A magyar onkológusok olyan képzésekben vehetnek részt, amelyek teljesen egyenértékűek a nyugatiakkal – mondta Kásler Miklós annak kapcsán, hogy nemrég hazánkban tartották a Közép- és Kelet-európai Onkológiai Akadémia konferenciáját. Interjú.
A professzor arról is beszélt, hogy az onkológia kiemelkedő szakemberei vettek részt a konferencián. Mint jelezte, 2025 májusában nemzetközi tudományos konferenciát és közgyűlést fognak tartani.
Miért jött létre a Közép- és Kelet-európai Onkológiai Akadémia?
A rendszerváltozást megelőző években sok más területhez hasonlóan az onkológia hazai fejlődése elvált a nyugat-európaitól. Ez vonatkozik a struktúrára, a tevékenységek körére, a szűrésekre és a prevencióra is. 1990 után a Nyugat és a Kelet között kialakult nagy különbségek kiegyenlítése döcögött. Magyarország abban a helyzetben volt, hogy tudott a Nyugattal lépést tartani, de ambíció volt arra, hogy a körülöttünk lévő országok kezdjék meg a felzárkózást a Nyugathoz. Ez volt az alapgondolat az akadémia létrejötte mögött. A 2019-es megalakulása óta 21 közép- és kelet-európai egészségügyi miniszter vagy államtitkár írta alá azt a megállapodást, ami az akadémiát tető alá hozta. Az, hogy huszonegy ország minisztere vagy államtitkára aláírta a csatlakozást, annak volt köszönhető, hogy 2018-ra az Országos Onkológiai Intézet akkreditáltan Európa egyik legjobb rákintézete lett, ami mögött sikerült a magyar onkológiai hálózatot kialakítani – valószínűleg legelsőként Európában.
Az akadémia első két éve óriási siker volt, Nyugat-Európából is rendkívül pozitívan álltak hozzá.
Milyen apropóból tartotta nemrég Budapesten a konferenciáját az onkológiai akadémia?
Az akadémia létrejötte utáni első két évben számos konferenciát tartottunk, több ezer fő részvételével. Azonban kitört a koronavírus-járvány, ami rendkívüli módon megnehezítette a kommunikációt, de lehetőséget is jelentett az online konferenciák szervezésére. Miután megszűntek a nehézségek, Pintér Sándor belügyminiszterrel való konzultáció után ismét elindítottuk az akadémiát, de még előtte, idén áprilisban tartottunk egy online konferenciát. A júniusi konferencián 16 ország vett részt, négy ország – Szlovénia, Montenegró, Horvátország és Lengyelország – részvétele pedig csak azért csúszott el, mivel személyi változások és kormányzati átalakulások történtek. Kazahsztánból egy csaknem százfős onkológuscsoport együtt nézte végig a kongresszust.
A kongresszusok egy megadott logikai rend szerint zajlanak, mégpedig a magyar onkológia utolsó két-három évtizedének a tapasztalatai szerint, ami azt jelenti, hogy mindenképpen ki kell alakítani a nemzeti rákregisztert, ami tartalmazza a megbetegedések gyakorisági és halálozási adatait. Ezekből az adatokból származik minden egyes további teendő: hogy milyen struktúrát kell kialakítani, mennyi ágyra van szükség a kórházakban és milyen felszerelések kellenek. Ez szorosan összefügg azzal, hogy egy ország onkológiai struktúrája miként néz ki. Ebben Magyarország nyugat-európai szinten is élen jár. Kialakult az országos hálózat azzal, hogy minden vármegyei kórházban létrejött egy onkológiai központ.
Az utolsót még miniszterként Salgótarjánban adhattam át. Ezzel komplett a magyar onkológiai ellátórendszer. Ezt kellene kialakítania minden országnak, amely tagja az akadémiának. A másik fontos téma, hogy miként lehet a rákos megbetegedéseket megelőzni. A betegséget befolyásolják az emberi szervezetben végbemenő hatások, mint a hormonhatás, valamint külső tényezők, mint a dohányzás és az alkoholizmus. Ezeket epigenetikus tényezőknek nevezzük. Ugyancsak fontos téma a terápiák és a diagnosztika összetettsége. A diagnosztika három lába a képalkotó diagnosztika, a labordiagnosztika és a szövettan. A terápiának a legfontosabb részei a sebészet, a sugárterápia és a gyógyszeres kezelés. Mivel szövettanilag legalább 250-féle daganat létezik, és mindegyik más diagnosztikát, valamint terápiát igényel, ezért nagyon lényeges, hogy meglegyenek írásban a terápia irányelvei, amit Magyarországon 1994-ben alkottunk meg.
Milyen visszajelzések érkeztek a konferencia résztvevőitől?
Nagyon lényeges volt, hogy az európai onkológia nagy személyisége, Ulrik Ringborg, aki a svéd Karolinska Intézet igazgatója, részt vett a konferencián, és felajánlotta, hogy segít azoknak a kapcsolatoknak a felélesztésében, amik az első két évben kialakultak, de a világjárvány miatt megszakadtak. A professzor gratulált az akadémia újraindításához, továbbá kiemelte, hogy lelkes emberekkel találkozott, és világosan látta a fiatal magyar generáció elhivatottságát. Andrej Kaprin, az Orosz Egészségügyi Minisztérium Országos Orvosi Radiológiai Kutatóközpontjának professzora nagy megtiszteltetésnek vette, hogy a konferencián beszámolhatott az onkológiában elért legújabb eredményeikről. Visszajelzése szerint a kongresszust a legmagasabb szakmai és tudományos szinten szervezték meg, amiről úgy vélekedett, hogy új fejezetet nyitott a kelet-európai országok együttműködésében. Emellett ismertette, hogy készek a saját tapasztalataik megosztására a különböző területeken. A professzor meggyőződése, hogy Oroszország és Magyarország együttműködése előtt nagy jövő áll a rák elleni harc terén. A georgiai Rema Gvamichava, a Tbiliszi Állami Orvosi Egyetem professzora pedig úgy vélekedett, hogy az akadémia egyedi szakmai fejlődési és kapcsolatépítési lehetőségeket nyújtott. Külön kiemelte az esemény kiváló szervezését mind a szakmai, mind a kulturális részt tekintve, továbbá jelezte, hogy szeretné az együttműködést minden lehetséges irányba kiterjeszteni.
Miként lehet tovább erősíteni a közös munkát az akadémia tagjai között?
Az év elején elkészítettük a 2024-es és a 2025-ös év programjait. Idén ősszel két online konferenciát fogunk tartani, amelyeknek a témája a képalkotó diagnosztika, valamint a labordiagnosztika az onkológiában lesz, továbbá elindítjuk az ösztöndíjprogramjainkat is. Jövő év elején több online előadást fogunk tartani, amelyeken szó esik a személyre szabott terápiáról, a sebészi módszerekről, a bőrtumorokról, a neurológiai daganatokról, a gasztrointesztinális tumorokról, illetve a sugárterápiás kezelésekről is.
2025 májusában pedig nemzetközi tudományos konferenciát és közgyűlést fogunk tartani. A magyar onkológusok olyan képzésekben vehetnek részt, amelyek teljesen egyenértékűek a nyugatiakkal.
Hogyan alakult hazánkban az onkológia kutatása?
Az első említésre méltó feljegyzés 1905-ből származik, amikor Dollinger Gyula professzor felmérte, hogy az akkori, Nagy-Magyarország területén ötezren haltak meg rákban egy év alatt – megjegyzendő, hogy ez a szám mostanra elérte a 33 ezret, a növekedés pedig világszerte jellemző. Tragikus helyzet állt elő az első világháború után a magyar onkológiában, mivel hazánk nem tudott rádiumhoz jutni, így nem volt lehetőség a sugárterápiás kezelésekre. Ez változott meg 1934-ben, amikor Belgium kezdett rádiumot szállítani Magyarországra, és létrejött a Bakáts téri onkológiai intézet, amelynek a jogutódja lett az Országos Onkológiai Intézet. A II. világháború után Eckhardt Sándor nevéhez köthető a magyar onkológia nemzetközi megjelenése, majd 1990-től már maga az intézet is megjelenik a nemzetközi színtéren.
A teljes interjú a Magyar Nemzetben olvasható!
Kiemelt kép: Magyarságkutató Intézet
