Míg Székelyföldön komoly veszélyt jelent az ember és a medve közötti konfliktus, addig itt nincs ok félelemre, hiszen Erdélyben nagyságrenddel több barnamedve él.
Nem az olyan őshonos nagyragadozók, mint a hiúz, a farkas vagy a medve jelenetnek igazi veszélyt az emberre, hanem a számos betegséget terjesztő kullancsok és szúnyogok – hangsúlyozta Gombkötő Péter, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság zoológiai referense, aki a miskolci medveészlelést kommentálta.
Egészen a 19. század közepéig éltek barnamedvék hazánk jelenlegi területén is. A napjainkban fokozottan védett állatnak minősülő őshonos nagyragadozó az elmúlt másfél évszázadban csak olykor-olykor tévedt ide, ám az utóbbi években egyre több beszámoló született a vadállat magyarországi felbukkanásáról.
Pár éve Miskolc főutcáján, a villamos síneken kószált a helyiek által Mihályként emlegetett állat,
pár hete pedig a Bükk által körbe ölelt nagyváros egyik játszóterének közelében látott barnamedvét egy járókelő. Az utóbbi napokban Nógrád és Hajdú-Bihar vármegyében is többen látni vélték a nagyvadat, az egyik halápi gazda pedig azt állítja, hogy jelentős kárt okozott az állatállományban a tanyáján portyázó vadállat.
Ezeket a medveészleléseket nem erősítették meg a területileg illetékes szakemberek.
A Hortobágyi Nemzeti Park még nem kommentálta az állítólag Hajdú-Biharban portyázó nagyvad jelenlétét, a Bükki Nemzeti Park szakembere pedig sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudta azt a bejelentést, miszerint megtermett nőstény medve kószált bocsával pár hete a Horváth-tetői játszótér közelében, hiszen a helyszíni vizsgálat során nem talált értékelhető nyomokat.
„Semmi nem támasztja alá a szemtanú jelzésén túl az Avason a faj jelenlétét” – szögezte le Gombkötő Péter, aki szerint
a helyszínen nem leltek a vadállat jelenlétére utaló szőrszálat, láb- vagy egyéb genetikai nyomokat. A helyszínen készült, és az igazgatóságuk számára megküldött felvétel pedig nem köthető medvéhez.
A szakember kifejtette, hogy 2008-tól a Bükkben és a nógrádi régióban is többször bukkant fel medve, idén pedig május végéig szinte folyamatosak voltak az észlelések, ám azóta nincs hitelt érdemlő adat a nagyragadozó jelenlétére.
Míg Székelyföldön komoly veszélyt jelent az ember és a medve közötti konfliktus, addig itt nincs ok félelemre, hiszen Erdélyben nagyságrenddel több barnamedve él.
Hazánkban csak egy lassan visszatelepülő medveállományról lehet beszélni, melynek tagjai időszakosan tartózkodnak itt, van olyan példány, amely évekig itt él, majd eltűnik.
A zoológiai szakreferens rámutatott, hogy a hazánkban élő medveállomány nagyságrendjénél fogva nem jelent veszélyt a lakosságra.
Jellemzőbb az, hogy a felelőtlen emberek provokálják a medvéket, ezáltal önmagukat és másokat sodornak veszélybe.
Példaként említette, hogy pár éve egy autós üldözés során hajszoltak egy barnamedvét lakott övezetbe, a megzavart állat ezt követően megjelent Miskolc belvárosban, ahol a villamossíneken is kószált, majd felbukkant számos észak-magyarországi településen, mielőtt kilépett az országból.
Kiemelte azt is, hogy a fokozottan védett nagyragadozóink illegális elpusztításával kapcsolatosan számos eljárás folyt, illetve jelenleg is folyamatban van.
A zoológus elmondta, hogy a barnamedvék látása nem túl éles, szaglásuk viszont kiváló, leginkább növényi táplálékot, de esetenként dögöt is fogyasztanak. Az erdei vadetetőket is látogatják, sajnos hozzászoktathatók a vadgazdálkodók által biztosított táplálékhoz, ennek következtében pedig csökkenhet a medvéknek az emberektől való félelemérzete is. A külföldön készült felvételek tanúsítják, hogy a kiszórt bőséges élelemért általában nem folyik harc a fajok között az erdőkben, a medvék és a vaddisznók például békésen, egymás mellett csemegéznek.
Gombkötő Péter a medvék életmódjával kapcsolatban kiemelte, hogy rövid idő alatt hatalmas távolságokat képesek megtenni, általában párkeresés miatt kelnek útra, gyakran országhatárokat átlépve kóborolnak, próbálnak territóriumot foglalni és szaporodni.
A hímek magányosak, „remete” életet élnek, a nagytestű példányok két lábra állva, akár két és fél méter magasak is lehetnek. A hímek csak az ivarzás időszakában keresik a nőstények társaságát. Ha a párzás után vemhesség alakul ki, a nőstény télen hozza a bocsát vagy ikreit a világra.
„A medve jó anya, nagyjából két évig gondozza kicsinyeit, ebben az időszakban felügyeli és mindenre megtanítja az utódait. Mindez tartós anyai kötődésre utal” – hangsúlyozta a zoológiai szakreferens, aki beszélt a hímek (emberi szemmel kegyetlennek tűnő) állomány szabályozó szerepéről is, hiszen a hímek képesek elölni a bocsokat, annak érdekében, hogy anyjukat párzásra késztessék, kényszerítsék, a fajon belüli szelekció is megfigyelhető a medve esetében.
A szakember szerint kicsi az esélye annak, hogy szemtől szembe medvével találkozzunk a magyar erdőkben.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság honlapján számos tanáccsal látják el a kirándulókat és a gazdálkodókat a nagyragadozókkal kapcsolatos konfliktushelyzetek megelőzésének érdekében. Ha véletlenül medvével találkozunk, ne nézzünk a szemébe, ne fordítsunk neki hátat, ne akarjunk elfutni, mert gyorsabb nálunk, ne próbáljuk közelről lefényképezni, ne etessük – javasolják a szakemberek.
„Az első és legfontosabb aranyszabály, hogy ne térjünk le a kirándulás során a kijelölt erdei ösvényekről, hiszen a turistautak emberszagú közege, már eleve egyfajta védelmet biztosít. Ennek a szabálynak a betartásával már önmagában igen komoly óvintézkedést teszünk meg önmagunk védelmében” – tanácsolta Gombkötő Péter,
aki hangsúlyozta, hogy a medve nem játék, hanem vadállat, ám az emberre nem az olyan hazánkba visszatelepülő nagyragadozók, mint a hiúz, farkas vagy a medve jelentenek valódi veszélyt, hanem a vérszívók, köztük szúnyogok és kullancsok, amelyek számos veszélyes kórt terjesztenek.
Gombkötő Péter kiemelte, hogy hazánk területén évszázadokkal ezelőtt is élt medve, hiúz és farkas is, ezeknek az őshonos fajoknak a visszatelepülését üdvözlik a természetvédelmi szakemberek.
Míg a felelőtlen állattartók által szabadon engedett egzotikus fajok veszélyt jelenthetnek a helyi ökoszisztémára, az őshonos barnamedvének helye van a Bükkben, mert beleillik a magyar erdők élővilágába.
