Na, most már nem értek semmit. Kérem, jelentkezzen, aki igen, és magyarázza is el nekem, hol élek, milyen országban, mi is a szeretet a modern világban és hogyan lesz bűnös az is, aki ártatlan.

A kampány idején a később győztes párt kinyilvánította, hogy visszaállítják a demokratikus jogállamot. Én botor, nem is tudtam, hogy elállítódott. Azt sem tudtam, de kezdem megtanulni, hogy a jogállam azonos a brüsszeli ukázok végrehajtásával.

Én nem tudtam azt, kérem, hogy a szólásszabadság azt jelenti, hogy szólni csak a győztesnek és sleppjének szabad, aki nem vonyít egyszerre a farkasokkal, azt fel kell falni. Nem tudtam, hogy a közmédia munkatársai azért hazugok, mert nem azt zengték, amit a Nagy Vezető hallani szeretett volna. Minden más hang hamisnak bélyegeztetett, és mindenki, aki a kórusban szerepelt, az rendeletileg hamisan énekelt, vagyis ki kellett akolbólítani.

Nem tudtam, hogy a beharangozott rendszerváltás nem valami újat jelent, hanem az ötvenes évek remixét.

Azt sem tudtam, hogy újra lehet és kell (?) alkotni az ÁVH-t, csak más elnevezéssel, viszont elődjénél bővebb jogkörrel. Nem tudtam, hogy a jogállamban bárki ellen úgy lehet eljárásokat kezdeményezni, vagyont lefoglalni, hogy ahhoz sem bíró, sem ügyész, sem ügyvéd nem szükségeltetik, fellebbezésnek pedig nincs helye.

Nem tudtam, hogy elég megfogalmazni a gyanúsítást, már vihetik is a vádlottat – akit pénzügyi visszaéléssel gyanúsítanak – a legdurvább börtönbe, ahová csak a gyilkosokat és erőszaktevőket szokás beutalni. Azt sem tudtam, hogy az az ember, aki pontosan megjelöli, hol tartózkodik, az eközben elrejtőzött. Oda, ahová mondta. Nem tudtam, hogy a hatósággal való együttműködés automatikus letartóztatással jár, holott a bűnösség még legalábbis kérdéses.

Nem tudtam, hogy a szeretetország megteremtésének alapfeltétele a gyűlölködés, a velük egyet nem értők üldözése – ahogy anno Gyurcsány ígérte –, földönfutóvá tétele.

Nem tudtam, hogy a kedvezmények, támogatások bővítése azt jelenti, hogy sokkal kevesebben jutnak hozzá. Nem tudtam, hogy a 480 forintos üzemanyagár magyar fordítása nagyjából 700 forint. Nem tudtam, hogy a munkanélküliség növekedése mellékes, fontosabbak az elvek, meg azt sem, hogy lesz olyan energetikai miniszter, aki szélturbinákat álmodik oda, ahol a leggyakoribb időjárási jelenség a szélcsend. Azt sem tudtam, hogy kétféle gáz és olaj létezik, az olcsó, de mocskos orosz, meg a nagyon drága, de patyolattiszta amerikai. Nem tudtam, hogy az egyre nehezebb helyzetbe kerülő független benzinkutak működtetői varázslók, de a miniszter úr ezt is tudja, hiszen mondta is, nincs segítség, oldják meg maguk a gondjaikat. Azaz tegyenek csodát.

Nem tudtam, hogy minden iskolaigazgató annyira alkalmatlan, hogy miniszter asszony a legszívesebben valamennyit kirúgná. Azt sem tudtam, hogy a tanítók és tanárok valamennyien önálló gondolatok és tanítási módszerek hiányában mind alkalmatlanok a munkájukra. Azt meg végképp nem tudtam, hogy túl sok a tantárgy. Bár ifjabb koromban ezt valahogy gyanítottam, ezért is mellőztem a reáltárgyak elsajátítását. Ezek szerint én is lehetnék miniszter. Ja, és azt sem tudtam, hogy ha nem kapnak meg bizonyos juttatásokat a tanárok, ezzel szívességet tesznek nekik, mert kevesebb lesz az ezzel járó adminisztráció.

Valamit ellenben biztosan tudok, hogy a mostani miniszterelnök áldott jó ember, nagyon aggódik egykori kollégái, volt elvbarátai épségéért, bármi áron meg akarja védeni őket. Nem a bosszúvágy, hanem az aggodalom vezérli, hiszen hol lehetne jobban vigyázni rájuk, mint a börtönökben? Ingyen szállás, inkluzív ellátás, ahol szeretetből még attól is megkímélik őket, hogy gondjuk legyen az étel kiválasztásával. Fő a biztonság. És persze az áradó szeretet, ami olyan erős, hogy mindent és mindenkit elsöpör az útjából.

Buta fejemmel annyi mindent nem tudok még. Nem tudom, hogyan lesz nekem jó az, ami rossz, miként lehetséges, hogy olcsóbb, ami drágább, de biztosan úgy van. Hiszen elmondják azok, akiket megválasztottak, és megmagyarázzák azok a kormányhű orgánumok, amelyek a végtelenségig függetlenek és objektívek.

Lehet, hogy mostantól az orwelli duplagondolt beszéljük? „A háború: béke. A szabadság: szolgaság. A tudatlanság: erő.”

Akkor meg csak azért etetnek minket, hogy meg ne éhezzünk.

Szerző: Ifj. Tóth György

Címlapkép: Facebook / Magyar Péter