Ezt a Kohán Mátyás-írást kötelezővé kell tenni a középiskolákban, mint Kosztolányi Pacsirtáját – remélem, az még kötelező. Igen, a Pacsirtát, ahogy Ákos egy éjjel fellázad a sors, a végzet és a sok évtizedes hazugságuk ellen – írja Bayer Zsolt ajánlásában, mert ebben az írásában össze van foglalva minden, amit erről a hazugság- és gennyhalmazról tudni kell, melynek neve „liberális jogállam”, meg „pluralizmus”, továbbá USA.
És akkor a Kohán-írás:
„Joseph R. Biden és családja ezt fájdalommal telt szívvel, ám Isten akaratában megnyugodva tudatja.
Jogállam. Lakályos, napsütötte hely, melyre mi, a magyar hibrid rezsim utazóközönsége csak mint szép híves patakra, úgy kívánkozhatunk. Egy hely, ahol a hatalmasok szava a törvény széke előtt csak annyit ér, mint a kisemmizetteké, ahol nincsenek egyenlők és egyenlőbbek, ahol nincs oligarcha, nincs visszautasíthatatlan ajánlat, nincs mutyi, suskus, korrupcicák és rablovak. Ahol ennek következtében szabadon lélegzik az állampolgár, korlát nélkül alkot a művész, és akadálytalanul szárnyal a vállalkozó szellem is.
Ilyen hely az Egyesült Államok. Ugye? Nem.
Vasárnap óta már biztosan nem – akkor sem, ha rövidesen a magyar szívnek kedvesebb Donald Trump lesz az elnöke.
Joe Biden vasárnap kegyelemben részesítette már-már népmeseszerűen mihaszna fiát, Huntert, hiába ígérte meg elnökjelöltként és a kampányból való kiszállása után is, hogy nem tesz majd ilyet. És bár a kegyelmi döntés indoklásában arra hivatkozott, hogy Hunterrel a drogos múltjáról való hazugsággal megszerzett fegyverviselési engedély ügyében bánt politikailag elfogultan a bíróság, azért a kegyelem a biztonság kedvéért tartalmazza Hunter minden ismert és ismeretlen bűnét 2014 elejétől 2024 decemberéig. Azaz: bár persze Hunter ukrajnai bizniszeit sanda szemmel nézni alufóliasisakos konteótenyészet,
de azért jobb, ha a bíróság ezügyben sem vizsgálódik – biztos, ami ziher.
Persze kegyelmet sok amerikai elnök adott már hozzá közel állóknak, s jó okkal adtak kegyelmi jogkört államfőjüknek nem kevés ország alkotmányozó atyái. A kegyelmi jogkörrel nincs baj, szódával talán még a sógorok és komák slamasztikából való kimentése is elfogadható. Biden esetében a Hunter-kegyelem őszinte magyarázata igen egyszerűen hangzott volna: Kedves amerikaiak! 82 éves, családközpontú öregember vagyok, messze több családi tragédiát szabadított rám a sors, mint amennyit megérdemeltem volna. Kérem a nagyérdeműt, engedjék meg, hogy az egyetlen megmaradt fiamat, ezt a félnótás szerencsétlent, akiből sosem voltam képes rendes embert faragni, ne rács mögött kelljen látogatnom életem utolsó éveiben. Így néz ki egy elnöki kegyelmi döntés tisztességes indoklása: kihozok egy bűnöst, mert jónak látom s megtehetem. De Biden nem ezzel indokolt.
„Hiszek az igazságszolgáltatás rendszerében, de ahogy ezzel az egésszel küzdöttem, már azt is hiszem, hogy a nyers politika megfertőzte ezt a folyamatot, és bírói műhibához vezetett.”
Egy nem túl szabatos angol mondat ez, melyben Joe Biden leszámol az amerikai jogállammal: nem hisz abban, hogy a négy éve általa vezetett Egyesült Államok igazságszolgáltatása mentes volna a politikai befolyástól, így a családját az amerikaiak szíves engedelmével kivonná annak hatóköréből…”
A teljes véleménycikk IDE kattintva olvasható
MTI/EPA pool/Michael Reynolds
