Befogadni, szeretni, gondoskodni, ahogy Ferenc pápa fogalmazott, mindenkinek életfeladata. November 9-e az Örökbefogadás Világnapja.
Talán nem is gondolnánk, hány család életének, történetének része a nehezített gyermekvállalás és az örökbefogadás. Van, aki még csak gondolkodik rajta, van, aki még nem is tud róla, hogy egyszer ez lesz az útja, és a többség mindennapjaiban éli a szívébe írt szeretet és összetartozás élményét annak minden szépségével és nehézségével együtt.
Éppen ezért nagyon fontos az Örökbefogadás Világnapja, amelyet minden évben november 9-én ünnepelünk. Az esemény fontos célja, hogy felhívja a figyelmet az örökbefogadás jelentőségére, egyben támogassa az örökbefogadó családokat, és segítse a szerető otthonra szoruló gyermekeket. Érdekesség, hogy a 2014-es alapítás óta – az első ünnepséget Los Angelesben rendezték – már minden kontinensen tartanak eseményeket: partikat, beszélgetéseket, workshopokat, ahol örökbefogadottak, szülők és szakemberek oszthatják meg történeteiket. Mert ahogy az élet más területén, úgy itt is nagyon fontos a közösség élménye, hogy azok a párok, akik ezt az utat választották, tudják, hogy nincsenek egyedül.
A döntést ugyanis minden pár esetében hosszú lelki folyamat előzi meg, amelynek során komoly önvizsgálat szükséges, és nehezített gyermekvállalás esetén el kell gyászolni a saját gyermek születésének lehetőségét is. Éppen ezért fontos, hogy kapjanak komoly lelki támogatást azok a családok, akik belevágnak ebbe a nemes feladatba. Ma már egyre több támogatás és olyan könyv – többek között mesekönyvek – létezik, amely segíti a szülőket abban is, hogy örökbefogadott gyermeküknek jól tudják kommunikálni azt, hogy ők a szülők szívében születtek meg.
Ferenc pápa így írt az örökbefogadásról A szeretet öröme című apostoli buzdításában:
„A helyesen felfogott örökbefogadás és nevelőszülőség […] segít felismerni, hogy a gyermekek, akár vér szerintiek, akár örökbe fogadottak, mások, mint mi. Befogadni, szeretni, gondoskodni kell róluk, nem elég a világra hozni őket. A gyermek elsődleges érdekének kellene mindig inspirálnia az örökbefogadásról és nevelőszülőségről meghozandó döntéseket” (Amoris laetitia, 180.).
„Sok házaspárnak nem lehet gyermeke. Tudjuk, hogy mindez mennyi szenvedéssel jár. Másrészt azt is tudjuk, hogy »a házasság nem csupán az életadásra lett alapítva. […] Ezért akkor is, ha a sok esetben forrón óhajtott gyermekáldást nélkülözniük is kell, a házasság megmarad mint teljes életközösség, s megőrzi értékét és felbonthatatlanságát.« Ezenfelül »az anyaság nem kizárólag biológiai adottság, hanem különböző módokon fejeződik ki«” (Amoris laetitia, 178.).
Magyarországon évente kétszáz-háromszáz gyermek talál végleges otthont, de ennél lényegesen több szülő várakozik örökbefogadásra, és sokkal többen lehetnének örökbe adhatóak. Főleg a 0-3 éves kor közötti gyermekeket szeretnék örökbe fogadni, de több mint 1500 gyerek vár családot gyermekotthonokban.
Borítókép: Facebook / Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért
