Ha ti vagytok a barátaink, minek nekünk ellenségek?
Deutsche politische Arroganz über alles – a német politikai arrogancia mindenek felett. Tudjuk, ők a felsőbbrendű faj, legalábbis az volt valaha és abból is csak egy mocskos, aljas, gyilkos náci rendszer kerekedett ki. Köszi, többet nem kérünk belőle, egyszer bőven elég volt.
Most mégis úgy érzem, kezd visszatérni az übermens mentalitás.
Olvasom, milyen nagyszerű megemlékezést tartott a német nagykövet, bizonyos Julia Gross a német újraegyesítés évfordulója alkalmából. Már annak is örülnünk kéne, hogy nem feledkezett meg teljesen (csak majdnem) arról az apróságról, hogy mi lenne itt egyesítve, ha nincs Magyarország és nincs a határnyitás kockázatos, éppen ezért bátor lépése. Mert kockázat még bőséggel volt, még ideiglenesen hazánkban állomásozott az erőszaktevésben és órazabrálásban világelső hős szovjet hadsereg és még fennállt a veszélye annak, hogy reakcióként és tudtunkon kívül esetleg „testvéri segítséget” kértünk volna a szocialista országok Varsói Szerződésétől.
Nagykövet asszony ezt, mármint a határnyitást ugyan megemlítette, de azonnal hozzátette azt is, hogy az akkor megszerzett „bizalmi tőkét” „a magyar kormány ezt a tőkét, amely az Önöké is, egy teljesen bizonytalan célú és bizonytalan kimenetelű politikai fogadás tétjeként kockára teszi.”
Értem én, hogy a germán asszonynak és az őt ide küldő szélsőbalos jelzőlámpa-koalíciónak nem tetszik, hogy mi nem akarjuk úgy tönkrevágni országunkat, ahogy ők tették, de úgy tűnik, nem csak egyetlen német hölgy akar nekünk diktálni. Ott van Ursula asszony is, ugyanabból az alomból, ő még ennél is tovább megy. Az Európai Bizottság vezetőjeként fenyegetéssel, zsarolással, a nekünk járó pénzek visszatartásával, horribilis bírságokkal és abszurd kötelezettségszegési eljárásokkal, no meg 7-es cikkely szerinti aljas eljárásokkal próbál minket is az általunk már ismert és egyszer már elhagyott lenini útra terelni.
Gross asszony aroganciája majdnem pressmani magasságokba emelkedik, amikor elárulja, mire gondol a „bizalmi tőke” elvesztését emlegetve: „kellemetlen esetek, elméletek, intézkedések és provokációk egész sorára, amelyeknek, úgy tűnik, nincsen semmi más céljuk, mint hogy kétséget ébresszenek Magyarország megbízhatósága iránt”.
Igen, valóban vannak ilyen kellemetlen esetek, csak éppen német részről. Például a magyar labdarúgó válogatott szivárványos provokálása, na az tényleg kellemetlen. És vannak tarthatatlan elméletek, mint például a „Willkommenskultur”, vagy a „Wir schaffen das”. Vannak ilyen német intézkedések is, mondjuk a belső határok minapi lezárása.
Amit őnagysága provokációnak titulál, az német részről napi gyakorlat. Ami érdekes, hogy saját polgáraikat is provokálják, mondjuk azzal, hogy az eszéről nem túlzottan híres külügyminiszterük, Annalena Baerbock (aki 360 fokos fordulatot vár Putyintól!!!), minden további nélkül kijelenti, hogy őt bizony kicsit sem érdekli választóinak akarata. Na ez a valódi provokáció. Meg az, ha sisakok helyett páncélosokat küldenek az orosz-ukrán háborúba.
Miközben Németország lassan de biztosan hanyatlik, ipara, kereskedelme haldoklik, polgárai szegényednek, országuk nagy iramban halad afelé, hogy Germániából Germanisztán váljék, ezzel fordított arányban erősödik politikusaikban a hagyományos német felsőbbrendűségi érzés és gyakorlat. Nagykövetük veszi magának a bátorságot, hogy belepancsoljon a magyar politikába és nagyképűen kijelentse: „Magyarország olyan úton jár, amely eltávolítja a barátaitól”.
De ha ti vagytok a barátaink, minek nekünk ellenségek?
Kiemelt kép: Julia Gross, a Budapest Pride-on (archív) / © Marton Monus/ / Picture Alliance
