Egyre gyakrabban találunk példát a „viszlát” szóösszevonás félreérthető alkalmazására.
„Viszontlátásra: mondom mégis, mégis. / Viszontlátásra – holnap. / Vagy ha nem holnap – hát holnapután. / Vagy ha nem akkor – hát majd azután. / És ha aztán sem – talán egy év múlva. / S ha még akkor sem – hát ezer év múlva. / Viszontlátásra a földnek porában, / Viszontlátásra az égi sugárban. / Viszontlátásra a hold udvarán, / Vagy a Tejút valamely csillagán – / »Vidám viszontlátásra« mégis, mégis!” – írja Reményik Sándor.
Tersánszky Józsi Jenő egyik kisregényének címe: „Viszontlátásra, drága”.
„Megvonja vállát az idő, / megvonja rezignáltan, / meg sem áll csak a temető / sarkig-tárt kapujában. // Ott sem időz, csak visszanéz: / ágyő, te bátor! / Ne félj, nem lesz a föld nehéz, / viszlát, föltámadáskor.” Kányádi Sándor Megvonja vállát az idő c. versét idéztük. E citátumokban tökéletes a szóhasználat: (a) viszontlátásra! az újratalálkozás lehetőségét, reményét kifejező búcsúzás, köszönés.
A rövidítés – viszlát! – a társalgási nyelvbe illő, bizalmas kifejezés, a szépirodalomban stilisztikai funkciója van, mint Kányádi versében, utalni tud egyebek között a művész és az idő „cimboraságára”, az pedig, hogy a maga profán voltában szakrális kifejezéssel kerül szomszédságba, élénk ellentétet képez, feszültséget visz a versfutamba. Semmi gondunk nem lehet az egyik ismert dalban elhangzó „viszlát, nyár!” vagy éppen a közbeszédben is gyakran szereplő „viszlát, tavasz!” köszönéssel.
Ám egyre gyakrabban találunk példát a „viszlát” szóösszevonás félreérthető alkalmazására. A közbeszéd és a média ugyanis felkapta e szót a valamely kellemetlenségtől való megszabadulás, azaz végleges elköszönés kifejezésére:
„viszlát, lehangoltság!”; „viszlát, zsíros haj”; „viszlát, emésztési problémák!” (Gyakran vessző nélkül, azaz hibásan, pl.: „viszlát pattanás”; „viszlát élősködők”.) Ilyenkor tehát ellentmondásba kerül a szó eredeti értelme (az ismételt találkozást óhajtó elköszönés) és a közölni szándékozott tartalom (a problémától való mentesülés reménye), és zavaros, mulatságos megnyilvánulások állnak elő e logikátlan jelentésbővülés következtében. A jelzett probléma végleges abbamaradásának vágya helyett a közlés ennek éppen a fordítottjára utal.
Ezzel mit sem törődve, harsogja tovább a média: „viszlát, tavaszi fáradtság!”; „Viszlát, őszi depresszió!”; „viszlát, hónaljszag!”; „viszlát, pollenallergia!”; „viszlát, viszketés és kipirosodás!”; „viszlát, puffadás!”; „viszlát, székrekedés!”; „viszlát, hasmenés!”; „viszlát, áporodott törölköző és büdös mosógép”; „viszlát, visszerek!”; „viszlát, baktériumok”; „viszlát, bűz és csatornaszag!”
Márpedig aligha szeretne bárki is a soroltak bármelyikével ismételten találkozni… Ha lehet, inkább egyszer sem.
Szerző: Arany Lajos
