Jövő pénteken, október 25-én rendezi meg a CÖF-CÖKA az Európai uniós Civil Együttműködési Tanács V. konferenciáját. Juuso-Ville Gustafsson, a finn Association of Finnish Culture and Identity ügyvezető igazgatója, aki „A nemzeti identitással szembeni külső és belső támadások napjainkban” című panelbeszélgetésben vesz részt bemutatkozásában leírja, hogy az európai emberek miért kötődnek kevésbé nemzeti közösségükhöz, miért éreznek kevésbé szolidaritást egymás iránt.

 „Amikor az európai emberek nemzeti identitását fenyegető jelenlegi veszélyekre gondolok, az első, ami eszembe jut, az az EU föderalista projektje, amely az európai nemzetállamok nemzeti szuverenitásának erodálásával aláássa a nemzeti identitást. Amikor az uniós intézmények egyre nagyobb befolyást szereznek, korlátozzák, hogy a tagállamok és népeik hogyan és miről dönthetnek. Rájuk kényszerítenek olyan, mindenre egyformán alkalmazható politikákat, szabályokat és szabályozásokat, amelyek figyelmen kívül hagyják az Európa-szerte eltérő gazdasági, kulturális és politikai valóságot. Ez különböző problémákhoz vezet: Kevésbé teszi demokratikusabbá az EU-t, mivel olyan távoli eliteknek ad hatalmat, amelyek nincsenek kapcsolatban a hétköznapi emberek értékrendjével. Ez nemcsak az elszámoltathatóságot gyengíti, hanem elidegeníti az embereket a demokratikus döntéshozatali folyamatoktól, ami tovább erodálja a nemzeti identitást.

A második dolog, ami eszünkbe jut, az az, amit Roger Scruton oikofóbiának nevezett, „az az érzett igény, hogy becsméreljük azokat a szokásokat, kultúrát és intézményeket, amelyek azonosíthatóan a mieink”. Ez a szokás, hogy gyanakvással és megvetéssel kezeljük mindazt, ami a miénk, és lekicsinyeljük a nemzeti érzések fontosságát, olyan, mintha lábon lőnénk magunkat, hiszen széles körben elismert tény, hogy a nemzeti identitás erodálódása a társadalmi kohézió, a közös céltudat, a bizalom és a közösségi elkötelezettség összeomlásához vezet. Mivel az emberek kevésbé érzik magukat kötődve nemzeti közösségükhöz, kisebb valószínűséggel éreznek szolidaritást egymás iránt (alacsonyabb a jóléti és adózási támogatás), kevésbé támogatják a közös intézményeket, kevésbé vesznek részt a polgári életben, vagy dolgoznak a közös célokért – a közjóért. Ez gyengíti azokat a kötelékeket, amelyek segítik a társadalmakat abban, hogy közösen nézzenek szembe a kihívásokkal.”

Juuso-Ville Gustafsson