Mentőakciót indít a bezárás előtt álló patinás Püski-féle budapesti könyvesbolt megmentésére a Pesthidegkúti Polgári Körök Szövetsége. Ugyanis a boltot a forgalom csökkenése és a rezsiköltségek emelkedése miatt az a veszély fenyegeti, hogy június végén végleg le kell húzni a redőnyt. 

A hír hallatán a civil szervezet elnöke, Bozzay Kató és vezetőségi társai megfújták a kürtöt: az üzlet becsődölését megakadályozandó, körlevélben biztatják tagságukat, hogy vegyenek könyvet a Püski-féle könyvesboltból. A választék gazdag, a szellemi pezsgés fenntartására évi 30-40 új, nívós kiadvány kínálja magát.

A magyarságtudat ápolására Püski Sándor és felesége 1939-ben alapította meg a kiadóját, és elsősorban népi írók műveinek kiadásával szerzett elismerést. A Rákosi-korszakban bőrkabátos titkos rendőrök fotózták le a boltjukba betérő „magyarkodókat”, és rövid időn belül be is tiltották a kiadó működését. A Püski-házaspár 1970-ig bírta a vegzálást, Amerikába emigráltak, és New Yorkban az emigrációs magyarság irodalmi kiadójaként jelentették meg többek között Faludy György verses kötetét is. A rendszerváltás után tértek haza és nyitották meg a most végveszélybe került könyvüzletet.

A családi vállalkozást a házaspár halála után, szellemi nyomdokaikon járva, fiai és unokái működtetik. A bolt és a kiadó fenntartása eddig is veszteséges volt, de egy irodalomkedvelő titokzatos jótevő, egy tehetős gödöllői özvegyasszony évekkel ezelőtt 50 millió forint támogatásának köszönhetően – ahogy Püski István kiadóvezető elmondta – máig sikerült talpon maradni. Az adományból eddig futotta. (Egyébként a Püskihez hasonló kisebb könyvkiadók többsége hasonlóan a túlélésért küzd.)

A Püski-bolt havi egymillió forintos forgalom elérése esetén már fennmaradhatna, jelenleg azonban ennek az összegnek a fele sem folyik be. A digitális technika megtöri a nyomtatott könyv varázsát. Holott jelenleg is olyan remekművek szerepelnek a bolt kínálatában, mint például a világhírű sivatagkutató (az angol beteg) Almásy László Szaharáról szóló lebilincselő útikönyve, vagy Györfy Károly: Európa értékrendi válsága, útban a vég felé – című kötete. A szülők pedig kezdik felfedezni a szókincs bővítésére gyerekeknek kitalált Hunivity nevű társasjátékot.

Bozzay Kató és a pesthidegkúti lokálpatrióta társai nem akarják ölbe tett kézzel nézni a könyvesbolt elvérzését. Ezért hirdetik meg a hazafias könyvvásárlási mozgalmat. Ez a kezdeményezés azért is sikeres lehet, mert a civil szerveződés elnökségi aktivistája a villamosmérnök Szilágyi Zsolt nagy szervező hírében áll. Ő indította be például 2007-ben az első helyi gazdapiacot, amely szombatonként Máriaremetén máig is a környékbeliek kedvelt közösségformáló találkozóhelye. Szilágyi és barátai régóta törzsvásárlók Püskiéknél.

A nehézségekkel bajlódó hazai könyvkiadás körül folyó viták főként az olvasási kedv csökkenése körül zajlanak. Csakhogy különféle felmérések szerint az olvasás a tévé után még mindig a legkedveltebb szabadidős elfoglaltság, rossz passzba kerülve pedig minden harmadik ember ma is a könyvekhez menekül. A népesség negyede azonban egyáltalán nem olvas, 73 százaléka alkalomszerűen, 15 százaléka pedig napi rendszerességgel forgat könyvet a kezében, amivel a nemzetközi középmezőnybe vagyunk sorolhatók.

Szerencsére nem igazolódott be Kosztolányi Dezső 1925-ban kelt írásának állítása, amelyben arról panaszkodik, hogy a „könyvkiadásunk válságba került, közönségünk fogy, a magyar könyv meghalt”. A Püski könyvesbolt polcain is ma ott várnak felfedezésre sok egyéb között Csurka István, Bereményi Géza vagy éppen Kukorelly Endre könyvei. A funkcionális analfabéták növekvő számának visszaszorítására pedig a Püski könyvesbolt kirakatába érdemes lenne kitenni a figyelmeztető táblát a felirattal: Az olvasás gyógyítja a tudatlanságot!

Szerző: Kruppa Géza / Magyar Hírlap

Fotó: Pestisrácok