A valódi megoldás az orosz gyártmányú atomerőművek működtetésére nem a tiltás, nem a büntetővámok, hanem a fokozatos, szakmai alapú diverzifikáció, ha ez műszaki, biztonsági, megbízhatósági és gazdasági szempontból is versenyképes a jelenlegi orosz szállítóval.
A legfontosabb kérdés az, hogy valóban bekövetkezhet-e az orosz urán és a nukleáris üzemanyag teljes betiltása, illetve lehet-e olyan vámokra vagy büntetőintézkedésekre számítani, amelyek gazdaságilag ellehetetlenítenék az importot – mondta el Hárfás Zsolt mérnök, atomenergetikai szakértő annak kapcsán, hogy az elmúlt napokban ismét a figyelem középpontjába került az orosz nukleáris üzemanyag kérdése, miután az Európai Unió a jövőben korlátozhatja vagy akár teljesen betilthatja az orosz eredetű nukleáris üzemanyag importját.
A jelenlegi helyzet alapján kijelenthető, hogy a politikai nyomásgyakorlási szándék valóban fennáll Brüsszelben, ugyanakkor a nukleáris ipar sajátosságai miatt egy teljes körű tiltás vagy drasztikus korlátozás rendkívül súlyos következményekkel járna Európa energiaellátására nézve.
A nukleáris üzemanyag nem egyszerűen „piaci termék”, aminek beszállítóját egyik napról a másikra le lehet cserélni. A helyzet összetettségét jól mutatja, hogy a nukleáris üzemanyag diverzifikációja – amely önmagában legitim és szükséges cél – kizárólag akkor hajtható végre, ha az új típusú üzemanyag legalább olyan biztonságos, kipróbált és gazdaságos, mint a jelenleg alkalmazott megoldások. Ez azonban rövid időtávon nem működik.
Az Európai Unióban jelenleg 19 orosz típusú VVER-reaktor működik, köztük a MVM Paksi Atomerőmű négy blokkja. Ezek jelentős része jelenleg is orosz gyártású üzemanyagot használ. Egy importtilalom vagy akár súlyos vámtétel nemcsak kereskedelmi kérdés lenne, hanem közvetlen nukleáris biztonsági kockázatot is jelentene.
Hárfás Zsolt azt mondta, fontos kérdés, ha korlátoznák az orosz szállításokat, akkor honnan érkezne friss nukleáris üzemanyag a Paksi Atomerőmű, illetve a jövőbeni Paks II Atomerőmű számára.
A válasz itt jóval árnyaltabb annál, mint amit sok politikai nyilatkozat sugall. Magyarország tudatosan, több lábon álló stratégiát követ. Külön figyelmet érdemel, hogy a Paksi Atomerőműnek jelenleg több évre, egészen 2028 végéig elegendő nukleáris üzemanyagkészlete van, ami jelentős biztonsági tartalékot jelent Magyarországnak.
A közbeszédben sokszor kizárólag az amerikai Westinghouse (a tulajdonosi háttér ma már kanadai pénzügyi és nyersanyagipari szereplőkhöz kötődik) neve jelenik meg, ugyanakkor a helyzet ennél összetettebb. Valóban folyamatban van a VVER–440 típusú blokkokhoz alternatív üzemanyag fejlesztése amerikai részről, és az engedélyezési folyamatok függvényében a Westinghouse a jövőben akár Paks számára is szállíthat fűtőelemeket.
Ez azonban nem rövid távú folyamat. Az engedélyezési folyamatok függvényében legkorábban 2028-től történhet meg az első szállítás.
Emellett fontos szereplő a francia Framatome is, amely több európai üzemeltetővel – köztük a paksi atomerőművel – együttműködve dolgozik egy úgynevezett száz százalékban európai VVER–440 üzemanyag fejlesztésén. Hárfás Zsolt hangsúlyozta, ezek az alternatív megoldások sem a semmiből születnek. A VVER-reaktorokhoz fejlesztett új üzemanyagok jelentős részben továbbra is az orosz reaktorfizikai tapasztalatokra, műszaki paraméterekre és licencalapú technológiákra fognak épülni. Ez nem politikai kérdés, hanem mérnöki realitás.
A Roszatom által megépítendő Paks II Atomerőmű VVER–1200 típusú blokkjai esetében a helyzet még egyértelműbb.
A VVER–1200 típusú reaktorokhoz szükséges üzemanyag jelenleg kizárólag az orosz technológiai háttérrel érhető el, és a garanciához is az szükséges, hogy az új blokkok egyelőre orosz üzemanyaggal működjenek.
Épül Paks II Atomerőmű – Fotó: Magyar Nemzet/Polyák Attila