Volt egyszer egy csődhelyzet, amikor nem csupán a magyar gazdaság, de személy szerint a magyar polgárok, családok is egyre gyorsabban csúsztak az eladósodás szakadéka felé. De jött a kormányváltás és vele megérkezett a polgárbarát rezsipolitika is. Végrehajtójával, Németh Szilárd rezsicsökkentésért felelős kormánybiztossal beszélgettünk a kezdetekről és mai helyzetünkről.

– Beszélgetésünk helyszíne a Kozma István Magyar Birkózó Akadémia, tehát a kérdés így stílszerű: mióta kénytelen birkózni a rezsicsökkentést támadókkal?

– Az első pillanattól. Miniszterelnök úr engem 2012 decemberében behívott magához, és azt mondta, van egy elképzelése. Látja, hogy milyen nagy gondot okoz az embereknek a rezsiterhek viselése, és mi lenne, ha megfordítanánk a helyzetet? Mi lenne, ha segítenénk nekik? Nemcsak megállítani, hanem csökkenteni akarja a megélhetés költségeit. Erre vonatkozóan van egy terve, és keres egy embert, aki meg tudja valósítani. Rám gondolt. Akkor én polgármester voltam és őszintén szólva addig a családi rezsiszámlákat nem is láttam, a feleségem kezelte a pénzügyeket, vagyis nem voltam képben. Egy nap gondolkodási időt kértem, hogy legalább valamennyire tisztába jöhessek azzal, hogy mit vállalok. Megkaptam az egy napot, és elég gyorsan átláttam a helyzetet, nem volt nagyon nehéz, mármint levenni, hogy mekkora csávába rángatták bele a magyar családokat, hogyan zsebelték ki Gyurcsányék és a multi szolgáltatók közösen az embereket.

– Lehetett volna nemet mondani?

– Biztosan, de ha Orbán Viktor kér valamit, azt nem megggondolatlanul teszi, megvan rá az oka.

Így hát beleástam magam a dologba, például elkértem az édesanyámtól azt a dobozt, amiben akkurátusan megőrzött, egészen a 70–es évekig visszamenően minden számlát, és ezek alapján átláthattam az egész folyamatot.

Egyébként a Parlamentben is téma volt az infláció megfékezése, amit a Gyurcsány-Bajnai páros – a magyar családok ellen elkövetett bűnös cselekedetei – okoztak.

Nyolc év alatt tizenötször emeltek háztartási energiaárat, százalékban kifejezve a gázár 206 százalékkal, a villanyé 97 százalékkal emelkedett, miközben az infláció „csak” 58 százalékos volt, tehát a rezsiköltségek jócskán nagyobb mértékben nőttek.

2010–ben a kormányváltáskor csak annyi lehetőségünk volt, hogy – ugyanúgy, mint az első Orbán–kormány idején –, megállítottuk az áremeléseket, és csak az infláció mértékéig engedtük nőni. Amikor kezdtünk kimászni a gödörből, miniszterelnök úr még ennél is tovább ment, azt mondta, ez nem elég, elsőre csökkentsük 10 százalékkal. Na, ezzel belenyúltunk a darázsfészekbe.

– Bár mindez nem tegnap történt, mégis emlékszem, milyen komoly támadások kereszttüzébe került ezzel a lépéssel a kormány.

– Rögtön nekünk ugrottak, szokás szerint megjósolva, hogy ez lehetetlen, tarthatatlan, össze fog omlani az energiaszolgáltatási szektor, legatyásodik a hálózat. Volt olyan külföldi, német szolgáltató – persze akkoriban csakis külföldiek voltak –, amelyik közölte, hogy lehetetlent kérünk, a számlázási rendszerük nem képes megoldani a 10 százalékos csökkentést. Erre azt mondtam nekik, érdekes egy rendszert működtetnek, mert a 10 százalékos emelést azonnal meg tudták oldani a számlázásban, hogyhogy ugyanezt lefelé nem tudja a programjuk?

Viszont az emberek örömmel fogadták a lépést, rengeteg javaslatot kaptunk, hogy mit lenne még érdemes lépni a fogyasztók érdekében.

– Nem csoda, hogy az átlagpolgár örült a változásnak, mert akkoriban hatalmas hátralékok halmozódtak fel be nem fizetett számlákból.

– Az emberek rezsiadóssága 52 milliárdot tett ki! Csepelen volt olyan kétgyermekes család, ahol mindkét szülő dolgozott, de a jövedelmük 30 százalékát azonnal rezsiköltségre kellett volna fordítaniuk, ami kifizethetetlen. Ám volt egy apró akadály, nevezetten az, hogy az akkor még Magyar Energia Hivatalnak nevezett intézmény csak határozatokat hozhatott, jogszabályt nem alkothatott. Így aztán az érintett cégek azonnal megtámadták a bíróságon a döntést, és csodák csodája, vajon kinek a javára döntöttek a magyar bíróságon? Persze, hogy a külföldi kézben lévő energiaszolgáltatókéra.

– Talán az is segített, hogy a kérdésben az állampolgárok véleményét kérte a kormány.

– Egy, a nemzeti konzultációkhoz hasonló, de annál gyorsabb alárás-akcióban három hét alatt 2 millió 300 ezer támogató választ kaptunk a rezsicsökkentés megvédése érdekében. Közben az ellenzék a Parlamentben, Brüsszelben és a Soros-médiában továbbra is ezerrel támadott, hogy itt leállnak majd a szolgáltatások, soha többet nem lesz gáz, minden tönkre fog menni és más mesék. Mert, ugye,

semmi sem ment tönkre és nem volt egyetlen pillanatig sem gond a gázellátással.

Meghoztuk a megfelelő szabályokat, a Magyar Energetikai és Közmű–szabályozási Hivatalt rendeletalkotási joggal ruháztuk fel, amit persze Brüsszelben rögtön megtámadtak, aztán el is kaszálták, de mindegy, akkoriban megtette a maga hatását. Rendeletet alkottunk, és 2014–re negyedével csökkentettük a gáz, a villany és a távfűtés árát.

Majd hozzányúltunk a víz– és csatornadíjakhoz is, a kéményseprést pedig teljesen ingyenessé tettük a lakosság számára. Budapesten akkor még nem Karácsony Gergelynek hívták a főpolgármestert, hanem Tarlós Istvánnak, így rögtön 10 százalékkal csökkentettük a BKV-bérletek árát is. Ma ott tartunk, hogy ugyanazokat a rezsiárakat fizetik az emberek, mint 2014–ben. Több, mint egy évtizede folyamatosan fenntartjuk és megvédjük a rezsicsökkentést.

– Ami, tetszik vagy sem az ellenzéknek, nagy dolog, különösen úgy, hogy közben kitört az orosz-ukrán háború.

– Az Európai Unió elmeroggyant, önsorsrontó válasza a háborúra az eszement szankciós politika. Emlékezhetünk rá, az orosz gáz és olaj „leépítése” azonnal 10-15-szörösére emelte a gáz- és villanyárat. Mi azt mondtuk, megmarad a rezsicsökkentés a havi fogyasztási átlag mértékéig, sőt a többlet fogyasztást sem teljes, hanem kedvezményes tarifa alapján kell fizessék. Egy finn cég havonta vizsgálja és teszi közzé az európai árakat és ennek alapján kijelenthető, hogy

az Unióban a magyarok fizetik a legkisebb rezsiköltséget, nálunk a legolcsóbb a fűtés, főzés, tisztálkodás, mosás, világítás költsége.

Nem véletlen, hogy a magyarok félnek Európában messze legkevésbé a közelgő tél kihívásaitól. Egy nemzetközi felmérés szerint a magyar lakosság mindössze 7 százaléka, míg az EU–s átlag ennek a háromszorosa, 21 százaléka.

– Azt még csak megértem, hogy annak idején a külföldi tulajdonosok a lehető legnagyobb profitot akarták elérni, ezért ágáltak. De ki az az elmebeteg magyar, aki nehezményezi, hogy alacsonyabbak legyenek a rezsiköltségek? Márpedig voltak ilyenek. Mivel érveltek? Azt mégsem mondhatták, hogy a külföldi cég zsebében vagyok, ezért támadom a magyar szabályozást.

– Nagy tévedés, mert gyakorlatilag éppen ezt vallották be, itthon is és Brüsszelben is. És ezt nyíltan vállalják ma is, ezért megy odakint a fúrás-faragás. Mi történik az Unióban?

Most már a gázra, olajra, sőt az urániumra is ki akarják terjeszteni az orosz energiahordozók vásárlásának teljes tilalmát, a Tisza Párt pedig, élükön Magyar Péterrel, ezt támogatják.

A múlt héten például mind a heten megszavazták azt a háborús politikai nyilatkozatot, amiben benne van a totális energiaszankciós szándék is. Ha nem vásárolhatunk orosz gázt, a hazai ellátás óriási veszélybe kerül, és még ha kínkeservesen sikerülne is pótolni a kieső importot, az is sokszorosába kerülne a mainak. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ma is vásárol Európa szankciós orosz gázt, csak kerülő úton és jóval drágábban, öt-hatszoros áron. Brutálisan rontva ezzel az európai gazdaság versenyképességét. Mindezt nem csupán megszavazta a Magyar Péter-féle Tisza, de a Soros emlőin nevelkedett Gerzsenyi Gabriella, az új baloldal „energiaügyi szakértője” egyenesen arról értekezett, hogy „hivatalos jelentésben leírtuk azt, hogy ebben a formában nem támogatható ez a rendszer” mármint a rezsicsökkentés, majd előjött a farbával: „Hogyan tervezik a rezsicsökkentés által kivéreztetett szolgáltatók feltőkésítését?” Ezen nincs mit magyarázni.

– Képzelheti, mi történne abban a tragikus helyzetben, ha Brüsszel hathatós támogatásával ők kerülnének hatalomra.

– Igen, a magyargyűlölő Manfred Weber már kijelölte Brüsszel helytartójának Magyar Pétert. Őt akarják miniszterelnöknek, akit többszörösen fognak, egyrészt a mentelmi jogával, másrészt nem kevés pénzt pumpálnak a Tiszába. Hogy ezért mit várnak el, azt előre tudhatjuk, mert kendőzetlenül beszélnek arról is.

A rezsicsökkentésnek azonnal vége lenne, sőt magát az egyetemes szolgáltatást is megszüntetnék. A békepolitikánkat felváltaná a nyílt háborúpártiság.

Belepréselnék az országot ebbe a háborús héják által kimunkált háborús cselekmény sorozatba, többek közt a GDP–nk 0,25 százalékát évente odaadatnák Ukrajnának, honvédeinket küldenének meghalni a frontra, fegyvereinket átadatnák Kijevnek stb., stb. Lebontanák a határkerítést, és beengednék az illegális migránsokat, elfogadnák a kötelező kvótát, s átvennék a nyugaton feleslegessé vált bevándorlókat.

Eltörölnék a gyermekvédelmi törvényeket, az összes LMBTQ propagandista ott riszálhathatná magát a magyar óvodákban és iskolákban. Tönkretennék a magyar gazdákat is, megvonva tőlük a földalapú támogatást, miközben ukrán GMO–fertőzött dömping gabonával árasztanák el a magyar piacot.

Az idegen zsoldban szolgáló régi és új baloldal és Brüsszel azonban összefogással megállítható. Akik magyar Magyarországot akarnak megállíthatják őket, ugyanúgy, mint eddig a négyszeres kétharmaddal, népszavazásokkal, nemzeti konzultációkon való kiállással.

– Kanyarodjunk vissza az energetikai kérdésekhez. Az ukránok már beígérték, hogy lezárják a Barátság 2 kőolajvezetéket, amit egyelőre sikerült kivédenünk, de mi lesz, ha legközelebb nem sikerül?

– Ha a Barátság 2 vezetéken nem jöhetne orosz olaj, az is hatalmas áremelkedéssel járna. Sőt, azonnal nagy bajba kerülne a százhalombattai és a pozsonyi MOL finomító is. Ha pedig az uránra is szankciót vezetnének be, Paks működése kerülne veszélybe. Egyszerűsítve: ha nincs elég gázunk, nincs fűtés, főzés. Ha nincs olajunk, nincs üzemanyag. Ha nincs urán, nincs elektromos áram. De ha mindezt sikerülne is pótolni, brutális áron lehetne, 4–5 vagy akár tízszeres áron.

Az orosz energiahordozók nélkül nincs rezsicsökkentés sem.

– Bár az ellenzék tagadja, de letagadhatatlan tény, hogy mindezek a veszélyek a tragikusan elhibázott szankciós politika, végső soron az orosz-ukrán háború miatt fenyegetnek.

– Ha véget érne a háború és gyorsan megszűnhetnének a szankciók, a gazdaságok visszatérhetnének a normális mederbe, a béke korszakába. Ezt szolgálja a meghirdetett új magyar gazdaságpolitika is, elszigetelődés, gazdasági hidegháború helyett sokoldalú kapcsolatok, ideológia helyett észszerű gazdaság. Mi, ugye, Kelet és Nyugat között hidat, kapcsolódási pontot jelentünk, ez földrajzi tény. Mi vagyunk a legkeletibb nyugati és a legnyugatibb keleti nemzetállam.

Mi tudjuk, hogy a NATO–hoz és az Európai Unióhoz tartozunk, de azzal kell üzletelni, kereskedni, akivel csak lehet.

Főleg, ha Kína, India, Közép–Ázsia, Dél–Amerika gazdasága brutálisan erősödik, részarányuk a világgazdságból már bőven meghaladja Európáét.Nekünk, sajnos, történelmi tapasztalatunk van arról, mi az eredménye az ideológiai alapú gazdasági kapcsolatoknak, csak erre a tapasztalatra a nyugatiak nem kiváncsiak. Rövidlátók, és semmit sem tanultak a múltból.

– Amióta polgári, szuverenista kormánya van Magyarországnak, állandó támadás alatt állunk. Látjuk azt is, hogy a brüsszelitákat még az írott szerződések sem tartják vissza semmitől, amivel árthatnak nekünk. Ennek tudatában mire számíthatiunk, miben reménykedhetünk?

– Több dologban is. Európa és Amerika is ébred, az emberek kijózanodnak, és már nem kérnek a woke, a cancel culture, gender mákonyából. Ott van az új pártcsalád, a Patrióták Európáért, amely azonnal a harmadik legerősebb frakcióvá vált és biztos, hogy erősödésünk folytatódni fog. Ott van Donald Trump győzelme a tengeren túl, ami hatással lesz az Unióra is.

Biztató jel, hogy a szuverenisták sorra nyerik az európai választásokat és ugyan még képesek a szocialisták, globalisták és zöldek elzárni őket a kormányzástól, de ez sem tartható sokáig.

Ami pedig közvetlenül Magyarországot illeti, ha Trump valóban véget vet a szomszédunkban zajló háborúnak, az nem csak az energiaellátásunk szempontjából jelent könnyebbséget, de más terhektől is megszabadítana minket. Ma még naponta tízezerszám menekülnek Ukrajnából hozzánk, hatalmas pénzeket költünk az ellátásukra. Eddig másfél millió ukrán érkezett Magyarországra, ötezer gyermek tanul magyar iskolákban. Mindez már 100 milliárd forintba került. Kárpátaljáról sok magyar katona esett el a fronton, a magyar őshonos közösség mintegy harmada elmenekült, a háború miatt ott kellett hagynia a szülőföldjét. Ez pénzben ki sem fejezhető veszteség. Ez nemzeti tragédia. Ezt csak az azonnali tűzszünet, csak a garantált béke orvosolhatja.

– Beszélhetünk biztató jelekről, de a harchoz fegyver is kell, márpedig a brüsszeli diktátorok kezében bőven vannak ilyenek. Én nem nagyon látok hasonlót nálunk.

– A muníciót a magyar választópolgárok adhatják meg, például azzal, ha sokan kitöltik a nemzeti konzultációs íveket. A nagy támogatottság erőt ad a harchoz. Nem beszélve arról, amit miniszterelnök úr nyíltan megfogalmazott: ha továbbra is visszatartják a hazánknak járó pénzeket, azokat az euró milliárdokat, amik nem az adható katégórába tartoznak és nem jutalmak, hanem tagállami mivoltunk és szerződések alapján kötelezően járnak nekünk, akkor nem lesz 2025–ös költségvetése az Uniónak. Az elfogadáshoz ugyanis egyhangú döntés kell, és ha egyetlen tagállam nem fogadja el, az nem léphet hatályba.

Néhány nappal ezelőtt Budapesten tárgyaltak a Patrióták és olyan megállapodások születtek, amelyek garantálják, hogy minden lehetséges módon képviselni fogjuk a normális világot, azokat az embereket, akik a szavazatukkal egyértelművé tettek, hogy változást akarnak Európában. Mi vagyunk az Ursula von der Leyen vezette brüsszeli bürokraták ellenfele.

Azt gondolom, hogy jó erőben vagyunk, de az is biztos, hogy küzdelem nélkül nem fog menni. Ehhez kellő észre, kellő bátorságra és kellő higgadtságra lesz szükség, A magyar miniszterelnökben mindhárom megvan. A magyaroknak őt kell támogatniuk, mert ez a mi közös, nemzeti és európai érdekünk.

Ifj. Tóth György

Borítókép: Németh Szilárd
Forrás: kormany.hu