem kellett volna belépnie az Európai Unióba, abban az időben még teljesen mellékesek voltak. Akkor még Szlováki jelentős mértékben eurooptimista országnak számított.
De lássuk, hová is jutottunk 20 év alatt és miért! Az Eurobarométer felméréseinek összehasonlításai szerint
az eurooptimizmusunk csúcsa a 2009-2010-es években volt az euró bevezetése után.
Akkor még a felmérésben résztvevők 71 százaléka hitt az unióban, ez volt egyébként akkor a legmagasabb pozitív arány a tagországok közül. Aztán jött a görög kölcsön, a mentőcsomag, amibe végül Iveta Radičová jobboldali kormánya is belebukott, és az unióba vetett bizalom drasztikusan lecsökkent – 48 százalékra zuhant, de még mindig magasabb volt, mint az uniós tagországok többségében.
Az eredeti, kicsit talán euforikus optimizmus – amikor még azt hittük, hogy a Nyugaton kolbászból van a kerítés is – gyorsan elpárolgott. A kolbászelmélet elillant, az emberek unióról alkotott túlzott elképzelései pedig jóval reálisabb formát öltöttek.
Az unió előnyeit ugyan még mindig értékelték, de a 2010-es években a közbeszédben már megjelentek a Brüsszelt bíráló hangok is.
Sőt, egyes politikai pártok egyenesen ehhez alakították politikai profiljukat és egyre euroszkeptikusabbakká váltak (például az SaS), a szélsőséges pártok meg egyenesen az unióból való kilépésről beszéltek (ĽSNS).
És az unióba vetett bizalmunk egyre inkább megközelítette a tagállami átlagot, történelmi mélypontját pedig 2022-ben érte el, amikor csak 37 százalék volt. Persze, akkoriban a bizalomvesztéshez a belpolitikai történések is hozzájárultak, elsősorban a Heger-kormány alacsony népszerűsége, de a Covid-járvány és az orosz-ukrán háború kitörése is.
Meg kell azonban azt is említeni, hogy tavaly az unióval szembeni bizalom újra feljebb kúszott, és elérte a 48 százalékos uniós átlagot.
Szeretjük is meg nem is
A felmérések azt is mutatják, hogy az emberek sokkal kevésbé bíznak a hazai politikai intézményekben, mint az európaiakban. A legnagyobb (48%) a bizalom Robert Fico első kormányával szemben volt, a legalacsonyabb (14%) pedig Eduard Heger kormányával szemben. Mindemellett alig van Szlovákiában valaki, aki kapásból meg tudja mondani az Európai Bizottság vagy az Európai Parlament elnökének a nevét.
10 ember közül pedig heten azt mondják, Szlovákia rosszabbul állna, ha az Európai Unión kívül lenne.
„Ez lehet hatással az európai intézményekkel szembeni nagyobb bizalomra is” – véli Világi.
Tény viszont az is, hogy 20 év alatt megváltoztak az okok is, amiért az emberek tiszteletben tartják az uniós tagságunkat. A legfőbb okok ma már nem a demokratikus értékek meg a jobb életszínvonal, mint a belépésünkkor volt, az emberek ma már sokkal nagyobbra értékelik a például a szabad utazás vagy a külföldön való tanulás és munkavállalás lehetőségét. Az emberek több mint kétharmada ezeket az Európai Unió pozitív hatásának tartja.
Egy felmérés szerint azonban az emberek 40%-a véli úgy, hogy az itteni életszínvonal az Európai Unió rossz hatásával magyarázható, 41%-uk pedig azt gondolja, hogy a lakosok szociális helyzetére sincs jó hatással.
Grigorij Mesežnikov politológus szerint ez abból adódik, hogy a szlovákok a fejlettebb országokhoz hasonlítják az országukat. „De közrejátszik annak a hiányos ismerete is, hogy mit ért el ez idő alatt Szlovákia gazdasági téren” – véli a politológus, aki szerint, ha Szlovákia nem lett volna az unió tagja, most sokkal rosszabbul állna. Azt, hogy az utóbbi években Szlovákia jobban lemaradt a Nyugat mögött, szerinte az egyes szlovák kormányok rossz gazdaságpolitikája okozta.
Aneta Világit például az is meglepte, hogy
az európai forrásokat gyakran az uniós tagság negatív tényezőjeként érzékelik az emberek.
„Mert a politikai elit az európai forrásokat gyakran a korrupcióval, a túlzott bürokráciával és a merítési képtelenséggel társítja” – mondja a politológus. Még a fogyasztóvédelmet is ritkán veszik a politikusok az európai szabályozás pozitív példájaként. Inkább ellentétes nézeteket terjesztenek. Bírálják például az uniót az élelmiszerek és termékek minőségének kettős mércéje miatt.
Mesežnikov is felhívja a figyelmet arra az unióval kapcsolatos sztereotípiákra és mítoszokra, amelyek szerinte nem az igazságon alapulnak, különösen az utóbbi időben egyre gyakrabban jelennek meg a közbeszédben.
Példa erre az az állítás, hogy az Unió nem számol a kis államokkal, és hogy a nagyobb államok ránk erőltetik az akaratukat. Mesežnikov szerint ennek inkább az ellenkezője igaz.
„Nagyságuk miatt a kisebb államokat részesítik előnyben” – mondja.
És ez az érzés akár döntő is lehet, mert előfordulhat, hogy ennek köszönhetően megint figyelmen kívül hagyjuk az európai választásokat. Erre rásegíthet az is, hogy az euroszkepticizmus az utóbbi időben a populisták stabil retorikai eszközévé vált. Miközben tényszerű kritikát nem fogalmaznak meg az Európai Unióval szemben, sőt még csak országuk kilépését sem követelik az unióból, és nem is akarják alapvetően megváltoztatni az európai politikákat vagy folyamatokat. Csak választás akarnak nyerni, amire Brüsszel aláaknázása megfelelő eszköznek látszik…
Kiemelt kép: Pixabay
