Gondolom, a szöveg nem ismeretlen: a balos, liberális politikusok szerint az egyháznak a templom falai között kell maradnia, a papok és lelkészek pedig ne politizáljanak. Jó, de miért ne? Mert nem tetszik nekik.

Már csak azért sem, mert az említett oldalhoz tartozók legjava istentagadó, méghozzá nem is titkoltan, joggal tartanak tehát attól, hogy nem kifejezetten támogatnák őket az ilyen szervezetek megnyilvánulásai. Egészen kicsi az esélye annak, hogy a szószékről így hangzana az üzenet: kedves hívő testvéreim, szavazzatok az ateistákra, az egyházellenes pártokra.

Nem csak itthon akarják az egyházakat partvonalon kívülre száműzni, nincs ez másként a tengeren túl sem. Hála a demokratának nevezett oldal sok évtizednyi ügyeskedésének, no meg az általuk uralt egyetemek agymosásának, ott sem természetes, ha valamelyik egyház vagy felekezet „beleártja magát” a politikába.

Ámde létezik a hatás-ellenhatás egyensúlya, a kiszorítósdi előbb vagy utóbb visszaüt. És mert minden az USA-ból indul el, ez is ott kezdődött: Willy Rice, a Déli Babtista Konvent elnöke azt üzente a lelkészeknek, hogy a félidős választás előtt szólaljanak fel az abortuszt támogatókkal szemben, a meg nem születettek érdekében, hiszen ez a kérdés teológiai vonatkozású. A LifeNews.com beszámolója szerint a kérdésről így beszélt a Kálváriadomb templom (Calvary Church) pásztora:

„Kell-e a lelkészeknek részt venniük a politikai folyamatokban? Feltétlenül kellene, mert sok olyan politikai kérdés van, amelyek lényegében teológiai és erkölcsi kérdések, amelyek a hitünk szerint igazak és az embereknek tudniuk kell… Azt hiszem, a lelkészeknek fel kell lépniük… Az amerikai történelem során a lelkészek erősen hallatták hangjukat az amerikai politikai történelem kulcsfontosságú pillanataiban.”

Véleménye szerint az abortusz, a házasság definíciója, a nemi identitás és a bevándorlás olyan kérdések, amelyekben a keresztényeknek kötelességüknek kell érezniük, hogy egy bizonyos módon szavazzanak.

Valaha az volt a természetes, hogy az erkölcsi útmutatót a szószékről hirdették nálunk is és valaha az erkölcsi parancsokat mindenki elfogadta, magáénak érezte. Tartok tőle, hogy ez ma már nem egészen így történne, ennek ellenére a legnagyobb civil szervezetnek nem csupán joga, de kötelessége is lenne, hogy hirdesse, mi helyes és mi nem az. Mi fér bele a hívő ember életébe és mi nem. Annak ellenére is, hogy az ellenoldal részéről biztosan nem maradnának el a dühödt támadások. Elegendő csak arra gondolni, hogyan estek neki Osztie Zoltán atyának, aki szerint keresztény ember nem szavazhat olyanokra, akik erkölcsi kérdésekben az ellenkezőjét vallják annak, amit egyházuk képvisel.

A papok és lelkészek, rabbik nem fogadhatják el a hitükkel ellentétes eszméket és a hívek sem tehetik ezt tiszta lelkiismerettel. Az talán még elfogadható, hogy az egyházi elöljárók ne mondják meg, ki melyik pártra szavazzon, azt ellenben igen, hogy melyikre ne.

Semmiképpen se azokra, akik a hit ellenségei.

Nem csak itthon akarják az egyházakat partvonalon kívülre száműzni, nincs ez másként a tengeren túl sem – Fotó: V4NA