Már a gyerek is a hagyományok jegyében, kapunak kinevezett iskolatáskák között tanulja a futball-leckét, nem is sejti, hogy az igazi nagy meccseken miért is rajzol krikszkrakszokat, álom japán karaktereket a levegőbe a bíró. Kiss László írása.
Nem tudom, mi legyen a csodamasinákkal és az új szabályokkal, de látva a felgyorsult élet mindennapos, újabbnál újabb marhaságait, egyszer és mindenkorra mondjuk ki:
emberiségellenes bűntettet követ el, aki a futball szabályaihoz hozzányúl.
Valami olyasmi ez, mint a GMO. Vagyis a genetikailag módosított organizmus, olyan mikrobiális szervezet, amelynek genetikai állományát laboratóriumi technikák segítségével módosították. Ez lehetővé teszi, hogy specifikus tulajdonságokat, például ellenálló képességet vagy jobb tápanyagfelvevő képességet adjanak a növényeknek. Az ilyen technikák célja általában a terméshozam növelése, a növények betegségekkel szembeni rezisztenciájának javítása vagy akár a tápérték növelése.
Nos, a futballban valami hasonlónak lehetünk tanúi, s mindez az Eb-n, a VAR segítségével halmozottan, több játékvezető előadásában jelentkezik. Hol megadnak egy tizenegyest, hol kezezés miatt szabadrúgást ítélnek, de az is megesik, hogy éppen a vétlen csapat kárára tévednek.
Ez eddig is így volt, de a futball belső köreiben a legutóbbi időkig az járta, hogy a bíró és a tévedése a játék része, és ezek a botlások hosszú távon kiegyenlítik egymást.
Még akkor is, ha a legtöbb csapat úgy érzi, hogy csak ellene csalnak. Rendszeresen, módszeresen.
Ugyanígy vagyunk a génmódosított élelmiszerek egészségünkre gyakorolt, hosszú távú hatásaival. Amíg valakinek bizonyítottan nem valamilyen GMO-szörnyszülött miatt lesz három füle vagy éppen egy sem, addig toldozgatjuk, tologatjuk magunk előtt a GMO-forradalom megítélését, és évek óta csupán sejtéseink vannak arról, hogy esetleg valójában éppen ellenforradalomról van szó.
Mint a futballban is. A les- és a gólvonal-technológia – bár ott is esnek tévedések – még úgy-ahogy rendben lenne, ám a kezezés megítélése egyenesen botrányos. De gondoljunk bele, nálunk ennek is hetente tizenkét csapat élvezheti vagy éppen átkozhatja a fontoskodását, hat pályán, az összes többin egyszerűen más szabályok szerint játszanak.
Már a gyerek is a hagyományok jegyében, kapunak kinevezett iskolatáskák között tanulja a futball-leckét, nem is sejti, hogy az igazi nagy meccseken miért is rajzol krikszkrakszokat, álom japán karaktereket a levegőbe a bíró.
A génmódosításnál viszont tudós emberek világosan megfogalmazzák kételyeiket.
Így például azt, hogy hosszú távon esetleg tartanunk kell allergiás reakcióktól, antibiotikumnál rezisztens baktériumtörzsek kialakulásától. Ez komoly egészségügyi gondot jelenthet, mivel az antibiotikum-rezisztencia növekedése megnehezítheti a fertőzések kezelését. Szupergyomok jelenhetnek meg, basáskodva elnyomva a haszonnövényeket, veszélyeztethetik a természetes élővilág sokféleségét.
A GMO-s élelmiszerek egészségügyi hatásai körüli viták továbbra is fennállnak.
Bár sok tanulmány nem talál közvetlen kapcsolatot a GMO és a súlyos egészségügyi gondok között, a hosszú távú hatások még mindig nem teljesen ismertek. Az óvatosság tehát indokolt lehet. Viszont a génszabászok meg vannak róla győződve, hogy őket bizony az emberiség butább felének boldogítására találták ki, ezért dolgoznak.
Hát, dolgoznak. Mint a pesti városházán a közlekedési és méhszakemberek.
Jaj, nekünk, ha felébrednek, s rádöbbennek, miért fizetik őket. Tényleg, miért? Ha azért, hogy dolgozzanak, de akkor baj van, rögtön beáll a város.
És a futball is ilyen. Egykoron lelkes, elsősorban angol fiatalok feltalálták, finomították, és Pékerdőbe hozzánk is elhozták a labdával együtt a szabályokat. Most pedig néhány nagyokos az International Boardban ebből él.
Nekik nem parancsol senki, sem a FIFA, sem az UEFA, de még a játékvezetők sem.
És ha valamelyikőjük álmodik valamit, akkor azt igyekeznek ránk erőltetni. Kérem, mondja meg valaki, érdekesebb lett a játék attól, hogy a kapukirúgásnál a labdának nem kell elhagynia a játékteret, és izgalmasabb a foci, amióta hátrafelé is lehet kezdeni?
Sajnos, ezek az emberek vannak, léteznek, sajnos, dolgozni akarnak, és az is megeshet, hogy akad köztük olyan futballtudor is, aki még életében nem látott meccset. Vagy éppen látott. Pedig sokkal jobb lenne, ha csak meccsre járnának, és nem tennének semmit.
Mondjuk, Szlovákiában egy Csakanovce–Radzovce-, azaz Csákányháza–Ragyolc-rangadó után egy időben rendszeresen megkergették a bírót. Igaz, akkor még nem uralkodott a videóasszisztens, vagyis a VAR. Úgyhogy azt nem tudták a kukoricásban üldözni.
Most arra tendál a futball-génmódosítás, hogy már nem is kell játszani. Bíró ugyan még kell, meg csapatok és némi közönség is. A játékosok kijönnek, aztán nekikezdenek egymással és a bíróval vitatkozni, s még néhány pofon is elcsattanhat a nézőtéren.
Ugyanakkor előírják a sérültet szállító mentőknek, hogy melyik lábbal kell kilépniük. Igen, igen.
Ezektől a túldolgozott rendeletszülőktől sok minden marhaság kitelik, még talán az is, hogy már labda sem kell a játékhoz.
Egyszer csak összeölelkeznek a játékosok, mármint az egycsapatbeliek, a bíró elszalad tévézni, majd visszajön, és levegőrajz után kihirdeti: nem jár a csók! Tessék visszaadni! Persze, előtte még lehet fogadásokat kötni – erre mindkét kapunál ül majd egy alkalmas ember a levegőben –, és mindjárt izgalmasabb lesz minden.
Mint ahogyan az életünk is ezentúl, hiszen éppen a napokban engedélyezte az EU a GMO-kukorica élelmiszerként és takarmányként való felhasználást. Jó tudni, hogy az engedély tíz évre szól.
Mit gondolnak, megéljük?
Borítókép: Kasper Schmeichel dán kapus nem tudja védeni a német Kai Havertz büntetõjét a németországi labdarúgó Európa-bajnokság nyolcaddöntõjében játszott Németország-Dánia mérkõzésen a dortmundi Westfalen Stadionban 2024. június 29-én.
Forrás: MTI/EPA/Christopher Neundorf
