A demokratikus elveket és átláthatóságot hirdető bizottságban állítólag autoriter módszereket alkalmaznak.

Bjoern Seibert neve alig ismert a nyilvánosság előtt, de Brüsszelben szinte nincs olyan komoly döntés, amelyhez nem lenne szükség a jóváhagyása. Ursula von der Leyen kabinetfőnökeként az elmúlt évtizedben kulcsszerepet játszott az Európai Bizottság működésében, és befolyása sokak szerint túl is nőtt a demokratikus intézményrendszer határain. Azonban most, hogy Donald Trump visszatért a Fehér Házba, és több botrány is megingatta a Bizottság körül kialakult status quo-t, Seibert pozíciója is megrendülni látszik.

Az amerikai kötődés mint fegyver és gyenge pont

Seibert politikai karrierje során komoly amerikai kapcsolati hálót épített ki. Kutatói éveit olyan intézményekben töltötte, mint az MIT, ahol védelmi és biztonságpolitikai témákkal foglalkozott. Később, már Ursula von der Leyen munkatársaként, közvetlen csatornát épített ki a Biden-adminisztrációval, különösen Jake Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadóval. Seibert közvetítőként kulcsszerepet játszott az orosz szankciók összehangolásában és a Pfizer-vakcinaszerződések körüli egyeztetésekben is.

Ezek a kapcsolatok azonban most már nem előnyt, hanem terhet jelentenek. Trump ismételt hatalomra kerülése után az EU és az USA közti kapcsolatok megváltoztak, a közvetlen brüsszeli–washingtoni párbeszéd meggyengült. Seibert, akit korábban „Biden emberének” tartottak, elvesztette korábbi befolyását, és a transzatlanti kapcsolatok újrarendezése eddig nem hozott látványos eredményt – írja a Politico.

A brüsszeli (progresszív) lap egyébként mind a 25 uniós biztost megkérdezte Siebertről, de csak 3 mert válaszolni a kérdéseikre, és csak egy vállalta a nevét is. Ez azért sokat eláruzl a demokráciát és szolidaritást emlegető von der Leyen vezetésről… Ha ugyan von der Leyen nem csak egy kirakat. Siebertet ugyanis gúnyosan gyakran a Bizottság „társelnökeként” emlegetik.

A hatalom árnyékában

A bizottsági belső működésben Seibert hagyja jóvá a biztosjelöltek kabinetjeinek tagjait, ő irányítja a kommunikációs stratégiát, és szinte minden érdemi döntés az ő asztalára kerül.

Kritikusai szerint ez a centralizált működés gátolja az átláthatóságot, frusztrációt okoz, és demoralizálja a tisztviselőket.

A „Pfizergate” botrány során például Seibert is kulcsszerepet játszott: a vakcinabeszerzések közvetlenül az ő és von der Leyen irányítása alatt zajlottak, többek között informális SMS-üzenetváltások formájában. Ezek az üzenetek természetesen eltűntek

Politikai érzékenység hiánya

A közelmúlt egyik legnagyobb belső válsága a Markus Pieper-ügy volt. Seibert személyesen támogatta a német konzervatív politikus kinevezését az EU kis- és középvállalkozásokért felelős megbízottjává, annak ellenére, hogy két női jelölt jobb értékelést kapott. A döntés belső tiltakozáshoz és végül visszalépéshez vezetett. Kritikusok szerint ez az eset is bizonyítja Seibert politikai érzékenységének és delegálási képességének hiányát.

Változó hatalmi dinamika

Bár Seibertet továbbra is rendkívüli befolyásúnak tartják — sokan Martin Selmayr egykori „szürke eminenciásnál” is erősebbnek vélik —, egyre többen kérdőjelezik meg a vezetési stílusát és hosszú távú szerepét az uniós intézményrendszerben. Egy parlamenti tisztviselő úgy fogalmazott:

„Seibert már nem tűri, ha ellent mondanak neki. Nem szokott hozzá, hogy visszautasítsák.”

Miközben Brüsszel belső körei továbbra is óvatosan kezelik a nevét, a felszín alatt egyre nő az elégedetlenség. A von der Leyen elleni bizalmatlansági indítvány (amit a progresszívok is segítettek beterjeszteni, hogy végül alkupozícióként használják fel, majd a szavazáson ellene voksoltak) is arra utal, hogy fajsúlyos fejeknek kell hullania az átalakuló európai unióban.

Tegyük hozzá, hogy Siebert óvatos lépéseket tett afelé, hogy a jobboldali EP-frakciókkal is együttműködjenek bizonyos kérdésekben. Mivel a progresszív és baloldali pártok attól rettegnek, hogy az Európai Néppárt a következő ciklusban nem velük, hanem esetleg a jobboldali ECR-rel és Patriótákkal alakít többséget, médiahadjárat indult minden olyan elem ellen, aki a Bizottságban vagy az Európai Néppártban ezt a jobbratolódást elnézi vagy támogatja…

Forrás: korkep.sk

Fotó: European Comission