A Szent Korona – István király halála után ezer évvel – továbbra sem múzeumi tárgy, hanem, nagyon helyesen, az ország házában őrködik a parlamenti demokrácia fölött. És ez ad reményt a mai helyzetben is – jelentette ki a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára Nagyboldogasszony ünnepének és augusztus 20-nak egybefonódó szakrális jelentőségét a Civilek Podcastban.

Szerencsés Károly történészi meggyőződése, hogy a magyarságot sújtó külső és belső támadások, a pusztító tatárjárás, a török iga alatti szenvedés, a Habsburgok évszázadokon át tartó uralma, a levert szabadságharcaink utáni talpra állásunk, valamint a kommunizmus jármának elviseléséhez szükséges testi és lelki erőnk is ebből a királyi fölismerésből, az égi segítségből származik.

A beszélgetés kezdetén Szerencsés Károly elmondta: a világ változása kapcsán

lehet úgy gondolni, hogy jó irányba változik, lehet úgy gondolni, hogy rossz irányba változik, de alapvetően az élet ugyanabban a mederben folyik, mint ezer vagy több ezer éve.

„Az ember ugyanúgy próbál boldogulni, a körülmények mások. Nyilván más a klíma is, mások a körülmények, mások az igényeink, mások a viszonyaink, de az élet élni akar, mi is élni akarunk, és ezért mindig lesz aratás, mert szükség van rá, az élethez szükségünk van rá. És reméljük azt, hogy mindig lesz víz a Dunában, noha ma éppen alig van. Temetnünk nem szabad a civilizációnk, az életünket: az életünk folyik tovább, alkalmazkodnunk kell”.

A Civilek Podcast vendége emlékeztetett: anyagiassá vált a világ, de hát éppen az a feladatunk, hogy egy ilyen anyagiassá váló világban fenntartsuk a szellemi létünket.

„Ezt üzeni az egész ünnep, hogy van egy küldetésünk, van egy jövőképünk, van magunkról egy képünk, az ugyan lehet kritikus, de mégiscsak azt tartalmazza, hogy a magyarságnak helye van ebben a világban, mert ha a magyarság nem lenne, akkor szegényebb lenne a világ. Az a feladatunk ebben a szituációban is, hogy ezt fenntartsuk vagy megerősítsük”.

Szerencsés Károly szerint azon kell dolgoznunk, hogy a világ is felismerje: szegényebb lenne a magyarság nélkül.

„Nemcsak Szent István dolgozott azon, hogy diplomáciai kapcsolatot alakítson ki. Bajorországból hozott feleséget, hogy ezáltal Bajorországban meglegyen Magyarország képe. Kossuth Lajos is dolgozott ezen, hogy az osztrák sajtót egy kicsit motiválja, hogy Magyarország törekvéseit helyesen mutassa be, ne azt, hogy Magyarország egy rebellis, lázadó, mindent elpusztító társaság vagy hely, hanem azt, hogy a magyarok az osztrákok számára is, Európa számára is tudnak mutatni egy követendő utat. Például a parlamentáris demokrácia megteremtését” – mutatott rá, egyúttal emlékeztetve, hogy

Trianon leszűkítette a magyarság mozgásterületét, végső soron meg is szüntette a Szent István-i államot.

„Egy kezét-lábát vesztett országot talpra állítani nem sikerült a Horthy-korszakban, amelyben belesodródtunk a háborúba, ahol még nagyobb veszteség ért bennünket, mint a korábbi volt. Aztán a kommunizmus idején is ért bennünket veszteség, de ott is valamilyen módon megpróbáltunk mozgásteret találni magunknak, ami a rendszerváltozással megint elment. Most úgy néz ki, hogy újabb vargabetűt kell leírnia az országnak” – emlékeztetett Szerencsés Károly, aki szerint

nem a csapások jelentik a legnagyobb bajt a nemzet számára, hanem az, ha feladja önmagát, ha „azt mondjuk, hogy nincs is ránk szükség, hogy minek kéne itt egy magyar állam, miért ne beszélhetne mindenki angolul? Minek kéne itt egy magyar kultúra? Miért ne lehetne az egy közös, nagy mix, egy nagy massza?”

A történész szerint az a helyes álláspont, hogy igenis, legyen, minden kultúra maradjon meg, a szláv, a német, a magyar, és ez működjön együtt.

„Mi, magyarok, mindenhol otthon vagyunk a világban: mindenhol élnek magyarok, de igazán otthon itt vagyunk. Ezt az ifjúság is tudja. Ezer éve működtetünk itt egy államot, egy kultúrát, olyan kultúrát, amely óriási tudósokat, művészeket, sportolókat adott a világnak. Nemcsak magunknak adtuk, hanem a világnak. És a világ lett általa több, és mi is persze, tehát semmi ellentét nincsen, és én nagyon bízom benne, hogy az ifjúság ezt érti. Nem kell elmenni ahhoz, hogy európai legyél, mert itt van Európa”, emelte ki Szerencsés, aki szerint a világ értékeli mindazt, amit mi szellemiekben és tárgyakban létrehoztunk az elmúlt ezer évben.

„A Szent Korona megtestesíti azt, amit ezer évig megtestesített, a magyar nemzet egységét, amelynek része ma, a modern korban a parlamentarizmus. A szabad választások és sok minden más. De ezért van ott a korona, mert a nemzet egy és oszthatatlan. Régebben, Szent István korában ez még szinte természetes volt. Aztán jöttek korok, amikor a nemzetből kirekesztették egy részét, vagy legalábbis megpróbálták, tehát mondjuk a rabszolgákat, vagy a jobbágyokat nem értették bele, de a XIX. században ez helyreállt, és a nemzet egészét testesíti meg a Szent Korona, és így a parlamentarizmus útján ez így működik ma is” – mutatott rá Szerencsés Károly.

Szerencsés Károly történész, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanszékvezetője a Civilek Podcast adásának felvételén – Fotó: Civilek.info