Halálos fenyegetések? Úgy kell neki, minek állt le beszélgetni a patás ördöggel? Biztosan a Tóni fizeti, azért árult el minket. Áradjon a Tisza és áradjanak a fenyegetések! Éljen az egyoldalú szeretet országa!

Egy újságíró számára nagy siker, ha eléri, hogy egy ország vezetője hajlandó vele hosszabb beszélgetést folytatni. Még nagyobb, ha a riportalany vele ellentétes oldalt képvisel, mégis szóba áll vele. Jelzem egy normális országban ezt nem sorolhatnánk a különlegességek közé, de ma már alig akad Európában normális ország. A miénk meg ebből a szempontból az átlagosnál is rosszabb.

Csoda? Korántsem az. Az EU rossz példája ragadós. Ők nem ülnek egy asztalhoz egy olyan országgal, amely nem csupán nagyhatalom, atomhatalom, de egy katasztrofális háborúban az egyik résztvevő, tehát olyan valaki, akinek részvétele nélkül nem lehet véget vetni az értelmetlen öldöklésnek. Olyan valaki, akivel egyszerűen lehetetlen nem tárgyalni. Mit tesz az Unió eszement vezetése? Abszurd feltételeket szab a kétségtelenül erősebb félnek, már ahhoz is, hogy szóba álljanak vele.

Ugyanezt a mentalitást képviseli a hazai ellenzék is, élén a nagyon függetlenobjektív sajtójukkal.

Majd ők előírják az ellen-oldalnak, mit lehet kérdezni és mit nem, Píter Mádjár még azt is, hogy kitől és ki kérdezhet. Akkor, amikor neki tetszik, azt, ami neki tetszik és az, aki neki tetszik. Minden más felségsértés.

Logikus, hogy az ATV-s Rónai Egon lépése, hogy ugyanis egy asztalhoz ült a „patás ördöggel”, aki mellesleg Magyarország nagy többséggel megválasztott miniszterelnöke, megindította a virtuális autodafét egy szép magyar folyó nevét bitorló párt csahosai körében.

Tévedés ne essék, én a Rónai Egon által képviselt irányvonallal a legcsekélyebb mértékben sem értek egyet, hovatartozása világos, és nem kelt bennem szimpátiát. Ám ez csak az ideológiai elkötelezettségére vonatkozik.

Független? Aligha. Egyébként sem létezik független újságíró, mert emberből van, így a meggyőződése akkor is áttetszik tevékenységén, ha megpróbál attól elvonatkoztatni. Nem megy, ne is erőltessük. Ha én, mint keresztény-konzervatív tollnok a népességfogyással foglalkozom, egészen biztos, hogy nem készítek abortuszt pártoló műsort, nem írok azt támogató cikket. Mert nem fér össze a meggyőződésemmel. Leszögezhető tehát, hogy objektív, az elvektől független újságíró nincs. Aki annak vallja magát, az szemérmetlenül hazudik, talán még önmagának is.

Rónai Egon se nem független, se nem objektív – viszont tisztességes.

Nem akarja mindenáron átharapni a vele ellentétes oldalon álló beszélgetőtársa torkát, nem azért ülteti le asztalához a politikust – esetünkben a miniszterelnököt -, hogy kioktassa, beolvasson neki, hanem azért, hogy meghallgassa. Akkor is, ha nem ért vele egyet, viszont szeretné tisztán látni – és láttatni nézőivel is -, hogy miként gondolkodik ugyanarról a kérdésről a másik fél. Lehet, hogy továbbra sem ért vele egyet, lehet, hogy másként látja az adott kérdést, de akkor is azt teszi, ami egy profi riporter dolga, kérdez és meghallgat. Persze nem szolgai módon, vagyis ellenvetésekkel, a saját oldala véleményének óvatos ismertetésével.

Erre jönnek a szektás elmeszegények és halálos fenyegetésekkel árasztják el. A saját oldalukhoz húzó riportert!

Lám, milyen szorgosan építik a szeretetországot! De jó lesz, ha majd fel is épül! Akkor persze az ilyen figuráknak, mint amilyen én is vagyok, menekülniük kell, ha nem akarjuk, hogy agyonszeressenek minket, de a jelek szerint Rónai Egonnak is mellettünk kell majd loholnia.

Egont elég régen ismerem és még egyszer hangsúlyozom, semmiben sem értünk egyet, a szakmai hozzáállás kivételével. De a valódi újságírók nevében tiltakozom az ellen, hogy fenyegetni merészelik, ráadásul olyan bátor emberek, akik azt hiszik, hogy bármit megengedhetnek maguknak bárkivel szemben, aki csak kicsit is kibeszélni látszik abból az elvakult áhitatból – és olthatatlan gyűlöletből -, amelyet egyedül üdvözítőnek tartanak.

Rónai Egon tette a dolgát, ráadásul profi módon tette és ha ebben az országban ez tilos – vagy azt akarják, hogy tilos legyen -, mi akkor is kiállunk a védelmében, ha politikai meggyőződése okán nem is tartozik közénk.

Hol maradnak a Független-Objektív Sajtó (FOS) függetlenobjektív firkászai, amikor egy kollégájukat mocskolja, fenyegeti a saját tábora? Hol marad a konzervatív sajtómunkásokért a kisujját sem mozdító MÚOSZ, amikor el kellene ítélnie a bűncselekménynek számító halálos fenyegetéseket?

Ja, hát persze, milyen buta is vagyok. Hiszen ez az igazi független-objektivitás, nemde?

Szerző: Ifj. Tóth György

Címlapkép: Orbán Viktor és Rónai Egon az ATV stúdiójában –  Fotó: Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály/Fischer Zoltán