A rendszerváltozás előtt, 1988-89-ben a rablóprivatizációval az állami vagyon egy jelentős része került mélyen áron alul a pártállami elit vagy külföldi befektetők kezébe. Aztán, 1994-től az MSZP-SZDSZ kormány tovább folytatta az állami vagyon eltékozlását. A globális pénzvilág emberei megjelentek Magyarországon, hogy a privatizáció haszonélvezői legyenek. A közel negyven évig tartó szovjet megszállás után Magyarország védtelenül és kifosztva került a kilencvenes években kialakuló globális világgazdasági rendszerbe.

A stratégiai ágazatok külföldi kézre juttatása hosszú távon gazdasági kiszolgáltatottságot és tartós tőkekiáramlást eredményezett, a folyamat társadalmi következményei – a munkahelyek tömeges megszűnése, a regionális leszakadás és a vagyonkoncentráció – évtizedekre visszavetették Magyarország fejlődését.

Sorozatunkban a történtek egy-egy meghatározó mozzanatát és azok következményeit mutatjuk be. Szolgáljon mindez tanulságul a választások előtt, hogy soha többet ne kerülhessünk ilyen helyzetbe!

Csizmadia László, a CÖF-CÖKA elnöke egy korábbi podcast-beszélgetésben kiemelte:

Kezdek felfigyelni bizonyos dolgokra, mégpedig a plakátkampányra. Fantasztikus mennyiségű Dobrev Klára van, és akkor meg az jutott eszembe, hogy rablóprivatizáció. És Apró Piroska, hogy juttatta Gyurcsányt, és akkor már, ugye, a szerencsés Dobrev Klárát is nem kis vagyonhoz, egy olyan hitelhez, amit talán soha nem fizetett vissza.

Az országvesztésről és rablóprivatizációról készített további tartalmainkért kattintson ide!

Csizmadia Lászlóval folytatott beszélgetésünket itt hallgathatja meg: