Állati kálvária a MÁV-val.
Bejárta a közösségi média platformjait a történet, hogy frissen vásárolt, pici kecskéjével zavarták le a vonatról Zádori Sára Annát. De a kecske kálváriája tulajdonképpen még csak ekkor kezdődött.
– Egy nagyon kedves fiatalembertől vettem meg a hosszúszőrű, fekete kiskecskémet egy Keszthely melletti településen – emlékezett vissza Zádori Sára Anna, a kis kecske újdonsült tulajdonosa.
– Gondoltam, felszállunk a vonatra, óvatos voltam, vettem a kecskémnek is kutyajegyet.
Kis motorvonat volt, amivel az utazásunkat kezdtük, talán ha 15-en ültünk rajta. Mindenki nagyon kedvesen fogadta, akadt olyan is, aki még sosem látott kecskét. Sajnos, mikor a kalauz odaért, rögtön felszólított, hogy hagyjam el a vonatot. Hivatkoztam a menetjegyre, de semmilyen érv nem használt, a következő állomáson le kellett szállnunk.
Sára a következő vonatra már meg sem próbálhatta a felszállást, azonnal elutasították, hiába érvelt, hogy kisebb, mint egy átlagos kutya, hiszen talán 10 kilós és 60 centiméteres.
Így tovább kellett várakozniuk, de közben rájuk esteledett. Egy nagyon kedves család fogadta be őket éjszakára, és onnan próbált fuvart szerezni magának és kisállatának.
Másnap aztán egy közösségi fuvarszervező segítségével, egy kamionos vitte tovább Sáráékat Budapestig. Onnan kellett aztán Solymárig eljutnia.
– Évek óta tartok kecskéket otthon, de mindig is vágyam volt egy hosszúszőrű fekete példány – folytatta történetét Sára. – Azért döntöttem az út mellett, mert ha szállítást kérek, az közel hatvanezer forint lett volna. Arra nem számítottam, hogy ilyen kalamajkába keveredünk.
Zádori Sára Anna egyébként még nem adott nevet kecskéjének. Egy barátja a Samu nevet javasolta, de ő mégis hajlik arra, hogy arról a motorvonatról nevezi majd el, amelyik nem vitte el.
(Ha egy MÁV 434-es nem vitte el őket, akkor maradhatnak a Samu névnél, mert az ilyen típusú motorvonatnak is ez a beceneve.)
Borítókép: Magyar parlagi kecske/A felvétel illusztráció
Forrás: mjksz.hu/