Ha a párizsi olimpia megnyitójával kapcsolatban Orbán Viktor miniszterelnök – tűpontosan – arra mutatott rá, hogy a franciák megmutatták önmagukat, mit szólhat ahhoz a sudribunkóhoz, aki a Népszava tollnoka?

Nem szól semmit, mert vannak mélységek, ahová nem egy miniszterelnök, de még egy egyszerű állampolgár sem ereszkedhet le. Ha a papíron kolléga jellemét kellene lefestenem, fogalmam sincs, milyen jelzőket találnék. Az ugyanis, hogy tahó, bunkó, prosztó, még közelében sincs az alantas valóságnak.

Ha ez az alak újságíró, akkor én tízszeres Pulitzer-díjas vagyok. Ám mivel nem vagyok az, az említett alak sem újságíró, csak egy írogató tapló. Az pedig, hogy egy elméletileg komoly – persze szélsőbalos – média foglalkoztatja, munkahelyére, a Népszavára nézve állít ki rettenetes bizonyítványt.

Igaz, nevezett alak nem lapjában, hanem Facebook-oldalán tette közzé alantas gondolatait (amelyek a nemi szervek magasságában forgolódnak), ám mert főszerkesztője még csak jelzés értékűen sem határolódott el a minősíthetetlen bejegyzéstől, az orgánumot egy szintre süllyeszti vele.

Mindenkinek joga van a véleményéhez, annak közzé tételéhez, már amennyiben azt emberi léptékkel mérve szalonképes formába önti. Ennek a képződménynek (a meghatározást egy, a balliberális oldalhoz tartozó polgármestertől kölcsönöztem) a megnyilvánulását azonban semmiképpen sem nevezhetjük szalonképesnek.

Gyűlölködő, hergelő soraira nem érdemes szót vesztegetni, mint mondtam, neki is joga van véleményt formálni, hát hadd ágáljon, ahogy neki tetszik. Más kérdés, hogy az iskolai mobiltelefon-használat ügyében nem az értelem szavait, hanem a politikaivá pumpált marhaságokat próbálja tovább fújni. De tegye, ugyanezt műveli az oldalukon hablatyoló pártocskák politikusainak sora is. Persze eszük ágában sincs azzal foglalkozni, miért kellett bevezetni a mobilhasználat korlátozását, észérvek ellen nem tudnak és soha nem is tudtak elfogadható ellenérveket felsorakoztatni. Csak annyira telik tőlük, hogy hőbörögnek és lázítanak. Jó ürügynek látszik ez a mobil-ügy, a billentyűk nyomkodásának függőségében élő fiatalokat ugyanolyan könnyű felhergelni, mint a drogost, ha hirtelen elvonják tőle a szert.

Alantas, undorító akció ez, mert látszólag a függő diákok érdekében ténykednek, valójában azonban egyszerűen politikai eszközként próbálják használni őket. Ártanak vele a fiataloknak? Na és? A lényeg, hogy a kormány ellen hangolják őket.

Alantas, aljas, undorító és visszataszító a módszer? Igen, az. De sajnos még „belefér” a politikai manipuláció megengedett keretei közé.

Az ellenben, amit a már említett véglény (újságíró? Semmiképpen!) idegbeteg tombolása közben megengedett magának, sehová sem fér be. Se a szakmába, se az emberi megnyilvánulások sorába. Mert mit is javasolt a diákoknak?

Már az is megengedhetetlen, hogy arra biztatja őket, szálljanak szembe a hatályos rendelkezéssel és csak azért is vigyenek magukkal mobilt az iskolába. Nagy kérdés, milyen jogi minősítéssel bír az ilyen felhívás, ám mert nem vagyok jogász, ezt nem tudom.

De milyen emberi minősítéssel bír az a felhívása, hogy ha már a gyereknél a „teló”, készítsen fotót (dick pic-et, ami szabadon fordítva „pöcs-fotót” jelent), azt pedig álprofilokról küldjék el a BM portáljára. „Finoman” megtoldja: „Hadd örüljenek a barmok”.

Csipkés lelkű ez a pofa, nemde?

Mármost az undor mellett, amit minden jóérzésű ember érezhet egy ilyen prosztó megnyilvánulást olvasva, valamit emellett sem értek. Rendben, az újságíró – valamennyi, beleértve engem is – narcisztikus, magamutogató hajlamokkal bír. Ki kisebbel, ki nagyobbal, de mindegyikünkben benne van, másként nem akarnánk ezt az egyre visszataszítóbb, becstelenebb foglalkozást űzni. Ám, amit ez a népszavás magamutogatásból kér, az mindent felülmúl.

Miért gondolja, hogy a róla készült fotóknak a BM-ben bárki is örülne?

Címlapkép: MTI/Balogh Zoltán