A szentháromságtan a keresztény teológia sarkalatos dogmája.
Radikálisan eltér a Szentföldhöz kötődő másik két egyistenhívő vallástól, vagyis a zsidóság és az iszlám hitvilágától, lévén, hogy azt tanítja:
az egy Istenben három személy van a teljes isteni természet birtokában, az Atya, Fiú és Szentlélek.
A szentháromságtan szerint Jézus valóságos Isten és valóságos ember. János evangélista írásában amúgy ezt maga Jézus is kifejti. A Megváltó egy ízben ugyanis ezt mondta:
„annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát? Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya pedig bennem lakozva viszi végbe az ő cselekedeteit. Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van” (János 14,9-11).
Egy másik alkalommal pedig Jézus ezt mondta: „az Atya és én egyek vagyunk” (János 30,10).
Az őskeresztények idejében mégis hatalmas vitát generált az a kérdés, hogy ki is Jézus? Addigra már életben volt az utókor által a „Nagy” jelzővel felruházott Konstantin nyugati, és uralkodótársa, Liciniusz keleti császár által közösen 313-ban kibocsájtott milánói ediktum. Eszerint „megadjuk a keresztényeknek és mindenkinek azt a szabad választást, hogy azt a vallást kövesse, amelyiket akar, úgyhogy bármelyik istenség vagy mennyei hatalom jóakarattal lehessen irántunk és mindenki iránt, aki hatalmunk alatt él”.
Kiemelt kép: Pixabay
