Van, ami nem kérdés egy „liberális demokráciában” sem.
Az Államokban törvény rögzíti az USA Titkosszolgálatának védelmi küldetését, amely az amerikai elnökökre, illetve az elnökjelöltekre is kiterjed. A folyamat 1901-ben kezdődött, amikor az ügynökség joghatósága jelentősen bővült annak érdekében, hogy megfeleljen a politikai közéletet övező új biztonsági környezetnek.
Az elnök életének védelme a fentiek szerint William McKinley elnök 1901-es meggyilkolása óta foglalkoztatta különösen az amerikai törvényhozást. A titkosszolgálatot, amelyet 1865-ben eredetileg a pénzhamisítás elleni harc céljából hozták létre, ekkor bízták meg az elnök védelmével. E védelmet aztán 1913-ban kiterjesztették a választási győzelmet arató, de még fel nem esketett elnökökre is, jóval később, 1951-ben az alelnökre, majd 1965-ben a korábbi elnökre és feleségére is. 1968-tól a halott elnökök újra nem házasodott özvegyei, a korábbi elnökök 16 év alatti gyermekei, valamint a neves elnök- és alelnökjelöltek, 1971-től a neves külföldi látogatók (állam- és kormányfők), 1974-től az alelnök családja, sőt 1976 óta az ismertebb elnök- és alelnökjelöltek házastársai is ilyen védelmet élveznek. Az őrzés kiterjed a nap 24 órájára.
A konkrét előzmény tehát William McKinley meggyilkolása volt, amely után a Kongresszus (törvényhozás) kérte a Titkosszolgálatot, hogy állandó jelleggel elnöki védelmet biztosítson.
Egy évvel később, 1902-ben a Titkosszolgálat teljes körű felelősséget vállalt az elnöki védelemért. Az elnöki védelem mai szintjét ugyanakkor 1963-ban érte el, John Kennedy elnök Dallasban történt novemberi meggyilkolását követően. Ez technikai jellegű változás volt, ami a biztonsági módszerek jelentős felülvizsgálatát foglalta magában.
A következő lépés a védelmi küldetés kiterjesztése volt az elnökjelöltek védelmére, amit 1968-ban Robert Kennedy meggyilkolása után engedélyeztek. Az elnöki védelem vonatkozásában, ma már az elnök és az alelnök közvetlen családja, sőt a korábbi elnökök, azok házastársai és 16 év alatti kiskorú gyermekei is a titkosszolgálatilag védett személyek közé tartoznak.
Különösen azok az elnökjelöltek jogosultak a Titkosszolgálat védelmére, akik (a Congressional Research Service szerint):
• nyilvánosan bejelentett jelöltek;
• aktívan kampányolnak országos szinten, és legalább 10 előválasztásonmérettetik meg magukat;
• olyan pártnál történik a nominálás, amely párt elnökjelöltje legalább 10%-os eredményt ért el az előző választáson;
• legalább 100 ezer dolláros támogatásra jogosultságot szereztek közfinanszírozott támogatási alapon keresztül, és legalább 10 millió dollárt összegyűjtöttek további hozzájárulásokból;
• a választási év április 1-jéig az ABC, a CBS, az NBC és a CNN (!) legfrissebb országos közvélemény-kutatásaiban átlagosan 5 százalékot mérnek nekik a jelöltpreferenciáknál, vagy az összes jelöltre leadott szavazatok minimum 10 százalékát szerezték meg, ugyanazon a napon két (vagy egymást követően két) előválasztáson (primary), esetleg jelölőgyűlésen (caucus – egyes államokban ilyet tartanak)
John Fitzgerald Kennedy amerikai elnök 1963-as meggyilkolása után más jogi folyamatok is megindultak, jelsül az utódlás kérdése vonatkozásában.
Jelentős módosítással egészült ki az amerikai alkotmány (az eredetileg hét cikkelyből álló dokumentum 1791–1992 között összesen huszonhét módosítással). A korrekciók többek között lehetővé teszik az elnöknek, hogy alelnököt nevezzen ki, bár csak a Kongresszus mindkét házának többségi szavazatával. (Ezt a szabályt először 1973-ban alkalmazták, amikor Richard Nixon elnök Gerald Fordot jelölte azért, hogy alelnökként Spiro T. Agnew-t, akit lemondásra kényszerítettek egy megvesztegetési botrány miatt.) Amikor pedig Bush elnökön 2007-ben kolonoszkópiás beavatkozást hajtottak végre (polipokat távolítottak el a vastagbeléből, és nem találtak rákos elváltozást), Bush a beavatkozás rövid idejére Dick Cheney alelnökre ruházta át elnöki hatalmát.
Később Barack Obama elnök 2015. június 2-án kézjegyével látta el az amerikai nemzetbiztonsági ügynökség tevékenységét is korlátozó új törvényt, az USA Freedom Act-et. Az új szabályozás a hírszerzőknek és a nemzetbiztonságiaknak különösen széles jogköröket biztosító, George Bush által 2001-ben aláírt USA Patriot Act törvény 2015. június elejével hatályát vesztő, hírhedt 215-ös cikkelyét váltja fel. Az új törvény az USA Freedom Act nevet kapta, és szintén Patriot-hoz hasonlóan betűszó: „Uniting and Strengthening America by Fulfilling Rights and Ending Eavesdropping, Dragnet-collection and Online Monitoring Act”, hogy
„Amerika egyesítése és megerősítése a jogok valóra váltása, valamint a lehallgatás a tömeges adatgyűjtés és az online megfigyelés leállítása révén”. Maga a freedom szó annyit tesz: szabadság.
A törvénymódosítás – a biztonság és a jogszerűség közötti kényes egyensúlyt keresve – ugyan lehetővé teszi az amerikai kormány számára, hogy továbbra is megfigyelje polgárai elektronikus kommunikációját, de az adatokat már nem őrizhetik meg, és nem hozhatnak létre hatalmas adatbázisokat. A tárolást a jövőben a szolgáltatók feladatává teszi a törvény, akik a bevett módon és céges gyakorlatuknak, valamint a törvényeknek megfelelően jellemzően másfél évig tartják meg őket. Emellett csak indokolt esetben, célzottan, a külföldi hírszerzést felügyelő titkos szövetségi bíróság (Foreign Intelligence Surveillance Court, FISC) felhatalmazásával lehet folytatni megfigyelést.
A végrehajtó hatalom fejének védelme pedig továbbra is prioritás maradt – a rendelkezésre álló információk szerint az elnök védelmében az amerikai titkosszolgálatok széles körben figyelik az emberek mobiltelefon-hívásait és internetes tevékenységét az Egyesült Államokban és világszerte. Ennek kapcsán egyértelműen kijelenthető, hogy a biztonsági szempontok úgy írnak felül bizonyos információs alapjogokat, hogy közben nem sérül a „liberális demokrácia” modellje. Azért sem, mivel a fenti szabályozást egy progresszív, liberális elnök szentesítette kézjegyével…
Kiemelt kép: Civilek.info
