Nem szeretem Agatha Christie krimijeit. Kétségtelen, hogy nagyon jól, élvezetesen írt, izgalmas fordulatokkal teli könyvei mégsem vonzanak, mert boszantóak. Ifj. Tóth György írása.
Én ugyanis már a gyilkosság megtörténtekor tudom, ki a gyilkos, csak ez a nagyszerű írónő ettől kezdve ködösít, zavarossá teszi a tiszta helyzetet, vagyis minden kötete az átverésre épül, én meg nagyon nem szeretem, ha átvernek.
Ez arról jutott eszembe, hogy Gyurcsány Ferenc megírta élete fő művét, egy krimit, amelynek címe enyhén szólva gyanússá teszi az alkotást. Miért éppen „A kereszt halála” címet adta a könyvnek?
Lehet, hogy tévedek, mert a krimit nem olvastam, de ismerve a DK-s elnök előéletét, attól tartok, megszokott egyházellenessége nem hiányozhat a nagy műből. Mondom, nem olvastam, de nagy valószínűséggel nem is fogom elolvasni, mert már a címe is elrettent ettől.
Még inkább a szerzője.
Gyurcsány a könyvbemutató alkalmával zavaros fejtegetésbe fogott Isten létezéséről, miszerint vagy van, vagy nincs. Vagy Isten teremtette az embert, vagy az ember Istent, amiért is Isten mindkét esetben létezik ugyan, de másként. Majd hozzátette, hogy a hitet önmagában csodálja, az egyházakkal azonban nincs kibékülve.
Lelke rajta, az még nem bűn, ha valakinek nem tetszenek az egyházak, de mi köze ennek egy krimihez? Vagy talán a kereszt halála beszédes cím? Igazából nem érdekel, mert a fenti okfejtés az értelem látszólagos morzsáit rejti, de valójában a zagyvasággal azonosítható.
Egyszerűbben fogalmazva: a szerző úgy mond valamit, hogy annak a világon semmi értelme.
Nem bocsátkoznék hosszabb elemzésbe, hogy miért badarság Gyurcsány agymenése, legyen elég annyi, hogy ha Istent az ember találta volna ki, akkor az – Fletó állításával szember – nem létezik, csupán a fantázia terméke. Attól ugyanis, mert valaki elképzel valamit, az még nem lesz létező dolog.
Mint ahogy egy krimiben sem válik valóságossá a bűntény attól, mert a szerző elképzelte és papírra vetette.
Ami viszont kacagtató eleme volt ennek a könyvbemutatónak, az az, ahogy Ferenc testvér megindokolta, miért merte megírni a krimit. Mert csak magának, játékból írta meg az első fejezetet, aztán elküldte egy írástudónak véleményezésre. Az értékelés így hangzott: „Nem is olyan rossz.” És tanácsokat adott a továbbíráshoz.
Ha az az elvtársnő véleményezte az írást, akire gondolok – és aki a hírek szerint valóban ő -, akkor nem csodálkozom azon, hogy a bölcs vezér nem kapott negatív kritikát. Valahogy emlékeztet a helyzet A tanú című film ikonikus jelenetére, amikor Virág elvtárs tanácsot ad az érzékeny írónak a kreált vádirat elkészítéséhez.
„ –…a békaembereket nem hagyom. Virág elvtárs, mi a véleményed?
– Szerintem jók a békaemberek. A fémdobozokat talán át lehetne írni.
– Átírni? Jó, de akkor mondjátok meg ti, hogy hogyan írjam át.
– Lehet, hogy egy hülyeséget mondok, de mit szólnál például ahhoz, ha maradna a doboz, de ürgebőrbe varrva. Talán még hitelesebb lenne.
– Nem rossz. Egész jó írói vénád van, Virág elvtárs, miért nem írsz?”
Ugye, hogy „nem is olyan rossz”? Úgy tűnik, az érzékeny író Fletót mégis rávette az írásra.
Ad absurdum még az is lehet, hogy Gyurcsány műve nem is olyan rossz. A könyvbemutatón elhangzottak ismeretében viszont azt feltételezem, hogy hallgatott a tanácsokra és beleírta az ürgebőrt, vagyis krimibe varrta egyházellenességét is.
Hogy így van-e, soha nem fogom megtudni. Mint mondtam, A kereszt halála engem elrettent az olvasástól.
Én inkább a kereszt diadalát remélem.
Ifj. Tóth György
Borítókép forrása: konyvesmagazin.hu
