Napjainkban a beszélők egyre több töltelékszóval, jelentés nélküli, elkoptatott, tartalmatlan kifejezéssel, fölösleges nyelvi elemmel terhelik szövegüket.
Az őszintén megmondom, őszintén szólva, őszintén meg kell vallanom stb. szófordulatok akkor stílusosak, ha utánuk olyan közlés következik, amelynek kimondása leplezetlen nyíltságot követel. Ha tehát például rosszallás, önbírálat, a megszólított (illetve a beszélő) számára kellemetlen közlés, nyers vélemény előtt állnak. S e szókimondó meglátásnak – mint Tótfalusi István nyelvész írja – „kíméletből már előre igyekszünk kissé élét venni az őszinteség kényszerére való hivatkozással”. Példák a szépirodalomból: „őszintén meg kell vallanom, hogy a kivitelben mindig hátramaradok saját eszményemtől” (Jókai Mór: Kárpáthy Zoltán); „Őszintén szólva nem szerette az öreget (Kosztolányi Dezső: Aranysárkány). Pontos szóhasználatú citátumok a médiából: „őszintén szólva már unom a faggatózást”; „Megmondom őszintén, nem teljesen értem a kérdést”.
Ám nyelvhasználati divat lett akkor is erőltetni az efféle szókapcsolatokat, ha utánuk tetszésnyilvánítás, kedvező vélemény, elismerés, méltányolás következik: „Megmondom őszintén, szeretem a verseket”; „Bevallom őszintén, tetszik ez a vezérszerep”; „Meg kell mondanom őszintén, hogy ez valami igazán finom fasírt lett”; „Őszintén szólva, nagyon jól érzem magam feleségként is”; „Őszintén meg kell vallanom, nagyon tetszik a téli táj, és imádom a havat!”; „Bevallom őszintén, régóta szeretem Radnóti életművét”; „Őszintén szólva imádom a színeit”. Őszintén szólva nehezen érthető, miféle bátorságra volt szükség az utóbb idézett közlések kimondásához…
Ilyen esetekben tehát tartalmatlan beszédtöltelékek a szóban forgó kifejezések, ezért fölöslegesek, egyszersmind elhagyandók. A bőbeszédűséget mellőzve: szeretem a verseket; tetszik ez a vezérszerep; ez valami igazán finom fasírt lett; nagyon jól érzem magam feleségként is; nagyon tetszik a téli táj, és imádom a havat!; régóta szeretem Radnóti életművét; imádom a színeit.
A gyakorlatilag határozószó használata csak az elméletileg ellentéteként pontos. Ezt jelenti ugyanis: ’a gyakorlatban’. Például: a mai beszédből gyakorlatilag kikopott az „ajánlom magamat!” köszönés. Azaz elméletileg még jelen van, gyakorlatilag már nincs. Más példák: „Elméletben egyszerű, a gyakorlatban (gyakorlatilag) mégsem sikerül olyan könnyen.” A jogging szó ’kocogásra alkalmas kényelmes, sportos öltözet’ jelentését „gyakorlatilag kiszorította a szabadidőruha”.
Ám ez a kifejezés jelentését vesztett, puszta töltelékszóként, a hivatalos ízű fontoskodás elemeként árasztja el a mindennapi beszédet és a médianyelvet: „az utat gyakorlatilag takarítjuk”; „gyakorlatilag imádom ezt a szappant”; „a hagymát, paprikát a kókuszolajon puhára pároljuk, gyakorlatilag készítünk egy pörköltalapot”; „gyakorlatilag csiszoljuk az üveget négy fázisban, négy különböző szemcseméretű gyémántkoronggal”; „gyakorlatilag készítünk a páchoz egy fűszerteát”; „gyakorlatilag bárki könnyedén megtanulhat teniszezni”; „gyakorlatilag nem tudok e-mailt küldeni”; „Gyakorlatilag úgy áll a helyzet, hogy…”; „délután gyakorlatilag edzést tartunk”; „gyakorlatilag készítünk egy dunsztkötést”; „gyakorlatilag új”; „a készülék gyakorlatilag bárhová könnyen felszerelhető”; „gyakorlatilag nem sikerült megegyezniük”; „gyakorlatilag nem tud főzni”. Ilyenkor a szóban forgó kifejezés elhagyandó.
Néhány esetben szinonimával helyettesíthető és helyettesítendő. „Fél tíztől fél négyig gyakorlatilag unatkoztak”; „József Attila gyakorlatilag Budapest minden részén megfordult”; „Ez a folyamat gyakorlatilag oda vezet, hogy a felhasználók agya ellustul”. Szabatosan: többnyire (jobbára vagy voltaképpen) unatkoztak; lényegében Budapest minden részén megfordult; végeredményben oda vezet.
Talán nemcsak hangzatos törekvés marad a jelentés nélküli, tartalmatlan szavak kiszorítása, hanem mielőbb gyakorlatilag is igaz lesz ez, s a nyelvhasználó egyre kevesebb töltelékszóval, fölösleges nyelvi elemmel terheli beszédét.
Arany Lajos
