Húsz évvel ezelőtt, 2004. augusztus 25-én jelentette be lemondását Medgyessy Péter, az MSZP–SZDSZ-kormány miniszterelnöke, és nyitott utat a modern kori demokráciánk legtragikusabb szereplője, Gyurcsány Ferenc előtt. Ezt a két évtizedet értékelte Kiszelly Zoltán, a Századvég politikai elemzési igazgatója a Magyar Hírlapnak adott interjújában.

– Ha felidézi a húsz évvel ezelőtti eseményeket, mi jut elsőként eszébe?

– Medgyessy Péter a Kádár-nosztalgia eredményeként lett miniszterelnök 2002-ben, a jóléti rendszerváltás ígéretével, amely két év alatt kifulladt. A kádári nómenklatúra tért vissza Medgyessyvel, Kovács Lászlóval, Lendvai Ildikóval, de bebizonyosodott, hogy amit ígértek, az nem fenntartható. Medgyessy lemondásával egy generációváltás kezdődött meg.

Gyurcsány Ferenc színrelépésével, aki nem a kádári nosztalgiára épített, hanem egy harmadik utas politikát kívánt folytatni, amelyet Tony Blair és Gerhard Schröder nevével lehet fémjelezni, és roppant népszerű elképzelés volt Nyugat-Európában. Ezeket a reményeket tudta a személyében egyesíteni.

– Nem volt azonban ennyire egyértelmű Gyurcsány Ferenc miniszterelnökké választása, hiszen Medgyessy lemondását követően eleinte úgy tűnt, hogy Kis Péter lehet a befutó. Hogyan kerekedett felül Gyurcsány?

– Kis Péterrel szemben, aki ennek a, késő kádári reformnómenklatúrának egy másik kiadása volt, a maga oldalára tudta állítani az SZDSZ-t és az MSZP-t. A gyurcsányi ígéret vonzó volt.

– A 2006-os őszödi beszéd szerint viszont a megválasztását követően nem csináltak semmit, mindent a 2006-os választási sikernek rendeltek alá. Ez csupán egy retorikai fordulatként hangzott el, vagy ez volt a valóság?

– Ez volt a fájó valóság. Gyurcsány nem egy demokratikus választást követően lett miniszterelnök 2004-ben, hanem Medgyessyt idézve, egy pancserpuccs eredményeként, azaz ügyeskedés árán választották kormányfővé, ezért fűtötte a becsvágy. Ezért is állt bele a 2004-es kettős állampolgárságról szóló népszavazásba, ahol megakadályozta a nemzet virtuális egyesítését. Ezt akkor azért tette, hogy megmutassa, megérte a cserét, mert Medgyessyvel nem győzhettek volna.

– Ez az időszak a saját személyének a felépítése?

– Egyértelműen ez zajlott, hiszen a népszavazás, majd a következő évben az Orbán Viktorral folytatott tévévita nyomán szemmagasságba került a korábbi miniszterelnökkel.

A becsvágyának, hogy 2006-ban demokratikus választáson nyerjen, mindent alárendelt. Az őszödi beszédben elhangzó trükkök százai nem retorikai túlzás volt, hanem a fájdalmas valóság, hogy kívülről is alkalmasnak látsszon a kormányfői szerepre.

Ezért halasztották el 2006 januárjában a gázáremelést, ezért vitték le huszonötről húszszázalékra az áfát, ezért engedték szabadjára a devizahitelezést. Ezek valódi döntések voltak, viszont jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy nyáron nyakukba szakadt a gazdaság. A választások előtti ügyeskedésnek duplán kellett megfizetni az árát. Gazdaságilag 2013-ig nyögtük annak az árát, politikailag pedig Gyurcsány azóta is ennek a csapdájában vergődik.

– Ebből a társadalom nem érzékelt semmit?

– Nem, mert a devizahitelek nyomán mindenki úgy érezte, hogy egyet előre tudott lépni. A hitelek felvételét követően azonban jött a feketeleves.

– Gyurcsány Ferenc bukása éppen a választások megnyeréséhez vezető úton kezdődött, vagy az őszödi beszéd nyomán vesztette el a támogatottságát?

– Leginkább a konvergenciaprogramhoz köthetjük, és az őszödi beszéd ennek a gazdasági megszorításnak a nyomatékosítása, mert a saját elvtársai sem hitték el, hogy ilyen rossz a helyzet. A konvergenciaprogram miatt kellett már a nyár folyamán elindítani a megszorításokat. Az őszödi beszéd pedig csak szeptemberben lett nyilvános, és annak a tudatosítása volt, hogy hazudtak éjjel, reggel, délben meg este, ám igazából a konvergenciaterv miatt került lejtőre az ő politikai pályája.

– Gyurcsány Ferenc miniszterelnökségének az éveit elvesztegetett öt évnek tekinthetjük?

– Nem öt, hanem nyolc évnek. Ebben az időszakban húzott el tőlünk Szlovákia, és ért utol bennünket Románia. Előbb Medgyessyék költekeztek felelőtlenül az ötvenszázalékos közalkalmazotti fizetésemeléssel és a 13. havi nyugdíjjal, amellyel nem az volt a baj, hogy megtették, hanem hogy ennek nem volt fedezete.

Túlígérték magukat, amit Medgyessy megpróbált korrigálni, ám a helyzetet kihasználta Gyurcsány, aki egy újabb ígéretcsomaggal nyerte meg a 2006-os választást.

Ugyanakkor a banktőkével összefonódva a devizahitelezésben voltak érdekeltek, amely az egész magyar társadalmat nehéz helyzetbe hozta. Ráadásul alig hívtak le uniós forrásokat, érdemi nagyberuházások sem történtek, és ez így együtt tovább gyengítette az országot. A korrekcióra egyik miniszterelnök sem volt képes, ezért tekinthetjük elpocsékolt nyolc évnek ezt az időszakot.

– Gyurcsány Ferenc bukása óta egyfolytában azt igyekszik bizonygatni, hogy ő a balliberális oldal vezére. Mennyire tekinthető sikeresnek ez a próbálkozása?

– Az látszik, hogy görcsösen ragaszkodott a hatalomhoz, és ez a görcsös bizonyítási vágy hajtja azóta is. A szociális népszavazás után, amikor az SZDSZ kilépett a kormányból, akkor sem mondott le, ahogy később, a 2008-as válság idején is lett volna rá módja, amikor a visegrádi országok közül egyedül Magyarországnak kellett IMF-hitelhez folyamodnia. Végül a következő év tavaszán akkor tette meg, amikor már tarthatatlanná vált a helyzete. Hasonlóan járt el pártjával, az MSZP-vel is, amíg látott benne perspektívát, addig használta, aztán amikor már nem, akkor eldobta, és saját pártot alapított, ahol nem lehetett kétséges, hogy ki a vezető.

– Az új párt, a Demokratikus Koalíció valódi új irányt jelentett, vagy csupán egy eszköz lett ahhoz, hogy a többi balliberális pártot maga alá gyűrje?

– A DK Gyurcsány visszatérésének lett volna a hordozórakétája. Azt látta, hogy az MSZP-ben már nem tud labdába rúgni; egyrészt a késő kádári nómenklatúra őt hibáztatta, másrészt azok miatt a fiatalok miatt, akik már saját irányba akartak menni, mint Mesterházy Attila. Az tény, hogy a baloldalt maga alá gyűrte, mára az MSZP csak egy kifutó modell. Arra használta a pártját, hogy a baloldal használható részét integrálja. A 2019-es önkormányzati választásra egy országos struktúrát építettek ki, több helyen polgármestert adtak, és még több helyen a legnagyobb ellenzéki párttá váltak a közgyűlésben. Az elmúlt tizenhárom év fő vívmánya, hogy országos pártként meg tudta tartani a DK-t, és még mindig az erősebb szereplők között van a szervezete.

Az jól látszik, hogy nem képes egyeduralkodóvá válni az ellenzéki oldalon, de folyamatosan a víz fölött tartja a pártját, és megkerülhetetlen.

Az a nyolc, tíz százalék, amely mögötte áll, biztosítja, hogy nélküle nem lehet kormányváltás. Ez a politikai tőkéje. Magyar Péter akármit mond, Gyurcsány Ferenccel változatlanul számolni kell.

– Számos kísérlete ellenére Gyurcsány Ferenc elutasítottsága magasan a legnagyobb. Ez azt jelenti, hogy a bukása óta sem tudta magát újra felépíteni?

– A feltűnésekor egy fiatalos, nyugatos politikát ígért, amely egy saját hangon elkövetett politikai harakiribe torkollott az őszödi beszéddel, mert akkor tudatosította a társadalomban, hogy nem csupán mondta, hogy hazudott éjjel-nappal, hanem ezt is tette. A saját maga keltette reményekben csalódott a társadalom, és ebből képtelen kijönni.

Hiába telt el húsz év, a jelenlétével folyamatosan emlékezteti az embereket a kudarcos kormányzására.

Ha a felnövekvő, új generációknak el kell magyarázni, hogy ki is Gyurcsány Ferenc, akkor elég annyit mondani, hogy aki hazudott reggel, délben, este. Ez pedig generációról generációra továbbszáll. Olyan tragikus történet a kormányzása, amelyet nem tud feloldozni. Egyetlen módja lenne, ha teljesen visszavonulna a politikától, ám ahhoz szembe kellene mennie önmagával. Igazi huszonkettes csapdája a helyzet.

Szerző: Sütő-Nagy Zsolt / Magyar Hírlap

Címlapkép: MTI/Koszticsák Szilárd